Somogyi Néplap, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-02 / 229. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP PÁ RT ÉS PÁRT É Pí T fi S __________* Az oktatási munka tapasztalatai a csurgói járásban vonjon l>e az alapismeretek tanulóköreinek hallgatásába. Pedig ehhez tényleg csak az kell, hoay tamilmányoz>znk a Politikai Bizottság határozatát, amely világo' san kimondja, hogy a politikai cdapismeretck tanulóköreibe a párt- oktatásban eddig* nem részesült, tanulásban nem jártas párttagokat, tagjelölteket és púrtoivkívüli aktivistákat kell bevonni. A propagandisták helyes kiválogatásával Járási Pártbizottságunk elérte azt, hogy minden alapfokú politikai iskola számára biztosítva vannak' az előadók, de nPm mond* hatjuk ugyanezt el a középfokú politikai iskoláknál. A középfokú politikai iskola propagandistáinál mutatkozó hiányokat az elkövetkezendő pótiskolán ki fogjuk pótolni. Sok helyen akadályozták a káderek iskolára küldését Az előadóképző iskolára való küldésnél voltak nehézségeink, például az iharosöerényi gépállomás pártszervezetétől csak nagy harcok árán tudtuk elküldeni az elv* társakat az előadóképzőre, azért, mert a gépállamásvezető és a politikai vezető elvtársaik arna hivatkoztak, hogy az aratási munkák alatt szükség van «2 elvtársakra odahaza, mert jó munkát végeznek. Nem értették meg ezek a vezető elvtársiak azt, hogy pártiskolára is csak olyan elvtársakat küldünk el, akik a termelésben is megállják helyüket, akik példáit mutatnak a többi dolgozók előtt is. Hogy ezek az e'vtársak, az iskolán elméletileg képezhetik magúikat, azt fogja eredményezni, hogy a jövőben még jojóban megállják a helyüket a termelés frontján. De ugyanez a jelenség megimu" laíkozott az iharosberényi rendőrőrs pártszervezeténél is, .ahonnan Ceglédi elvtársat javasoltuk 3 napos előadóképző iskolára, de Sza- dai elvtárs, a csurgói járási rendőrkapitányság politikai vezetője .meg* akadályozta az elküldését mondván. hogy ,,neki már van olyan képzettsége, hogy nincs szüksége a 3 napos előadóképző iskolára“. — Egyben még hozzátette, hogy ,,Ceglédi elvtárs nélkülözhetetlen ember ■az örsön“. Mindezek a példák azt. bizonyítják, hogy még a vezető elvtársaink sem értik meg a Politikai Bizottság határozata végrehajtásának a fontosságát. Az új oktatási év fel" adatait csak akikor tudjuk sikeresen megvalósítapi, ha sokkal nagyobb súllyal kezeljük a Politikai Bizottság határozatát- Minden pártfunkcionáriusunknak, minden párttagunknak magáévá kell tenni ezt a határozatot, mert csakis az elmélet segítségével tudjuk megvalósítani Pántunk második Kongresszusa által elénk tűzött feladatokat. Jäger János a csurgói Járási Pártbizottság ágit. prop, titkára. OKTÓBEIt MÁSOmií l — NEMZETKÖZI BÉKENAP A Politikai Bizottság május 17-i határozata óta több mint négy hónap lelt el. Ennek a határozat" nak a végrehajtása szívós kommunista munkát követel meg az alap- szervezeteinkiől, de még inkább szívós munkát követel meg Járási Pártbizottságunktól. A csurgói Járási Pártbizottság elég későn fogott hozzá az új oktatási évad előkészítéséhez. Nem kapcsoltuk össze a1 soronlévő feladatokat, az aratás, cséplés, begyűjtés munkáját az1 okiatás előkészítésé* nek munkájával- A begyűjtési munkák mellett megfeledkeztünk a Politikai Bizottság határozatáról, és minden erőt a begyűjtésre igyekeztünk fordítani. Az eredmény mégis az lett, hogy sem a propaganda munkában, sem pedig a begyűjtésben nem értünk el sikereket, sőt a begyűjtésben m^g mindig utolsó helyen állunk a járások közti versenyben. Járási Pártbizottságunk felfigyelt d propaganda munkánk hiá- nyoissúgcmra és* irányt vett annak a felszámolására. A Politikai Bizottság határozata rámutat arra, hogy alapszervezeteinkben még mindig uralkodik a propaganda munka lebecsülése. Ez a mi járásunkban is valóban fennáll, sőt még járási pártiunk' cionáriusainlknál is. Ezt bizonyítja az, hogy az elvtársak miit mindig nem tanulnak rendszeresen, nein veszik ki tanúlcjfélnapjaikat, arra hivatkoznak, hogy sok munkájuk között nem jut idő a tanulásra. Pedig ha magok a Járási Bizottság tagjai is megfeledkeznek az el. midet fontosságáról, ha lebecsülik azt, ez kihat az alapszervezetekre is. Ezeket a hiányosságokat úgy akarjuk kijavítani, hogy máris megszerveztük az aktíva hálózatot. Minden politikai iskola megszerve" zéséhez segítséget adunk a pái-ttijL- kár elvtársnak, a kiválogató bizottságnak az aktívákon keresztül. Aktíváink elsősorban a pártszer* vezetek vezetőségeivel beszélték meg a propaganda munka, az elmélet jelentőségének fontosságát. Megbeszélték Pártunk Szervezeti Szabályzatának azon kitételét, mely a párttagság kötelességévé teszi, hogy „szakadatlanul fejlessze politikai tudását eis* emelje műveltségi színvonalát. Igyekezzen elsajátítani a marxizmusr lentirízmus tanítását“. Ezek az aktívák segítséget adnak a hallgatók kiválogatásában is. Külön beszélgettek minden egyes hallgatóval az oktatás jelentőségéről. így tudtuk elérni ,'hogy a hallgatók kiválogatása több alapszervezetünkben már megtörtént. Jól szervezte meg a hallgatók kiválogatását a zákánytelepi kavicsbánya, a berzencei és az iharosberényi gépállomás pártszervezete, aih-ol egyénileg elbeszélgettek minden hallgatóval és a beszélgetés folyamán megértették a hallgatókkal, hogy a politikai iskolákon részt- venni megtisztelő feladat. A Politikai Bizottság határozata kimondja továbbá, hogy „a kommunisták neveléséért, ideológiai fejlődésükért elsősorban a Párt alapszervezetei a felelősek.“ Mé" gis vannak olyan párttitkáraink a járás területén, akik nem érziik ezt a felelősséget, elhanyagolják, lebecsülik a2 elmélet jelentőségét. Felülről várják csak a segítséget, nem eléggé önállóak ebben a munkában, nem érzik át, hogy a jó propaganda munka a pártéputésnek egyik döntő láncszeme. Ilyen például az inkei, de különösen a pogány szent pete ni párttitkár elvtárs, aki többszöri figyelmeztetés ellené" re is utolsó feladatnak tekinti a politikai iskolák előkészítését. Arra hivatkozik, hogy Pogányszent- péter községben „úgy sincsenek olyanok, akik rész tvennének az alapismereték tanulóköreinek esti foglalkozásán“. Az inkei pártszervezet titkára, Nárai elvtárs pedig azt mondja, hogy ő maga sem tanulmányozta át a Politikai Bizottság határozatát és így azt sem tudja, hogy kiket 4 BÉKE HÍVET Világkongresszusának Állandó Bizottsága 1949’. szeptemberi! ifijlihí" vásában Nemzetközi Biékenapnak nyilvánította október 2-át. A felhívás rámutatott, hqgy akárcsak 1914. augusztusában, 1949. szeptemberében is veszély fenyegeti a világbékét, mert a profitéhes*, ura- lomravágyó személyek kis csoportja ezúttal atomibombával fenyegetőzve áll a béketárgyalások útjában és az akaratának alárendelt kormányokkal együtt új háborús szövetségeket szervez,,Az Atlanti Szerződés ratifikálása, az a szándék, hogy NyugapNé- metorszáaban és Japánban a béke hóhérainak visszaadják a hatalmat s a fegyvereket és a népek legádázabb ellenségeinek nyújtsanak támogatást“ — mint a felhívás mondjja, — „lerántja az álarcot az úgynevezett ,,védelmi szerződések“ gyártóiról, akik újabb véres kalandokba akarják hajszolni a világot.“ MINDEZEK a szándékok azóta tettekké váltak. Az imperialista agresszorok rá- kényszerítették akaratukat a velük függőviszonyba került kormányok" ra, szavazógépük segítségével agresszornak minősítették az általuk megtámadott Koreát. Lerakták az ..európai hadsereg“ alapját, mely „Nyugat-Európa megvédéséi nek“ hamis jelszavával támadásra készül a szabad világ ellen, hatal" mat és fegyvert adtak Hitler tá bornokainak és náci csapatainak kezébe N y ugait- Nőmet o,rszá gb an. Szövetségre léptek Titoval és Francoval, Görögországot é^ Törökországot bekapcsolták az Atlanti Pák" tuimlba és megkötötték a japán különbekét, ami egyet jelent a fasiszta japánok újrafelfegyverzésé- vel. AMERIKA ÉS ANGLIA monopoltőkései tehát fokozott erővel készülnek a háborúra, ami egyre felelősségteljesebb ás nagyobb feladatokat ró a nyolcszázmilliós béketáborm. És ez a tábor erőben, súlyban és számban állandóan növekszik. Növekszik a békés, szocializmust építő országokban és növekszik az imperialista országokban is, melyeknek urai a dolgozók vállára rakják a fegyverkezési verseny elviselhetetlenül súlyos terhét és nyomejtiba döntik saját népüket. Ilyen körülmények között minden eddiginél nagyobb jelentő séűre tesz szert az idei Nemzetközi Békenap. melyet mindert, rendőr- terror ellenére is lelkesen ünnepelnek meg szabad népkkel együtt az imperialista országok és az imperialisták által elnyomott országok öntudatos, békeszerető dolgozói. A NEMZETKÖZI BÉKENAP tovább fokozza a béke erőinek lendül ötét1, tovább erősíti a béke megszilárdításáért harcoló béketábor egységét s a jószándékú emberek Százmillióinak a tartós békébe ve" tett hitét. Hiszen, mint az 1949-ben kiadott felhívás mondotta: „Ha egyesülünk, legyő ehetetlenek vagyunk. Megnyerjük a béke csatáját, megnyerjük az élet csatáját.“ _ A vezető, aki nem mutat példát, elveszti a dolgozók bizalmát Pártszervezeteinknek újabb feladatot jelent a II. békekölcsön" jegyzés. Elsősorban a pártszervezetek munkáján, a népnevelőkön függ, hogy dolgozó népünk milyen mértékben járul hozzá békénk védelméhez, hazánk építéséhez jegyzésével. Fojdtos, hogy most is, mint mindenkor, példát mutassanak párt- f un kei onári usai nk, üzemi vezetőink és párttagjaink a jegyzésben. Csak így érhetjük el, hogy dolgozó népünk követni fogja a vezetők példamutatását. Azonban találkozunk olyan vezetővel is, — mint a kaposvári állomásifőnök, — aki nem mutat példát. 1200 forintot jegyzett 2000 forintos havi fizetéséből. Világos, hogy az ilgen „példamutatás,, nem vezet eredményre az ilyen vezetők elvesztik a bizalmat, melyet o dolgozók belé helyeztek. A füfőházi ifjúmunkások sokkal többre értékelik békénket és jövőnket, mint egyes* vezetők. Fehér Sándor ifjúmunkás havi 180 forint fizetése mellett 300 forintot jegyzett, Szabó István ifjúmunkás ugyancsak 180 forinto/3 fizetésiével szemben 350 forintot jegyzett. Az ifjúmunkások példát mutattak minden egyes vaslufi do Igazénak békénkért hozóit áldozatvállalásban, hazánk és népünk nagy tervének megvalósításában. KEDD, 1951 OKTÓBER 2. Tények és számok Milyen célokra fordítják a% államkölcsönöket ! Szevjetiniiian „Államköleső,neink... komoly forrásul szolgálnak a szocialista építésre irányuló belső felhalmozódások számára-“ (Zverjev elvtárs. a Szovjetunió pénzügyminiszterének cikkéből, Pravda 1950. május 4.) A szociálisig gazdasági rendszerben a költségvetés kiegyensúlyozott, deficit nem keletkezik. Bizonyítja ezt a Szovjetunió példája, 1924-től egészen a N-gy Honvédő Háborúig állandóan deiíciimentes volt a Szovjetunió költségvetése. Bár a háború legnagyobb terhét a Szovjetunió viselte, mégis csupán kétszer merült iei államháztartási hiány! 1942- ben, amikor a kiadások 10,3 százalékát jelentette deficit és 1943- ban, amikor már ez az arány is 3.4 százalékra csökkent, (Djiicseiiko: „A szovjet pénzügyi rendszer,“) A Szovjetunió 1951, évi költségvetésében az előirányzott bevételek összege 458.503 millió rubel. A bevételek tehát 7,214 millió rubellel múlják felül a kiadásokat. Az a tény, hogy a bevételek jóval felülmúlják a kiadásokat, fényesen bizonyítják a szovjet állam gazdaságának és a pénzügyi rendszerének szilárdságát. A bevételi többlet elősegíti a szovjet rubel további szilárdulását. Az állami költségvetés bevétenek főforrását ,a szocialista gazdaság fcflhrlmozás&i alkotják, amelyek a költségvetésbe forgalmiadé és nyereségbeszolgáltatások alakjában folyn k be. A különleges források között nsgy jelentősége van a dolgozók megtakarításainak, amelyek elsősorban az államkölcsönök útján kapcsolódnak be a gazdasági és egyéb államcélokat szolgáló beruházásokba. Ezek az állami kölcsönök építő jellegűek, a befolyt összegeket a gazdasági, jóléti és kulturális fejlődés mé refeinsk kiszélesítésére, ütemének gyorsításár? és a dolgozók békés munkájának védelmére fordítják, A nép vagyonát gyarapítják és mindenkor termelékeny jellegűek. Ä kapitalista országokban „Az államadósság ... rá* nyomja bélyegét a tőkés korszakra... Az állami hitel a tőke hitvallásává lesz.“ (A Tőke, Szikra kiadás, 1948- 845. oldal.) A kapitalista országokban az államköí csődökkel fedezik a költségvetési hiányokat- Az im- peralizmus korszakában elmélyül a iiőkés gazdálkodás válsága, s éppen ezért állandóan mutatkozik költségvetési deficit. Ezt bizonyítja az Egyesült Államok példája: az utolsó 20 év alatt csak egy évben volt deficit mentes esztendeje az Egyesült Államoknak, Az utolsó évtizedekben a többi imperialista ország: Anglia, Franciaország, Hollandia, Kanada költségvetése szintén állandóan hiánnyal zárult. Már a második világháború előtt a kapitalista, költségvetési kiadásoknak egyre magasabb százaléka volt fedezetlen, vagyis az államháztartás hiánya az 1931—32 pénzügyi évben mutatkozó 2 milliárd 879 m ílió 800 ezer dollárról 1938—39-ben 3 milliárd 600 millió dollárra. Anglia költségvetési hiánya az 1930—31. évi 23 2 millió fontról 1937—38-ban 245 millióra, Svájcé pedig az 1932. évi 24.2 millióról 1938-ban 135.7 millióra, növekedett. Az azóta eltelt ■ évek általában hasonló költségvetési hiányokat mutatnak. A kapitalista országokban kizsákmányoló jellegűek ez ál- lamkölcsönök és súlyos teherként nehezednek a dolgozók vállaira. A jegyzett összegeket nem a dolgozók javára, békés célokra, hanem halálgyárrk táplálására, rabló háborúk előkészítésére, kis népek leigázására, hatalmas elnyomó apparátus fenntartására fordítják. Az Egyesült Államok 1951—52. pénzügyi évre szóló költségvetési előirányzatában a fegyverkezésre nyíltan bevallott összegek az összes kiadások 73 százaléka így tehát ismét elkerülhetetlen az újabb költségvetés’ deficit. Beszéljünk erről is • . . A Pécsi Erzsébet Egyetemen a múlt pénteken megkezdődtek a beiratások. Akiket felvettek, azok már boldogan járnak-kelnek az Alma Mater folyosóm. De a kiváltságos kevesek mellett több mint 300 azoknab a száma, akik előtt a kul tűm minisztériumi rendelet elzárta az egyetem kapuját. A tanulmányi előmenetel meüett, a fő szempont az volt, hogy a jelentkező jó bizonyítványú pécsi*, és dunántúli legyen. Ezért ezúttal újból kérjük a szülőket, ho*gy csak kitűnő tanuló gyermekeiket küldjék az egyetemre, a gyengébbek okosan teszik, ha más pályán próbálnak boldogulni. (Somogyi Uj*ság, 1932. szeptember 17.) ® Drrvas József közoktatásügyi miniszter nyilatkozott a közoktatás időszerű kérdéseiről a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A Magyar dolgozók Pártja II. Kongresszusának határozata értelmében közoktatásunk ötéves tervét is az egész népgazdasági terv arányaiban felemeljük. Az ötéves tervvel el kell érnünk, hogy az eredeti előirányzattal szemben a középiskolások száma 45 ezer helyett 77 ezerrel emelkedjék, az egyetemi és főiskolai hallgatók száma pedig 8 ezer helyett 30 ezerrel. (Somogyi Néplap 1951 május 5-i számából. A belügyminiszter 1200 pengős keretet állapított meg a kaposvári inségmunkák céljaira. A két százalékos, adópocsékolás „csekély*“ 27 ezOr pengővel kevesebb a megállapított összegnél. Az általánosan elfogadott terv szerint minden ar^a rászoruló és* munkával támogatandó családfő havonként 12 napon át 1 pengő 60 filléres napszámmunkára tarthat igényt. A hónap 18 napján pedig magánúton kell munkát keresni neki. ilyen módon egy 4 tagú család havonként 19 pengő 20 fillérnyi támogatást rémélhet, közmimka-alhalom alapján. A kaposvári Ínségesekről összeállítod kataszter 1700 ilyen közmunkára váró családot tart nyilván. (Somogyi Ujság 1932■ október 26-i számából.) • Felemelt iparosítási tervünk új helyzet elé állítja az ország népét, A tervidőszak alatt 6500 új munkaerőnek kell munkába állni. A munkaerő valaha az éhség korbácsa által hajszolva magától jelentkezett és dörömbölt a gyárak kapuin. Bizonyos, hogy az új helyzetben a munkaerő nem áramlik magától a munkahelyek felé. A magyar falvakban nincsen éhség, megszűnt a menekülés a város felé. Át kell térnünk a szervezett toborzásra és a munkaerő tervszerű elosztására. (Somogyi Néplap 1951 szeptember 23-i számából.)
