Somogyi Néplap, 1952. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-15 / 11. szám

KEDD, 1952 JANUÁR 15. SOMOGYI NÉPLAP 3 A* 1031. év gazdasági munkájának tanulságai és ezek felhasználása az 1932. évi népgazdasági terv sikeres teljesítése érdekéken Gerő Ernő elvtárs beszédének folytatása — Hozzászólások A gépek, az ipari felszerelés, a terme'öeszközök teljesebb és terv­szerűbb kihasználása érdekében sz’éícs köriben alkalmazni kell egész iparunkban, mindenekelőtt pedig gépgyártá'sunlkban, tcmegioi'kkipa- runkban, szénbányászatunkban a korszerű .termelésirányítást, a disz- pécsor-rend'szert- Az imperial ista rádió azit mondotta, hogy a diszpé­cser-rendszer valami bolsevik kita­lálás, arra való, hogy a munkáso­kat jobban kizsákmányolják és neim vették észre, hogy ez tulajdonkép­pen angol szó. Nelkünk természete" sen ezt szocialista módra 'kell al kalmaZnunlk. Be kell vezetni mindenütt a terv­szerű megelőző kabbaini'ja,rtáist. Aliig kell szigorítani a túlórákkal való gazdálkodást és általában csökken­teni kell a túlórázást. Az egyenletesen emelkedő ter­melés egyik alapvető feltéte­le a kooperáció helyes meg­szervezése és jó működése. Különösen fontos ez a gépiparban, ahol bizony a kooperáció még szá­mos esetben elég gyftnge lábon áll. Gy "gr lábon áll nemcsak ablxan a t klintetben, hogy az egyys ‘mun­kahelyek együttműködése nincs összöhlsingolva eléggé, hanem nincs összehangolva eléggé az egyes üze­meik és iparágak együttműködése Vannak, *k k azt gondolják, hogy a, helyes kooperáció az, amikor’ egy- egy cikk ‘termelését lelhetőkg sok üzem között osztják szét. Így pél­dául az arató-cséplőgépek hajtó­műveinek gyártására az EMAG-o! jelölték ki, de olymódon, hogy *»■ hozzávaló alkatrészeket 18 üzemben gyártatták le é.s egy-egy alkat rész­nek emelelt 6—d gyáron kelte1! keresztiülfutnia. Világos, hogy ilyen köriiiimények között komolyan meg­szervezett kooperációról nem lehel szó. Világos, hogy .az ilyen ..koope­ráció“ inkább bolhacirkuszra ha­son lfíl. amelyben, minit ismeretes- a bolháik n m előre megállapított terv, szerint, hanem saját ijediük szerint ugrálnak. A legfontosabb gyárlimányökna kooperációs tervet kell készíteni és alkalmazni. Erre van megfelelő állami határozat, s ideje, hogy a határozatnak érvényt szerezzünk. A termelő-apparátus, a gépek, a felszerelés jobb kihasználása érde­kében rendkívül fontos, a folyamsze­rű, ciklusos és zártciklusú ter­melésre való áttérés meggyor­sítása és a munka termeié^ kenységét növelő új termelési módszerek, mint amilyen a gyorshengerlés, gyorshúzás, gyorsvágás, gyorsüzem-mozga- lom széleskörű alk?Imazása és mind szélesebb tömegmozga­lommá fejlesztése. A gyor.fhúzás és a gyorshemgerlés mozgalmában már eddig is értünk cl jelentős eredményeket. N:m kismértékben ennek köszönhetjük, hogv az év köziben mutatkozol lom1 áradás ellenére, vnskohás-zatun'k 1951-ben egészében teljesítette tér' vét. Azonban ebben a mozgalom­ban még hatalmas tartalékok van­nak, ‘amelyeke1! mozgósítanunk kell ahhoz, hogy vaskohászatunk az egész termelési ciklusban teljesítse és túlteljesítse 1952. évi tervét. Hogy m Íven nagyok ezek a tar­talékok, ezt néhány számmal imr ■Sajtbatjük meg. A diósgyőri és az. ózdi kohászati nagyüzemekben a hengersoroknál a kieső idő jelenleg 20 és 50 százalék között mozog, de van olyan Sor is, ahol az 50 száza­lékot meghaladja. A diósgyőri blokksoron jelenleg óránként 35 tonna acélt 'hengeréinek, ugyan­ilyen ülökksoron a Szovjetunióban 45 tonnát hengerelnek óránként. Itt tehát a lehetőségeik még igen na­gyok. De a. gyorshúzást és gyors- hengerlést nemcsak a kohászatban lehet alkalmazni, hanem más ipar­ágakban is. így Szolinoiv elvtárs szovjet mérnök útin úttartásai szerint sikerrel alkalmazzák a gyorshúzást az üveggyártásban Zagyvapálfalván. A gépek gyorsabb (járatásával jelen­tősen lehet emelni a leimelékeny- séget a textiliparban, mindezt a többi között a Kistext kezdeménye­zése bizonyítja, (Hasonló mozgalom kezdődött a nyomdaiparban is-) A Fővárosi Autóbuszüzem dolgozói sikeres mozgalmat indítottak a motorok élettartamának inreghosz- szabbiltásáért. Egyes vasúti hídépí­téseknél al'kialmiazíiáík a Kovaljov- mozga lmart és jelentősen megnövel­ték a :termclékjinység-t. Akadnák egyes kezdet] eredményeink a cik­lusos termelési -módszer beveretásé- nól a szénbányászatiban, dia a mun- loa dandárja itít imlég előttiünk van. Mindez azt mutatja, hogyha cs'ak a már ismert kezdeményezés'ükét ■megfelelően elterjesztjük és követ­kezetesen alkalmazzuk, akkor is igen jelen'ős tar a lé kőink vannak az 1952. évi terv teljísótéséhPz. Pe­dig nem kétséges, hogy a már is­meretes kezdiCimiónyezésóldvcz 1952 folyamán újabbak fognak járulni­Természetes, hogy a terrueilő-ap p.iiátus, gépeik, ipüri felszerelés, épületiek, munkaerő helyesebb fel­használása neim valami csak felül­iül irányított és n«tm blirokrai'.Okus folyamat. Ebben igen nagy szere­pet játszik és kell, hogy játsszék a munk'aversiEinv elmélyítése és to­vábbi kiszélesítése, S ezen belül mindenekelőtt a szakszeruzeiiek és a DISZ fokozott aktivizálása fl mim ka versenyben és a Sztahanov- mozglalccn kifejlesztésiében »és ugyan-ékkor a pártszervezetek fel’ világosító és irányító mumkájámaik további megjavítása a mnnkaver- seny, a termetes, a helyes kezde­ményezések felkarolása és elterjesz­tése 'terén. Sokszor felvetik elvtár­sak a kérdést: mjnek alapján ver­senyezzünk? . A fegyelem n A MÁSODIK KÉRDÉS, amelyre, m'nt említetfem,, fel kell hívni a figvelm-et: « munkafegyelem, a bér- fegyelem és « lernf egyelem megszi­lárdítása■ 1951-ben a bérfegyelem meglazult. Szerencsére távolról sem olyan mértékben, mint 1949-lnrn., amikor Központi Vezetőségünknek ezzel a kérdéssel igen komolyan, mint alapvető kérdéssel kellett fog­lalkoznia. De azér? a bérfegyelem mieglazulása 1951-ben nőm volt je­lentéktelen, hbraeini igen komoly volt és inam mehetünk el mellette. Szi­gorú rendet kell teremtenünk a normák kezelése terén. Biztosítani kell a minisztertanács határozatá­nak megvalósítását, hogy ameranyi- ben a termelési feltételek megvál­toznak, mert például új, magasabb termelékenységű gépeket alkalmaz­nak, vagy átszervezés által korsze­rűbbé, fökéletesiebb'é teszik a mun­kafolyamatot, akkor a normákat kötelezően meg kell változtatni. Ez jdlteinleg általában nem történik meg. csak egyes eseteikben, s éz a iiornnák lazításának, a bérfegyelem meglozulásáiiak egyik legfontosabb formája. » Hogy ez valóban így van, ezt aninid'enki tudja, aki a termelés kér­déseivel foglalkozik, s jennek i1 lusztrálására ezrével lehelne a. pél­dákat felhozni. Ezért csak egy-kél kirívó eset megenni Résére szorírtko- zam. Például a Vasöntöde és Gép gyárban a 82-es test tisztítását ré* geibben kézi erővel végezték: né­hány hónappal ezelőtti áttértek a gépi erővel való tisztításra, ugyan akkor 'azonban a normáit változat lamiil hagyták, s ilymódon az át- laglíeljísitmény 250 százalékra szö- fcöSJ fel. Vagy icgy másik eset: a Dunámén ti Aflagasép'tő Vállalatnál ■a nedves beton csillézésénéil meg- változtáttálk a munkamódszert oly" módon, hogy az anyagot inam kel­lett többé csillébe rakni. Ugyaniak­kor a normát változatlanul hagy­ták s így a.z átfltagfeljesíjímény 190 százalék lőtt. Az Ikarusnál a 30 autóbusizlíipusnál, amelyet most any- •nyira reklámoznak lapjaink és azt hiszem, nein óik nélkül, a normá­kat az első szériára állapírtötták ‘ineg, s nem vették figyelembe, hogy később a szerszámok, ® felszerelés, a munkamódszerek lényegesen job­bak lettek. Ez teimészelesen a nor­mák fellazítását jelentette. Elv társak! Egyetlen becsületes munkás sem kívánhatja, hogy ami­kor a vállalói, az üzem, az állaim új. nagyobb termelékenységű fel­szerelésit ad, vagy amikor á kézi munkát gépi erővel helyettesítjük, s .ezzel' emelkedik a termelékeny­ség, a norma ugyanaz legyen, imint­Versenyezzünk az 1952. évi terv alapján, a havi, a negyed­évi, az évi terv ^lapján. Ver senyezzünk egész évben a mi- níszjertínács és a Szakszerve­zeti Tanács zászlajáért min­den üzemben, minden egyes iparágban, egész iparunkban. Eli társak! A termelőapparátus, a gépiik, a felszerelések, a munkaerő jobb f f Ih a szn áll á só ma k folyamán ennek a harcnak a többi közt oda kel! vezetnie, hogy megtakarításo­kat érjünk el a beruházásoknál, hogy a már ‘engedélyezett (megtér" vezeti) beruházások egy része fe­leslegessé, nélkülözhetöv-3 váljék, vagy pedig esetleg 'elvan beruházá­siakéit, illetve ezeknek egy részét, amelyeket 1952—1953-iban kellene mc.eyalóstHtnv későbbre tehessen elhalasztani aziért. hogy 'a lógna: gyobb. a legidöntőtb, a legfontosabb beruházásokra maximális mérték- ben összpontcs' hassuk anyagi esz­közéi, tehet 1952—1953-ban és ezeket ■írnél -előbb befejezzük, hogy .minél előbb működő, termelő üzemekké váljanak. Ebben a tekintetben per­sze ugyanakkor arra is ügyelnünk, kell, hogy ezit úgy kell elérnünk, hogy ugyanakkor a termelési tervé! teljesí .isi'k és túlteljesítsük. Itt js a Szovjetunió ta pás ZI a'l artaitho z kell fordulnunk, ahol az elmúlt évben a moszkvai nagyüzemek igazgatói­nak kezdeményezéséi'-' hatalmas mozgalom indult meg az egész nagy Szovjetunióban a beruházások meg­takarításáért s ez a mozgalom sok. milliárd rubelnyi beruházás megta­karításához vezetett. egszüárdUtása Ilii minden a régiben maradt volna. ■S az a vezető, la-ki szemet húny, vagy Segédkezet nyitjí az ilyesmi­hez, becsapja az államot, a salját államát, a nép államát, mi. .gtká ro- síljá a nuinkásosztállyt, fékezi fej­lődésünkéi. A . normák kezelésére vonatkozó előírások szigorú betartása melleit lel kell számolni a munkakiadás és a munkaátvétel terén mutatkozó, különösen az építőiparban, dé. rész­ijén a gépiparban is igen éfcerjiedt s mái-már tíírheteílenné vált laza­ságokat és a DÓI idők és előkészít ő idők utalványozásánál elsősorban a gép piaiban található visszás,Ságo­kat- Be kell tarltaini és he kell ‘tar­tatni a selc jtrendektet, amelyet a gyákorlaiilhian jelenleg alig alkal­maznak. Biztosítani kell a techno­lógiai fegyelmei'. Szigorúan alkal imzni kell a béralappal való 'terv­szerű gazdálkodásra vonatkozó elő­írásokat, s azokat, akik felelősek a béralap túttéip őséért, felelősségre kell vonni.» A terv-fegyelem szempontjából, clvtórsak, szükséges, hogy a lógó' sok, az önkényesen kilépők, az iga­zolatlanul mi:)’aszták ellen szigo­rúbb rendszdbá! gokat alkalmaz­zunk, amire jogszabályaink lehető­séget adnak és amit a becsületes dolgozók, azaz a dolgozók túlnyomó többsége mór régesrégen maga kö­vetel. Meg kell mondani, hogy ezen a télin mi, vezetők, bizonyos teiki-n- te.lbon elmaradnunk a dolgozók szé­les rétegei mögött, akik már rég' óta követelik, hogy alkalmazzuk ízpkc’it a szigorúbb rendszabályokat. Ugyanakkor ipersze sziímclőitt kell 'tartani Rákosi elvi ácsnak azt aiz útmutatását, hogy a munka,fegyelem iinegszjjárid'ítása terén a lő feladat olyan légkör megtér-intése, amely­ben nincs maradása, a lógósnak, a naplopónak, az :gazolatla,nul mu* laiszíónak, a hosszú forintért egyik (munkahelyről a másik helyre re­pülő váiidoiimadiaiiuíkiiaik. És figye­lembe kell venni azt is, hogy 'a gazdasági vezetőknek mindent el kell kö'veiniök, ami törvény szerint módjukban áll, az üzemükben, vál­lalatoknál dolgozó munkások és al" k'ailmtizo.ttak állandósítására; arra, hogy a dolgozók magukénak vall­ják. megszeressék üzemüket, válla* la'.iukat s azt ön'kiéint el ne hagyják. Mimiszt ériumaánktól, gyáraink, vállalataink igazgatóitól azt is meg kell követelnünk, Jicgy fokozott mértékben törőd jenek a munkabiz­tonsági kérdésekkel, a munkwMe' lem, a bal eset elhárítás kérdéseivel s< hogy sizmkszemezebßmk « mostani nál következetesebben és szigorúbb­ban őrködjenek a nviinkaöédclmi ás baleseti rendszabályok beitartása felett. A (fegyelem megszilárdulásához az is hozzátartozik, hogy szigorú intézkedéseket kell alkalmaznunk azokkal a veze­tőkkel szemben, akik megsér­tik a íei’víegyelmet, elfogad­ható ok nélkül nem teljesítik a tervei’. Nálunk -elterjedt az a nézet, hogy a (tervet túlteljesíteni — dicsőség, de a terve! n-tm teljesíteni — persze nem dicsőség, de semmi különö­sebb dolgot nem jelenít, pedig a terv •num'ieiijesltése alapos, .elfogadhlaitó ok nélkül ,a tervfegyelom megsérté- ‘,ét jelenti és ,az ilyen vezetőkéit fe* lelőssiégre kiéli vonni. Felelősségre kell vonni azokat a veziőket is, akik nem azt termelik, amit a terv előír, jogosulatlanul túllépik a .mumkabéj- : lapot, engedély nélkül végeznek beruházásokat, rendeltetésellenesen használják fel az anyagot, hitelt, vagy elmulasztják kötelességük tel­jesítésiét a fegyelemsértőkkel szem- ‘Len. De persze ugyanekkor joggal kö­vetelhetik meg tőlünk üzemeink, trösztjeink igazgatói, általában gaz­dasági embereink, hogy mi is, a felső vezetés is, szigorúan betart­suk a tervfegyelmiat, s hogy no vál­toztassuk léptén-nyoiinon a terveket. Például aligha lehet normálisnak tekinteni, hogy az 1951. IV. ne­gyedévi tervet november óta 28 .esetben módosították, vagy hogy az 1951. IV. negyedévi tervmódosítá­sok közül egyiket-másikat niiniszté- riulmaimk csak 1952 januárjában kapták meg. Az sem helyes például, hogy könnyűipari minisztériumunk tizenkét iparág 1951 decemberi ope­rativ ‘tervét december 22-én módo­sította- Nemi Ehet eltűrni, hogy 1952-ben megismétlődjék, amit szá­mos minisztérium a múlt évben megtett, hogy tudniillik a havi operatív terviken keresztül a Nép­gazdasági Tanács által jóváhagyott negyedévi tervet fellazítóLttra. Fella­zította egészen logikus módon: olyan módon, hogy a, termelési ter­vekéi nagyobb részit csökkentette, a béralapterveket pedig nagyobbrészt felemelte. Tieihát nyilvánvaló, hogy a negyedéves operatív terv ilyen fellazítása aligha tekinthető vélet­lennek. A munfe.aerőszüiiségleí tervszerű biztosítása A HARMADIK KÉRDÉS, amelyre — mint említettem — f el kell hívni a figyelmet: a munkaerő kérdései .az ipar, a közlekedés és a mezőgaz­daság mlinkaerősziikségletének biz- ■iosíjása 1952-ben. Meg kell mon­danom — és ez is egyik szépség­hibája egyébként nagyszerű 1951-es eredmény tiniknek —, hogy bár 1951-ben a tervet teljesítettük és túlteljesít ölt ük, de, túlteljesítettük n munkaerőtervet is 5.6 százalék­ban, ami viszont nem helyes- 1951- ben komoly bajaink, voltak a mun­kaerőellátás terén. s ebben a tekin­tetűn megklhetősen sokat zargafott bennünket a (mezőgazdaság és rész­ben az építésügy. Folyton azzal jöt­tek, hogyha nem tesszük ízt vagy azt, altkor a haza elvész, nem tud­ják betakarjam a gyapottermést, a cukorrépatermést stb. (Eris Zoltán elvtárs: Es nem vállalnak felelős­séget!) — és nem váilalanak fele­lősséget! Meg kell mondanom, hogy ez a kapkodás, hogy hol itt, hol oil kellett mozgósítanunk, hogy a mun- kaerősziikségletet a mezőgazdaság­ban és részben az építkezéseknél fe­dezzük. bizony nem ..elősegítő, ha­nem háti ái'lta'tó tényezőként szere­pelt egész gazdaság] munkánkban, különösen ipari teiimelésünklben. Ezért jóelőre gondolnunk kell arra, hogy 1952-ben a munikaerőszükség- letet hogyan biztosítjuk. Még kell niiondanli, hogy ipíirunkban nekünk még továb­bi munkaerőtartalékaink van­nak, amelyeket igenis, felszín­re lehet és keli hozni. Nagyon ffelduzzadt az adminisztra­tív és kisegítő apparátusunk. En­nek létszámúból, a munkaerő egy b'r Z'onyms részét tervszerűen át kell irányítanunk a termelőmunkába- Vannak üzemeink, ahol fölös mun­kaerő van. Itt van például a Mávag amely rendszeresen túHóbte bér- afapjál, három hónapon keresztül folyton igen nagy béralaptuUépése volt. Amikor esy kicsit megszorí­tottuk őket, kiderült, hogy 500 fe­lesleges ember van. Addig nem fe­dezték fel az 500 felesleges munka­erőt! Pedig erre az 500 emberre másult nagy szükség lett volnla! Szívós harcot kell folytatnunk a munkaidő teljes kihasználásáért. Ize kell vonnunk a toborzás első- évi ‘taipasztalailiaiból a tanulságokat. A múlt év voljt az első .esztendő, amelyben rendszeresen toboroztunk munkaerőt. Az első és legfontosabb tanulság szerintem, amelyet le kell vonnunk és amelyre már kongresszusunk is.figyel­meztetett, hogy az üzemek, vállalatok ne várják, hogy a szájukba repüljön a sült ga- tamb, hogy elsősorban az üze­meket kell aktivizálnunk a • munkaerőtoborzás terén, A tanácsok aránylag jól megfelel­tek feladataiknak, a ibatjok elsősor­ban az üzemeknél voltak. Az 1952-ben szükséges munkaerő bizvosításáboz hozzátartozik az ipari tanulók helyesebb elosztása is és részben az ipari tanulóképzés átszervezése saját ‘tapasztalataink éJ :1 Szöv jetunióbiiTi szerzett tapaszla- latok alapján olymódon, hogy 1952- ben megszilárdítsuk a már eddig elért eredményeket, kijalvítsunk egy -■or elkövetett hibái, emeljük *■ s z-akmunikás képzés színvonalát es bizonyos területeken, elsősorban az épiitőipiaübiáp és a bányászatban nrc ^változtassuk a szakmunkáskép­zés mai rendszerét, kissé idősebt), de fiaital munkásokból a mainál sokkal gyorsabban, magában a mun­kában képezzünk szakmunkásokat. A munkaerő biztosításánál fon­tos szerepet játszik a termelésbe lépő új üzemek,, illetve új üzem- részlegek mirnk'a.erőszüksé'g lotének és kádersziikségleténeik szervezett fedezése, mert az 1951-es év ta­pasztalatai azt mutatják, hogy más­ként hosszú idő eltelik, ’amíg az újonnan belépő üzemeink a műsza­kilag előírt termelést adni tudják. 1951-ben ezen a téren nemcsak kedvezőtlen, hanem* egy sor ked­vező tapasztalatot is szereztünk és ezeket a tapasztalatokat nekünk fel* téliemül fel kell használnunk. Gon­doskodnunk kell a nők munkáiba- állításáró! szóló minisztertanácsi 'határozat következetes megvalósítá­sáról. Persze 1952-ben is a munka­erőszükséglet biztosításánál a leg- ifaulosabb, a legnehezebb, a döntő kérdés a mezőgazdaság munkáérő- szükségleténck biztosítása marad, főként az aránylag rövid időre ősz' szezsihfolt, nagyi munkaigényes, idő­szakos munkák és elsősorban az aratás és csépiéis idején. Ezt már most szerződéses módszerrel és ■egyéb gazdasági eszközökkel előre biztosítanunk kell, nehogy meglepe­tések érjenek bennünket akkor, amikor a munkaerőre szükségünk lesz. Az önköltség csökkentése A NEGYEDIK KÉRDÉS, amelyet — mint említettem — figyelembe kell vennünk 1952-.es munkánknál az 1951-es tapasztalatok alapján: az önköltségcsökkentés kérdése. Az t önköltség kérdése — a melleit, hogy tervezésünk, ellenőrzésünk, statisz­tikánk természetesen igen nagy­mértékben javult — egész tervgaz- dálkodásunkniak legkevésbbé átte­kinthető és leglazább területe. Per­sze ezen a téren is van javulás és 1952_ben már körülbelül az áruk 50—60 százalékára vonatkozóan meglehetősen pontosan fogjuk tudni mérni az önköltséget 1951-hez vi­szonyítva., vagyis az azonos vagy azonosítható cikkekre vonatkozóan. A számítások azt mutatják, hogy a gyáriparban nagyjában — úgylát- szik — teljesítettük az önköltség" csökkenltési tervet, de egyes terüle­teken azért igen jelentős a lemara­dás és itt nincs lazaság és tévedés, mert ezt egészen biztosan tudjuk- Más területeken pedig a tervezésnél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom