Somogyi Néplap, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-25 / 223. szám
*7ARAH NÉP VASARNAP, 1951. SZEPTEMBER 23 NEMZETKÖZI SZEMLE A háborús gyújtogatok értekezlete Ottawában Alig ért véget Washingtonban a három nyugati kü ügyminiszter tanácskozása, a kanadai Ottawában a háborús gyújtogatok új értekezletre gyü- tek össze: megkezdődött a támadó At'anti Egyezmény Tanácsának rendes ü'ésszaka. Három hét alatt ez már a harmadik értekez et, amelynek cé ja az imperla'lsta háborús e őkészü etek meg. gyorsítása. San Francisco, Wash'ngíon és Ottawa az impera Ista háborús előkészületek megnövekedett iramának á lomásai. Ottawában több kérdés szereped a háborús gyújtogatok napirendjén. így Görögország és Törökország felvétele az Atlanti Szövetségbe. Ebben a kérdésben az USA és „at'anti1' csat ós- ál’amai teljesen egyetértettek. A had- iigymnlszterek ugyanakkor Elsenhower követe’ésérő! tárgyatak: eme jék a parancsnoksága a á tartozó csapatok létszámát (vagyis adjanak újabb ágyú- tödeléket az USA támadó terveihez). Az atlanti országok pinziigymin'szte- reinek megbeszélésén pedig a‘vitaarról folyt, hogy me'yik ország mennyivel járu'jon hozzá a háborús erőfeszítésekhez. Mint a jelentések beszámoltak, az USA küldöttsége az értekez'eten újból háborús e'ökeszületeik fokozására, katonai kiadásaik jelentős eme ősére utasította a nyugateurópai országok kormányait. Gaitske 1 angol pénzügyminiszter viszont (aki már a köze'gő angliai vá asztásokra gondo t) vo t olyan óvatlan, hogy a fegyverkezés iramának mérsék'ését javaso'ja — ami egyszeriben fe'borította az értekezleten uralkodó nagy egyetértést. A legtöbb nyugateurőpai miniszter ugyanis szokat an hevességgel csat akozott ehhez az állásponthoz, kijelentve, hogy nemcsak a katonai er"feszítéseknek az USA által követed fokozására néni képes, hanem további gazdasági „segély” nc'klil az eddig vá ad fegyverkezési tervet sem tudja végrehajtani. Egy angol lap, a Daily Express egyenesen „ ázrdásnak” nevezte a csat ós kormányok fel’épését az USA e''en. Ml ven e „lázadás” hátterében? Az USA illái diktált fegyverkezési verseny hatalmas terheket ró a nyugateurópai országot«' gazdaságára. A nyugati burzsoá sajtó már több’zben adott 'e erre utaló „vészjeleket”. A Daily Mail például elismerte: ha nem csökkentik a'fegyverkezési versenyt, „Anglia deI’ár-deficitje, Franciaország inflációja, az clasz munkané kiillsíg, a nyersanyagok v'lágplaci árának beláthatatlan emelkedő Irányzata súlyos pénzügyi válsággal fenyegetheti a nyugati világot." Igaz, hogy a nyugateurópai burzsoá kormányok a fegyverkezési verseny terhet igyekeznek áthárítani a do gozó tömegek vállaira, de háborús és nyomorpcUtikájuk a tömegek egyre fokozódó ellenállását váltja ki, amellyel szemben m'nd nehezebb kormányozn’. Az cttawal „lázadás" mögött tehát a csat ó-Htormá- nyoknak néptömcgelktől való félelme húzódik meg. A nyugaíeui-ópai csatlósok „lázadása" azonban mitsem változtat az ottawai értekedet háborús jellegén. Az a határozat, hogy Törökországot és Görögországot te veszik az Atlanti Egyezménybe, ezt a támadó szövetséget jelentősen kiterjesztette egé-zen Eiö-Azsiálg. A v'lág békeszerető emberei felháborodással veszik tudomásul az ottawai értekezleten elfogadott háborús határozatokat és elszánt harcot fo ytatnak ellenük, akárcsak a sanfranciscói diktátum vagy a washingtoni határozatok ellen. Felhívás, amelyet az egész békeszerelő emberiség támogat Az elmúlt hetekben két határozat látott naovilágot Nyugat-Ncmetország jövőjéről: a három nyugati hatalom washingtoni nyilatkozata és magáé a német népé, amelynek a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának fe'hívása adott hangot. A három nyugati hatalom Nyugat-Németorszá- got az imperia ista tömb agressziójának fii európai támaszpontjává akarja változtatni — a népi kamara felhívása egységes, demokratikus és békeszeretli Németország megteremtését követei. A Német Demo ratikus Köztársaság nem e őször tesz ilyen természetű javaslatot. A népi kamara felhívása az össznémet tanácskozás összehívására továbbvitele Grotewohi elvtárs múlt év december I-l javaslatának az össz- német atkotmányozó tanács létrehozására. Grotewohi elvtársnak ezt a javaslatát — bár az egész Németországban hatalmas népszerűséget vívott ki magának —, a bonni kormánykörök annakidején elvetették. Az elutasítást azzal indok ;lták, hogy nem lehet, paritásos a’apon (egyenlőszámú képviselő részvételével) tárgyalni, mert Nyugat-Némstországban a németek kétharmada, a Német Demokratikus Köztársaságban pedig egyhar- mada éi. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya, hogy elhárítsa az akadályokat a tárgyalások elöl, új javaslatában lehetetlenné tette a bonni kormányköröknek ezt az érve'ését. Mivel a tárgyalások részvevőinek száma nem elvi fontosságú egy ilyen tanácskozásnál. kifejtette, liogv hajlandó kevesebbszámú megbízottat küldeni, mint a bonni kormány. A népi kamara felhívása világszerte, elsősorban Németországban hatalmas visszhangra talált. Nyugat-Németország lakossága határozatok százaiban adja tudtára a bonni báboknak, hogy helyesli az Össznémet tanácskozás ösz- szehívását. A sollngeni munkások fiagyfyű ese például a következő határozatot hozta: „Üdvözöljük a népi kamara felhívását. A mi véleményünk az, hogy a szövetségi gyűlésnek azonnal el kell fogadnia ezeket a javaslatokat, mert a német népet csak a német egység helyreállításával lehet megmenteni a pusztulástól.” Még a nyugati burzsoá sajtó is kénytelen volt „reálisnak” és „elfogadhatónak’1 elismerni a népi kamara fe hívását. A bonni bábkormány azonban, fity- tyethányva a német nép erőteljesen megnyilvánuló követelésére, visszautasította a javaslatot. Adenauer rádióbeszédében arra hivatkozott, hogy Nyugat-Németország már elkötelezte magát a nyugati hatalmak oldalára és hogy az össznémet tanácskozás meghiúsítaná a három nyugati külügyminiszter washingtoni határozatainak megvalósítását. Adenauerék hangja — nem Nyugat- Németország lakosságának hangja. Viszont a népi kamara felhívása sem Adenaueréknak szólt. Grotewohi elvtárs fürstenbergi beszédében félreérthetetlenül megmondotta, hogy a népi kamara nem a bonni bábokhoz, hanem a nép bonni képviselőihez küldte felhívását. . A Német Demokratikus Köztársaságnak az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtéséért fo ytatott harcát — mint a Pravda írta — „a fö'dkerekség valamennyi országában élő, egyszerű emberek százmilliói támogatják, mert a német kérdés békés megoldásában az új háború elhárításának egyik legfontosabb feltété ét látják." Az egészséges világgazdasági kapcsolatokért A nemzetközi he'yzet jelenlegi fe- szü'tségének okai és feltételei között nem az utolsó he'yet fog'a’ja el a normális gazdasági kapcsoatok impe- ria'ista felbontása á kapitalista nyugat és a Szovjetunió vezette béketábor országai között. A gazdasági kapcsolatok meggyengülése egyá ta ában nem a két gazdasági rendszer közötti különbség következménye. E lenkező eg, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyes országok közötti kereskedelmi kapcso'atok kifej esztése teljes mértékben lehetséges — függet'enül az illető országok álamrendszerétő! és társada mi rendjétő'. A Szovjetunió mindenkor a két rendszer közt!_ kereskedelem fenntartása és fej'esztése me1- lett vo't. Ha ma mégsincsenek meg az egészséges világgazdasági kapcsolatok, ezért a fe'c'ősség te jes egészében az amerikai agresszív körök po-, litlkáját terhei. A Wa'l Street már hosszabb idő óta korlátozások egész sorával igyekszik elsorvasztani a Kelet és Nyupat kö zött még me{ I vő gazdaság: kancsó lato'at. Ez év júniusában az USA kormánya t'ibbczer, úgynevezett „stratégiai fontosságú” cikk jegyzékét hozta nyilvánosságra, azzal az utasítással, hogy a jövőben sem az USA, sem csatlósai nem szállíthatják ezeket a békéi ábor országaiba. Ezen a listán olyan, „katonai szempontból fontos" árucikkek is szerepelnek, mint például az úszónadrágok, a ricinusé aj, a tollak és a női ruha. Augusztusban az USA képviselőháza és szenátusa elfogadta az úgynevezett Battie-tör- venyt, amely kereken megtiltja az USA csatlósainak, hogy kereskedelmet fo'ytassanak a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Mi több, gazdasági megtorló intézkedésekkel fenyegeti meg Őket, ha nem engedelmeskednének az USA kényszerparancsának. A világgazdasági kapcsolatoknak ez az aiáásása szerves alkotó része az amerikai monopolisták agresszív, új világháborút előkészítő politikájának és jelentősen hozzájárul a nemzetközi feszültség fokozásához. Másrészt a gazdasági korlátozások poétikájává! a Wall Street meg szorosabban magához akarja lánco'ni a Marshali-tervvel már amúgyis amerikai pórázra fogott „szövetségeseit”. Teljesen függő helyzetbe akarja hozni őket és meg akarja sem99 Morrison úr, ha szólásszabadságot akar tapasztalni, hallgasson meg nálunk egy termelési értekezletet“ Levelek, amelyek dolgozóink hatalmasan megnövokedett érdeklődését bizonyítják a nemzetközi kérdések iránt Nemcsak az újjáépített Margit-híd lett nagyobb, mint amekkora volt, megnőttek azok is. akik rajta járnak. A magyar dolgozó népre egyre inkább az a jellemző, hogy látóhatára kitágult, hogy felismeri, mit jelent az a hely, ahol áll, az a munka, amelyet végez, nemcsak sajátmaga, ^de az egész nép, sőt az égési békeszerető emberiség számára. A Szabad Nép szerkesztőségébe érkező levelek egyre nagyobb része bizonyítja, milyen hatalmas mértékben megnőtt az érdeklődés dolgozóinkban a nemzetközi kérdések iránt. Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy a magyar dolgozók jól látják: a Koreában gyilkoló háborús gyújtogatok ott vannak Tito képében déli határainkon is, ott leselkednek a* sza* badlábrahelyezett nád tábornokok mögött Nyugat-Németországban. „Pi masz szemforgatással .tüzet szüntess'- hajlandóságukat hangoztatják, ugyanakkor a legborzalmasabb légitámadá sokat hajtják végre és gázbombákat használnak.” — írják a Cső- és Sze relvényértékesltő V. 4. sz. telepének dolgozói és rögtön hozzáteszik: „Ugyanezt a módszert látjuk csatlósuknál, az aljas Titónái is. aki nap mint nap véres támadásokat hajt végre határainkon." A Standard-gyár 5. műhelyének dolgozói levelükben arról értesítenek, hogy a keszoni tár gyalásokról szóló híreket figyelemmel kísérve, elhatározták: még elszántab- ban harcolnak a békéért. „Még keményebb helytállás a munkánkban — ez a válaszunk az angol-amerikai imperialistáknak és aljas zsoldosuknak, Utónak” — írja Szablya Imre, a Tex- tilmintagyártó V. dolgozója. Különösen jól mutatják dolgozóink érdeklődését a nemzetközi kérdések iránt azok a levelek, amelyek egy-egy kü.politikai cikkhez, információhoz fűznek megjegyzéseket. Morrison angol külügyminiszter tudvalevőleg arra a „csekély” feladatra vállalkozott a rendelkezésére bocsátott Pravda-hasábokon, hogy bebizonyítsa: a fehér — fekete, az angol kormány — békét akar, az angol munkáspárt — a munkások pártja A kommunizmust építő szovjet népét akarta félrevezetni, nem csoda, hogy rajtavesztett. De leveleink arról tanúskodnak, hogy ma már a mi hazánk dolgozóit sem lehet félrevezetni. Morrison többek között azt állította, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban nincs szólásszabadság. „Morrison úr úgylátszik London valamelyik munkásnegyedében Járt, amikor a szólás- szabadság korlátozásáról szóló hazugságához anyagot gyűjtött — írja levelében Páriák László budapesti lakos. — Ha szólásszabadságot akar tapasztalni, fülével és szemével érzékelni, jöjjön el hozzánk és hallgassa meg a leiszabadított ország dolgozóit. Hallgasson meg egy termelési értekezletet, nézze meg, kik és hányán szólnak a gyár vezetésének ügyeibe, ott, ahol valamikor Morrison úr magyar kebel- barátainak volt egyedül szavuk”. „Önnek, Morrison úr — írja levelében Krausz Sándor budapesti lakos — tíz fáj, ugye, hogy például ma az ipari tanulók nem úgy élnek nálunk, mint ahogyan én éltem, amikor 12 éves koromban .inas' lettem. Tizen- két-tizennégy órát do'goztam, és amikor ,felszabadultam’, csak akkor kezdtem valójában tanulni a mester-' séget, mert addig másra használtak. Emberi jogokról fecseg ön (és társai) most, amikor nálunk minden becsületes embernek van joga, több mint bármikor, de egu szavuk sem volt, amikor milliókat fosztottak meg emberi jogaiktól, amikor a munkát- kenyeret követelő munkásokat kardlappal, bikacsökkel, boxerrel ütötték az önök szövetségesei, a Horthg-ban- diták. Én most 250 dolgozótársammal a visegrádi szanatóriumban töltök négy hetet, csodás levegőn, bőséges ellátásban, kényelemben. Mondja, Mr. Morrison, Ang iában, vagy az .életformáját' fennen hirdető Amerikában van-e ilyen a dolgozók szá- mára?” A Morrlson-nyilatkozat fogadtatásának sorsára jutott a Svcrnyik elvtársnak küldött Truman-féle üzenet is. Nem a jelzőkkel teleaggatott cikor- nyás szavak, hanem a tettek alapján ítélnek dolgozóink. „A nagy szovjej nép nagyon jól tudja és a szovjet nép vére árán ml is megtanulhattuk ~~ írja Mezei Géza budapesti lakos —, hogy hiába húz a farkas magára báránybőrt, farkai marad. Tessék az USA urainak leülni a zöldasztalhoz és aláírni az öt nagyhatalom közötti békeegyezményt! így mutassák meg, hogy nemcsak szavakban akarják a békét!” Szenvedélyesen, az igazi hazafiság lángoló füzével, az őszinte békcszerc- tet és az ellenség ellen végtelen gyűlöletet sugározva szólnak ezek a levelek a legkülönbözőbb nemzetközi kérdésekhez. Kapcsos Istvánná, a Csepel Autógyár dolgozója auguszíus 17-i „Atomcirkusz”*címíi cikkünkkel kap csolatban arról ír, hogy „úgylátszik, a háborús gyújtogatok is tartanak ötletnapokat, de ők a háborús uszítás érdekében”. A szolnoki DlSZ-alapszerve- zet tagjai a Szabad Német Hiúság szervezetének betiltása ellen tilta'.óznak, Érsek Gyula felslítárkányi lakos „A kitelepítés és az imperialisták” című cikkünkkel kapcsolatban mutat rá, hogy „a most ügy sopánkodó imperialisták cseppet sem sajnálkoztak volna a magyar dolgozók halomragyi'kolásán, ha sikerül Grőszék és többi ügynökeik aljas terve. Ez a so- pánhodás leplezi le legjobban, hogy a magyar kormány intézkedése az ö embereiket, az ö támaszaikat érte”. A sok-sok levél közül végezetül hadd idézzük Gössy Józsefné levelét, mint olyat, amelynek hangja, mondanivalója jellemző szinte valamennyi levélre, jellemző az ege íz szabad ágszerető, szocializmust építő magyar népre: ..Siófokon nyara! unk, ahová a munkásnép azé ott csak cselédnek jöhetett — ha volt hozzá protekciója. Ebéd Után olvasni kezdtem a Szabad Népet, szokásom szerint hangosan, és megakadt,a szemem egy rövid újságcikken. .Palánk a hősök emlékműve körül’ — ez volt a címé és a tartalma jellemző volt az USA-ra. Szomszédaim felháborodva hargatták a piszkos haőttgyalázást. Milyen aljas gyávaság kell az ilyen és hasonló cselekedethez. Mi, magyar dolgozók mély undorral ítéljük el ezt a [elháborító intézkedést és azt üzenjük: hiába a deszkapalánk, a szovjet hősök emléke örökre él az emberiség szivében, és ha ezer kerítést húznak is fel, a békeszerető emberek mégis tudni fogják, mivel tartoznak drága emléküknek. Hiába állították jel a pa- lánkot és üldözik a berlini VIT-re igyekvő fiatalokat és ölik halomra a hős koreai népet, a béke fennmarad és tarlós lesz, ha mi, dolgozók (mindenütt) jól harcolunk érte. Ezt mondotta Sztálin e'.vtárs, és mi hiszünk a béke ügyében, mert megtanultunk élni a szabadsággal és harcolni is érte. Ezt üzenjük nekik, akik még a hősi halott katonák emlékétől is felnek." Egy francia és egy magyar békebizoffsági titkár levele Casilloud asszony Arlodból (Franciaország) a következő levelet írta a „Francia Nők Lapjá"-nak: Jól tudom, hogy mint munkás- feleség és háromgyermekes anya nem tarthatok igényt semmi feleslegesre: nem gondolok üdülésre, vagy arra, hogy egyszer a fodrászhoz menjek, nem is beszélve egy szép lakásról. Pedig a férjem jó munkás, ügyes és józan, egy héten legfeljebb ha egy liter bort iszik — s még a dohányzásról is lemondott. Ejt nappallá téve dolgozunk, nélkülözünk, hogy el tudjuk tartani három gyermekünket. Most azonban — mióta férjnél vagyok, először — előfordult, hogy még kenyerünk sem volt. Férjem 18 napra kapott 6000 frankot, s ebből ötünknek kell megélni. Ha a kenyér 50— 54 frankba jog kerülni, akkor egyáltalán nem tudok majd kenyeret veh- ni a gyerekeknek Most még nem kaptam meg az augusztusi családi pótlékot. Tegnap viszont kaptunk egy felszólító levelet a háztulajdonostól, hogy július 1-ig, visszamenőleg a 33 százalékos házbéremelést fizessük ki. Nemsokára hozzák a villanyszámlát és ki kell fizetni a szenet is... Nyomorunk egyre növekszik. De azért nem csüggedek. Habozás nélkül beléptem a helyi békebizottságba, és titkára lettem. Dolgozom a Nösző- vetségben, a férjem a szakszervezetben. Ores főzeléket eszünk, csakhogy meg tudjuk Venni a haladó lapokat. Nem viszüpk magunkkal uzsonnát, amikor 30 kilométert gyalögolunk a táros környékén és békealáírásokat gyűjtünk... Collonges-ben 780 béke- aláírást gyűjtöttünk és 350 aláírást Henri Martin kiszabadításáért. Gyermekeink kenyeréért és békés életéért mindent megteszünk, ami erőnkből telik." (Franciaországban szeptember 10- én 50 frankra emelték a kenyér árát, Szerk.) s Tegnap lettem sztahanovista. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor az oklevelet átvettem. Munkatársaim jöttek üdvözölni és én nevettem és sírtam is egyszerre. . Este kis családi ünnep volt odahaza. Férjem szavadból, gyermekeim szerető mosolyából boldog büszkeség áradt. Bizony, nem gondoltam ezt valaha, amikor heti 8—9 pengőért 10—11 órát is dolgoztam naponta a téglagyárban, vagy akkor, amikor Schneller dobozgyártu ajdonos dühében a hidegtől kékre fagyott kezeimhez vágta kulcscsomóiát, hogy ekkora megbecsülésben lesz részem? Körülnéztem lakásunkban. Mennyire megváltozott itt minden az utolsó két év alatt. Uj szobabútort vettünk, új függöny került az elkopott, régi helyére, térítők, képek teszik barátságossá otthonunkat. Elnézem néha, mit játszanak gyermekeim. Iskolásdit, óvodásdit, mert lányaim pedagógusnak készülnek. Kisfiam azt hajtogatja, hogy ő „hadnagy bajtárs'’ lesz És miért is kételkednék abbán, hogy az lesz? Játékuk a jövőt tárja elém. Két hetet töltöttünk Siófokon a nyáron. Azelőtt csak hírből ismertük vagy képeken áttuk a pompás nyaralóhelyeket, most magunk is élveztük az üdi'lést, a szórakozás gyönyörűségeit. Pedig mi egyszerű munkásemberek vagyunk. Én gombolyítónő vagyok a Ganz Villamossági Gyárban, férjem pedig filmnyomó a Gdd- bergerben. Munkánk után nagyon szépen élűnk, hiszen csak én magam 1670 forintot kerestem az elmúlt hónapban. Nagy vásárlást is csináltunk. Több mint ezer forint értékű ruhaneműt vettünk magunknak s gyermekeink számára. A könyvnapon sok könyvet vásároltunk. Munkámmal — amellett, hogy saját keresetemet is növelem — a békét védem. Üzemünkben egyhetes műszakkal készü ünk most a néphadsereg napjára. Én. mint a műhely béke- blzottságánák titkára, elhatároztam, hogy ezen a héten 195 százalékon a ul nem teljesítek. Jelen Károlyné. Ganz Villamossági Gyár sztahánovistája. misftenl gazdasági önállóságuk utol:ó maradványait Is. A Szovjetunió következetes harcot folytat a kereskede’mi kapcso'atok megjavításáért. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége az amerikai kongresszushoz intézett váaszá- ban fe'eme'te szavát az e"en, hogy „az amerikai Egyesü't A'lamok hatalmi szervei megkülönböztető po itikát fo'ytatnak a Szovjeíunlóva1 szemben, mesterséges kor átokat eme nek, ame- 'yek akadályozzák a szovjet és az amerikai népek szabad érintkezését és elválasztják egymástól országaikat.“ A világ békéjének megerősítése a norma’is gazdasági kapcso’atok he'yre- á látását é? m’ndenolda'ú fej'esztését teszi Szükségessé va'amennyi ország között. A Béke Világtanács fontos kezdeményezést vá Iáit magára a nemzetközi gazdasági kapcso'atok megjavítására. Eve eje! berlini ülésszakán e határozta hogy Moszkvában még ebben az évben egybehívja va'amennyi ország közgazdásza™';, technikusainak, nagyioarosalnak, üz'etembereinek és szakszervezeti funkc!onáriusa:nak nemzetközi gazdasági értekez'etét. Ez a határozat nagy érdeklődést keltett világszerte a nyugati üz'eti körökben. J. J. Caburol, a francia fémipari kamara elnöke pé dául a La Tribune des Nations című lapban kifejtette, hogy az értekez'et sikere va'amennyi jóakarata ember érdeke. Va’óban — mint a moszkvai rádió egy kommentárjában rámutatott —, „á vi'ág minden pépének érdeke, hogy a különböző országok között normális gazdasági kapcso ato- kat he yreáUítsák, eme jék é'etszinvo- na'ukat, megé énkítsék m nden ország iparának tevékenységét és munkát adjanak millió és millió embernek.”