Somogyi Néplap, 1951. december (8. évfolyam, 280-301. szám)

1951-12-02 / 281. szám

1 VASÁRNAP, Í951 DECEMBER 2, SOMOGYI NÉPLAP 7 Az újonnan megválasztott párt- vezetöség-ek. pártbizottságok előtt igen komoly feladatok vannak. A Központi Vezetőség éppen azért hozta határozatát, hogy új, friss erők kerüljenek a pártszervezetek élére, akik b'ztos kézzel vezetik a kommunistákat, a pártonkívülieket a szocializmus építésében. A szocia­lizmus egyre nagyo.bb tért hódít or­szágunkban is. Ennék természetes következménye az osztályharc éle­sedése. Rákosi elvtárs Pártunk II. Kon­gresszusán a következőket mondot­ta: „Az osztályharc élesedik. Éle­sedik és élesedni fog, mert a szo­cialista építés terjedése mialt az osztályellenség egyre szűkebb terü­letre szforul és egyre elkeseredetteb­ben védi azt, ami még megmaradt számára. Ugyanakkor « nemzetközi reakció, a nyugati imperializmus mozgósítja itthon megmaradt erőit. Ilyen viszonyok között nem szabad tűrnünk a lazulást, hanyagságot, ilyen viszonyok közt az eddiginél sokkal keményebben kell fellépni minden fegyelmezetlenség, megalkír vús, pártszerütlenság ellen. Élesen fel kell lépnünk azokkal szemben, akik példamutatás és áldozatválla­lás helyett a könnyebb végét fog­ják meg a dolognak, akik vizet pré­dikálnak és bort isznak.“ Rákosi elvtárs megállapításának igen nagy a jelentősége. Az új kö" rülmények igen alapos tanulmányo­zást követelnek tőlünk is, Somogy- megyei kommunistáktól. Annál is inkább, mert Somogy megye a fel­adatok megoldásában az utolsó me' ■gvék között van. És hogy Somogy megye utolsó, az nagymértékben annak tudható be, hogy nem vettük figyelembe és nem tanulmányo>zíuk megfelelően Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak tanítósait az osztályharc kérdéseiről. Nem ismerik sok he­lyen a Szovjetunió tapasztalatait abból az időszakból, amikor ha­sonló problémákkal küzdött a Bol­sevik Párt, a szovjet állam, a szov­jet nép. Ha mi az osztályharc módszereit jól alkalmazzuk, legyen az a be­gyűjtés, őszi munkák elvégzése, a kulák elszámoltatása, a termelőszö­vetkezetek megerősítése terén; ak­kor mindenképpen meg lehet álla" pítani azt, hogy előrejutottunk és az osztályellenség elleni harcot jól oldottuk meg. igen nagy a kommunisták felelőssége a szocializmus építésében A kommunistákat bízta, mfig a magyar dolgozó nép azzal, hogy ■vezessék a harcot a szocializmus építésében, a nehézségekkel, az osztályellenség belső és külső ügy­nökeivel szemben. Ez történelmi hi­vatás, társadalmat formáló hivatás, harci hivatás- Azt tudni kell, hogy a szocializmus építése osztályharc nélkül nem lehetséges. Ez ma már -nyilvánvaló, hogy ebiben az ország­ban minden becsületes dolgqzó hi" ve a szocializmusnak. Ezt a terme­lésben elért kiváló eredmények iga­zolják, ahol dolgozóink zöme _ jól megállja a helyét. Azonban amikor harcról, az -osztályharcról, közvet­len szembeállásról az osztályellen" séggel, a kulákság elleni harcról van szó, akkor nem egy esetben meg­torpanásokat tapasztalhatunk. Az előbb említett tény a termelésben való helytállás nem azt jelenti, hogy az nem az osztályharcot fejezi ki, az is osztályharc. De osztályharc a termelés eredményeinek, a javak beszolgáltatása is a dolgozó nép javára- És éppen ez a terület az, -ahol a legnagyobb lemaradás van, itt tapasztalható megalkuvás, néha együttérzés a kuláksággal. Ennek oka az, hogy még igen sok helyen a kulákot nem mint osztály- ellenséget, hanem mint parasztot kezelik. Nem egy esetiben kommu­nistáknál, sőt párttitkároknál lehet tapasztalni azt, hogy összejátsza­nak a kulákokkal, uszályukba ke­rülnek, mint például Kiss József boronkai párttitkár, aki Fábos ne­vű kulákkal tartott kapcsolatot, aki kijelentette, hogy ,,ő nem dolgozik a kommunistáknak“. Ugylátszik a kulák kijelentése termékeny talajra talált a boronkai párttitkárnál, mert ő maga is 1200 forint adó­hátralékkal, beszolgáltatásban 1400 húsponttal tartozik a dolgqzó nép államának. Nyilvánvaló az ilyen párttitkár a becsületes kis- és kö­zépparasztok előtt nem népszerű. Az ilyeneket ma már a falu közvé­leménye is úgy ítéli el, mint aki visszaél a Párt bizalmával, a ku­lákok ügynökévé szegődött akarva, nem akarva. — Ilyen ember jó pél­Fokozzuk a harcot a falusi oszlályelleaség, a kuláksággal szemben és küszöböljük ki a megalkuvást írtat Illés Dezső, a 3 hónapos pártiskola vezetője dát nem mutathat, nem lehet, a Párt képviselője a falusi osztály" harcban. A pár tvezet őség, népnevelők, a pártszervezet minden tagjának az a feladata, hogy elszigetelje a kulák- ságőt a dolgozó parasztságtól. Kí­méletlenül leplezze le aljas tevé­kenységüket. De miért nemi teszik egyes helyeken? Ezen a területen számos egész­séges megnyilvánulás van, amikey kellő eréllyel járnak el a párttagok, a pártonkíviiliek az osztályellenség­gel szemben. Éberen őrködnek pártszervezeteink a kulák tevékeny­ségével szemben, különösen azokon :i helyek eil, ahol jól működnek a poljtikai iskolák, jó a párttagság oktatása, nevelése. Ahol tényleg fel­ismerik a kulákság osztályterme" széfét, qs zt á 1 y-he 1 yzetét, ahol tud­ják, hogy a kulákság gyűlöli a bel csiiletes dolgozókat, a szocializ­must. Ahol még éberen él a dolgo" zókban a kulákság múltbeli tevé­kenysége, amikor még teljhatalmú urai voltak a falvaknak és rette­gésben tartották, kizsákmányolták a falvak lakosságát. Gondoljunk ar­ra, mennyi könny, folyt a kulák bí­rák, elöljárók garázdálkodása után a magyar falvakban, amikor az utolsó vánkost is kihúzták a kispa- raszt feje alól, felvásárolták föld­jüket, házukat, állatállományukat és így tettek földönfutóvá ember- milliókat. Nem kis mértékben já" mit hozzá a kulákuzsora, kizsák­mányolás ahhoz, hogy 1929-ben 12 ezer, 1931-ben pedig 14 ezer kis- paraszti gazdaság ment tönkre és az itt dolgozók pedig földönfutóvá lettek­A „jószátndékú feledékenyek“ fi­gyelmét nem árt az ilyenekre fel­hívni, mert aki ezeket elfelejti, az nem vesz tudomást a kulákság most megnyilvánuló, aljasságairól. Nem hiszik el azt, hogy a kulák az nem lehet jó. „Farkasból nem lesz bárány“, ..kutyából nem lesz szalonna“. Ahol mi nem vagyunk ott megtalálható az ellenség. Ha mi nem dolgozunk, dolgozik ' ö és mindent elkövet, hogy ott ártson ahol tud. A kulákok módszere a következő: 1 Beépíti a maga embereit-*-• különböző területre. ey Kommunista vezetők tekin- télyét igyekszik lejáratni. O Befolyásolni igyekszik b.e­csületes dolgozó paraszto­kat, rémhíreket terjeszt. Megvesztegetést eszközöl. Szabglál, feketéz, nem tel- jesíti az állammal szembeni kötelezettségét. Módszereikben nem válogatósak, mindig azt a területet keresik, ahol gyengeségek mutatkoznak, ahol lanyhul az -osztályéherség, ahol fel­üti fejét az az elmélet, hogy a dolgok „úgyis mennek maguktól“. Ahol hiányos a Párt és a tömegek közötti kapcsolat. G-erő elvtárs Pártunk II. Kon­gresszusán a következőket mondot­ta: „Pártunk döntő stratégiai föl­adata — tehát nem a közvetlen fel­adata — munkásosztályunk, dolgo­zó parasztságunk előkészítése a ket­tősség felszámolására, népgazdasá­gunk szocialista alapjának megte­remtése, a dolgozó parasztságnak termelőszövetkezetekbe való önkén­tes társulása, s ezzel együtt a ku­lák Ságnak, mint osztálynak meg­szüntetése útján “ Ezt az ellenség is tudja és éppen ezért igyekszik a tszcs-ot 'belső szervezeti egységét, szilárdságát megbontani, mert még nem egy helyen- komoly kezdeti ne­hézségekkel küzdenek a íszcs"ok. II kommunisták feladata az, hogy mindenben támogassák, erősítsék, védjék a tszcs- mozgaimat az ellenség akna­munkájától Rákosi elvtárs a II. Pártkongresz. szuson azt mondotta: „A fejlődés ma már ott tart, hogy párttagja­inktól mint minimumot meg kell követelnünk azt, hogy támogassák e téren Pártunk politikáját.“ Ezt a fontos tanítást nem vette figye­lembe, sőt arra sem tartotta érdé" mesnek, hogy tanulmányozza Fo­dor János, a Pártból egy hete ki­zárt postakezelő, ötvöskónyi lakos, mert azt mondotta: „A tszcs-ban rongyosan járnak, kórót termelnek. Amíg engedik az egyéni gazdálko­dási, addig nem lép be.“ Ha a feníemlített egyén olvasta volna Rákosi elvtárs beszédét és a II. Pártkongresszus határozatát, ak kor nem az ellenség hangján nyi­latkozna a fszcs-ről és joggal el" várjuk, hogy mindenki több tiszte­lettel adózzon a tszcs-n-ak, tagjai" nak. akik a -magyar parasztság út­törői- Több tiszteletet várunk a Párf politikájával szemben, mert a Párt politikája nem a kényszer, ha­nem az önkéntesség, a meggyőző­dés. a fokozatosság elvének a. be­tartása. üz újtói való félelem, a régihez vaíó ragaszkodás, az ,,ellenállás“, a kulák hangja tükröződik vissza ne-m egy becsü­letes dolgozóból, amikor jogos ál­lami követeléssel lépnek fel a dol­gozó parasztokkal szemben. Nem tudják értékelni a megváltozott vi­szonyokat, azokat a juttatásokat, hatalmas építkezéseket, ami orszá­gunkban történik. Nem akarnak sok helyen tudomást venni, hogy or­szágunk erősítése, a béke védelme, Sztálin~város, a Kaposvári Fonoda felépítése mindenkinek kötelessége ebben a- országban. Fiz azt mutatja, hosv egyes köz­ségekben a kommunisták nem vé­geznek jó népnevelő munkát, nem tudatosítják, hogy. a felemelt ötéves terv törvény, hogy az adófizetés és a begyűjtés is törvény. Van törvény arra is, hogy a falu villanyt, bekö­tőutat, knltúrházat, könyvtárat az ötéves tervben 25 ezer traktort kap! Tehát igen sokat kap, amit a tör­vény biztosít-, amiért n munkásosz­tály igen nagy áldozatni hoz és így joggal elvárja a dolgozó paraszt­ságtól is, hogy több bizalommal le­gyen a munkásosztály állama iránt. A mi törvényeink nem egyoldalú­ak, nem önző érdekeken, hanem kölcsönös érdekeken épülnek és jo­gosak az állami kötelezettségek is­Ezt nem érti Kovács R. József nagykorpádi 0 holdas középparaszt, mert sem tavaly, sem az idén nem fizette ki adóját. Adófizetés helyett fejszével ment a taiíáicslházra és azt mondta, a tanácselnöknek: „Most le vagy az úr, de ha megfordul a helyzet, akkor én leszek“. Azt hi­szem felesleges ilyen „rémképeket“ látni Kovács gazdatársnak is. A munkásQsztály kezében van a hata­lom szilárdan. Van egy pártja, a Magyar Dolgozók Párt ja, mely néni ad ja ki kezéből a sok vér árán meg­szerzett szabadságot és függetiensé get. A mi államiságunk alapja a munkás-paraszt szövetség, szilárd mert szerencsére kevés olyan em­ber van, -mint Kovács gazdafáfs Ezrek és tízezrek teljesítik a köte­lezettségeiket és ezzel széttéphefep lenné teszik a munkás-paraszt szö­vetséget. A „ha megfordul a hely­zet“: nem lesz. Erre mérget vehet, mert nem fordul meg. Érről mi kommunisták biztosítjuk. Ezt mi azért mondjuk, mert a parasztság döntő többsége mögöttünk, a Párt mögött áll. Ezt beszédesen igazolja pl. a november 25-én megtartott járási 'pártértekezleten megjelent nagyberki parasztküldöttség is. Vezetőjük azt mondotta a p'ártért-e. kéziét küldötteinek: „Mi, pártoin- kíoüli dolgozó i>aoasztok megköve­teljük az új pár tv ál ászt mán ytó l, úgy dolgozzon, hogy járásunk is minél hamarabb szocialista járássá legyen!“ Ezek előrelátó szavak, bi­zakodóak. a jövőbe tekintenek a szocializmus felé- Nem visszafelé kacsingat, mint Kovács gazdatárs. Általában a múltat « kulákok emlegetik vissza és tetteikkel is ezt igazolják, amikor mindenáron gyen­gíteni akarják a dolgozó nép álla­mát. A kulák a jelenlegi időszak­ban mindent elkövet, hogy akadá­lyozza, zavarja n közellátást, mes­terségesen idézzen elő nehézségeket. Ebben a módszerük a spekuláció, rejtegetés és a beszolgáltatás nem teljesítése. Sok helyen hiányzik az éberség Sok helyen együtt, sírnak a ta­nácsnál dolgozók a kulákokkal, hogy „nincs már semmink.“, „még a kenyerünk se“. Az ilyen siránko­zásokat maga az élet, illetve a rendőrség leplezi le. Pl. Tihanyi István 25 holdas visnyei kulák 9 mázsa kukoricát, 40 kg burgonyát a trágyadombba ásott el. özv. Ber­ger .lózsefné, hoimakszentgyörgyi kulák, akinek veiével egj’üit 31 hold földje van, — mert egy ház­tartásban élnek —- 56 mázsa bur­gonyát, 30 mázsa tengerit, 220 kg rozsot találtak náluk, ami felesleg volt. Azonkívül vejénél még 16 má­zsa burgonyát. Vagy Kós Imre somogycsicsói 26 holdas kulák a pajtába a széna alá rejtett el 430 kg terményt, de a be­szolgáltatásának nem tett eleget. A kulákok elég sokoldalú gaz­emberek, mert igen sok módon dol­goznak. Egész nyugodtan tolvajok­nak, rablóknak lehet nevezni őket, mert ezek a mi nagy családunk, or­szágunk, dolgozó népünk, a mun­kásosztály létét veszélyeztetik­A kulák nemcsak rejteget, hanem leöli állatait, mint pl. Felső József daráló tulajdonos, szentai lakos 105 kg-os hízót vágott feketén. Ba­kos János 35 holdas bedegkéri ku­lak 2 darab birkát vágott engedély nélkül, bőrüket elásta a földbe. A kulákok hasonszőrű társa Szabó Ferencné, volt csendőr felesége, aki engedély nélkül akart szállítani nagvobbmennyiségű zsírt Nagyka­nizsára, de ,,rajtve széki“. Ugyan­úgy egy volt csendőr özvegye, özv. Kiss Józsefné, aki Somogyszobról akart vinni Budapestre 10 kg hí­zott libát, 3 és fél kg hízott kacsát, 6 kg tisztított tyúkot, 100 darab to­jást. A kulák spekulál más fontos áru­cikkeknél is, mint pl- Mihoka Já­nosáé 150 holdas kadarkúti kulák, 4000 forint értékű kész és félkész állapotban lévő ruhaneműt a vég­rehajtás elől elrejtett Lengyel Ja­nos középparaszt lakásán. A kulák a gyilkossági kísérlettől sem riad vissza. Ezt igazolja a so- mogvszili tszcs területén már két ízben elhelyezett gráná'o'k esete is, amit gvilkolási szándékkal helyez­tek oda a kulákok. Ezek a vérszo- pók újból vért akarnak szívni, a dolgozó nép kárán akarnak nye­részkedni. Ismét nyomé,rúságPa akarják dönteni a dolgozó paraszt Ságot, ismét háborúra spekulálnak Ismét rombolást, pusztítást akar­nak hozni az országra, összefognak a letűnt társadalom minden söpre­dékével, a volt csendőrökkel, föld­birtokosokkal, a jobboldali Szo­ciáldemokratákkal. Tevékenységü­ket segíti a kapitalista környezet az imperialisták, Tito és aljas talp­nyaló bandája- Erre a tényre fi­gyelmeztet bennünket a Szovjetunió tapasztalata, Sztálin elvtárs taní­tása. Sztálin elvtárs a Bolsevik Párt XVI. Kongresszusán elmondott be­szédében arra figyelmeztette a Pár­tot, a szovjet népet: ..... országunk elhaló osztályai­nak ellenállása nem a külső világ­tól elszigetelten megy végbe, ha­nem támogatást kap a kapitalista környezettől... A kapitalista kör­nyezet azt jelenti, hogy a Szovjet­uniót ellenséges osztályerők veszik körül, amelyek erkölcsileg, anyagi­lag, pénzügyi blokáddal, esetleg kar tanai intervencióval is készek tá­mogatni osztályellenségeinket a Szovjetunión belül. .. “ Erre kell, hogy figyelmeztessen a Rajk-banda, a Gröisz és társai pe­rének a tanulságai is. Ahány ősz" szeesküvést eddig lelepleztünk, az mind fényesen igazolja, hogy ezek­nek a bandáknak a legfőbb táma­sza a kulákság. Világos ezekből, hogy nem lehe­tünk kíméletesek velük szemben egv pillanatra sem- A kizsákmányo- lók számára nincs és nemi is lesz kímélet. Az elmondottakból látjuk, hogy az osztályellenség, a kulákság sem kíméletes egy cseppet sem, ha­nem aljas módon szövetkezik, el­lenáll. A mi feladatunk pedig eb­ből következik: minden ellenállást fel kell szá­molni. Hkl a szocializmus építését akadályozza, azt el keli távolítani az útból Éppen itt az ideje, hogy a so­ra oe^megyei kommunisták is levet­kőzzék a közömbösséget, a nemtö­rődömséget, a gyávaságot, a meg­alkuvást. Rákosi elvtárs Pártunk II. Kongresszusán igen komoly se­gítséget adott lebbertt r',. • .) fokoz­nunk kell Pártunk elméleti szúrna nalát, fegyelmét, a példamutatást, az áldozatkészséget, a bátor elszánt­ságot. Hadat kell üzennünk a meg­alkuvás, a gyáva magatartás min­den megnyilvánulásának. Ennek a szellemnek a megerősítése és fel- szítása kongresszusunk egyék fő feladata. Ez a szelföm jövendő si­kereink és győzelmünk legbiztosabb záloga.“ Ennek a szellemnek a fel- szífását segítették a járási pártérte- kerletek, ez lesz a feladata a me­gyei pártértekezletnek is. A Párt, mint a szocializmus épí­tésének rohamcsapata, -csak úgy tudja eredményesen a harcot ve­zetni, ha soraiban bátor emberek vannak- A II. Pártkongresszus ha­tárkő a Párt, a dolgozó- nép életé­ben. Komoly kötelezettségeket ró ránk kommunistákra. Komolyan szólít a harcra bennünket minden területen. De különösen nagy a fe~ lelőssége a falun dolgozó ,elvtársak- nak. Ma a falu igen nehéz harci terület és a falusi osztályha-rc igen bq-nyolult. Rendkívül nagy komoly­ságot, felelősséget, tiirelmességet, szívósságot, áldozatvállalást követel meg az az őrhely, ahova a Párt ál­lította a falu kommunistáit. A meg­növekedett feladatok nagyabb kö­vetelmény elé állítja elv-társainkat­Erről a II. Pártkongresszuson Rákosi elvtárs azt mondotta: „mcg. hövekedeft s új feladatok állnak te­hát Pártunk előtt, melynek megol­dása. csak úgy sikerül, ha megerő­sítjük pártszervezeteinket, emeljük fegyelmüket, , tudásukat, kapcsola­taikat a dolgozó tömegek legszéle­sebb tömegeivel.“ Van a mi megyénkben is igen sok jól dolgozó ipártszerve’zet és párttitkár, aki állandóan foglalko­zik a párttagsággal, neveli őket úgy, hogy bevonja a különböző munkák elvégzésébe, egyszóval a feladatok megoldásán keresztül ne­fllioi jó a pártélet, ott jó is a munka Ilyen pártszervezet a nagyberki, ahol Horváth Ferenc elvtárs neveli segíti a párttagokat. Az ilyen párt­szervezet munkájának eredménye feltétlenül megmutatkozik a be­gyűjtésnél, mert Nagyberki község is a kaposvári járás első három jól teljesítő községe között van. Vagy a ráksi pártszervezet élén Szita elvtárssal, aki jelenleg a 3 hónapos pártiskola hallgatója. Jól dolgoztak, mert a község teljesítet­te az állammal szembeni kötele­zettségét. Ezekben a községekben és még számos más helyen az elvtársak el tudták szigetelni a kulákságot a dol­gozó parasztságtól. Itt nem hallgat­nak a kulák „mesére“, neqj hiszik el, hogy van „jó kulák“. Tehát van erkölcsi alap azoknak a pártszer vezetéknek is, ahonnan felhoztam a példákat arra, hogy a kulákságot visszaszorítsák. Ehhez természete­sen cselekedni kell, szorosabbra kelj fogni a dolgozó parasztságot a kulákság elleni harcban. A párt- vezetőségek használják fel bátrab­ban a jól dolgozó pártszervezetek harci tapasztalatait és azt adják át a népnevelőknek. A jó pártmunka alapvető feltétele az állandó felvi­lágosító munka a dolgozó paraszt­ság között. A falusi népnevelők le­gyenek harcosak- Világos érveket vigyenek a meggyőző munkájukba. Bátran szálljanak szembe az ellen­séges hangulattal és a nyilvánosság előtt leplezzék le az ellensége^. Ál­landóan a népnevelők hangját hall­ják a dolgozó parasztok, még egy szikrányit se engedjenek a kulákság hangjának érvényre jutni. Fel kell használni a jól dolgozó paraszto­kat a munkában úgy, hogy tart­sunk kisgyűléseket, erre hívjuk meg a, jól dolgozókat és a nem jól dol­gozókat is és magyarázzuk meg a jó, a becsületes munka jelentősé­gét. A párttitkárok álljanak a harc élvonalában, állandóan tájékoztas­sák a párttagságot a pártszerveze­tek előtt álló feladatokról, a heyi problémákról ás bátran lássanak hozzá azok megoldásához. Az újon­nan megválasztott pár tue zptő ségek egyik legnagyobb feladata az osz­tályharc ébrentartása, mert ez a kulcs ahhoz, hogy Somogy megye is kiérdemelje az első megyék kommunistáinak járó bizalmat és megtiszteltetést. Ez a módszere an­nak, hogy megyénk az utolsó hely­ről az első helyre ve reked je magát- Erre biztosíték az újonnan megvá­lasztott, új erővel rendelkező párt- vezetőség. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom