Somogyi Néplap, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-25 / 223. szám

*7ARAH NÉP VASARNAP, 1951. SZEPTEMBER 23 NEMZETKÖZI SZEMLE A háborús gyújtogatok értekezlete Ottawában Alig ért véget Washingtonban a há­rom nyugati kü ügyminiszter tanács­kozása, a kanadai Ottawában a hábo­rús gyújtogatok új értekezletre gyü- tek össze: megkezdődött a támadó At'anti Egyezmény Tanácsának rendes ü'ésszaka. Három hét alatt ez már a harmadik értekez et, amelynek cé ja az imperla'lsta háborús e őkészü etek meg. gyorsítása. San Francisco, Wash'ngíon és Ottawa az impera Ista háborús előkészületek megnövekedett iramának á lomásai. Ottawában több kérdés szereped a háborús gyújtogatok napirendjén. így Görögország és Törökország felvétele az Atlanti Szövetségbe. Ebben a kér­désben az USA és „at'anti1' csat ós- ál’amai teljesen egyetértettek. A had- iigymnlszterek ugyanakkor Elsenho­wer követe’ésérő! tárgyatak: eme jék a parancsnoksága a á tartozó csapatok létszámát (vagyis adjanak újabb ágyú- tödeléket az USA támadó terveihez). Az atlanti országok pinziigymin'szte- reinek megbeszélésén pedig a‘vitaar­ról folyt, hogy me'yik ország mennyi­vel járu'jon hozzá a háborús erőfeszí­tésekhez. Mint a jelentések beszámoltak, az USA küldöttsége az értekez'eten újból háborús e'ökeszületeik fokozására, ka­tonai kiadásaik jelentős eme ősére uta­sította a nyugateurópai országok kor­mányait. Gaitske 1 angol pénzügymi­niszter viszont (aki már a köze'gő angliai vá asztásokra gondo t) vo t olyan óvatlan, hogy a fegyverkezés iramának mérsék'ését javaso'ja — ami egyszeriben fe'borította az érte­kezleten uralkodó nagy egyetértést. A legtöbb nyugateurőpai miniszter ugyan­is szokat an hevességgel csat akozott ehhez az állásponthoz, kijelentve, hogy nemcsak a katonai er"feszítéseknek az USA által követed fokozására néni képes, hanem további gazdasági „se­gély” nc'klil az eddig vá ad fegyver­kezési tervet sem tudja végrehajtani. Egy angol lap, a Daily Express egye­nesen „ ázrdásnak” nevezte a csat ós kormányok fel’épését az USA e''en. Ml ven e „lázadás” hátterében? Az USA illái diktált fegyverkezési ver­seny hatalmas terheket ró a nyugat­európai országot«' gazdaságára. A nyu­gati burzsoá sajtó már több’zben adott 'e erre utaló „vészjeleket”. A Daily Mail például elismerte: ha nem csökkentik a'fegyverkezési versenyt, „Anglia deI’ár-deficitje, Franciaország inflációja, az clasz munkané kiillsíg, a nyersanyagok v'lágplaci árának belát­hatatlan emelkedő Irányzata súlyos pénzügyi válsággal fenyegetheti a nyugati világot." Igaz, hogy a nyugat­európai burzsoá kormányok a fegyver­kezési verseny terhet igyekeznek át­hárítani a do gozó tömegek vállaira, de háborús és nyomorpcUtikájuk a tö­megek egyre fokozódó ellenállását váltja ki, amellyel szemben m'nd ne­hezebb kormányozn’. Az cttawal „lá­zadás" mögött tehát a csat ó-Htormá- nyoknak néptömcgelktől való félelme húzódik meg. A nyugaíeui-ópai csatló­sok „lázadása" azonban mitsem változ­tat az ottawai értekedet háborús jel­legén. Az a határozat, hogy Törökor­szágot és Görögországot te veszik az Atlanti Egyezménybe, ezt a támadó szövetséget jelentősen kiterjesztette egé-zen Eiö-Azsiálg. A v'lág békesze­rető emberei felháborodással veszik tudomásul az ottawai értekezleten el­fogadott háborús határozatokat és el­szánt harcot fo ytatnak ellenük, akár­csak a sanfranciscói diktátum vagy a washingtoni határozatok ellen. Felhívás, amelyet az egész békeszerelő emberiség támogat Az elmúlt hetekben két határozat lá­tott naovilágot Nyugat-Ncmetország jövőjéről: a három nyugati hatalom washingtoni nyilatkozata és magáé a német népé, amelynek a Német Demo­kratikus Köztársaság népi kamarájá­nak fe'hívása adott hangot. A három nyugati hatalom Nyugat-Németorszá- got az imperia ista tömb agressziójá­nak fii európai támaszpontjává akarja változtatni — a népi kamara felhívása egységes, demokratikus és békeszeretli Németország megteremtését követei. A Német Demo ratikus Köztársaság nem e őször tesz ilyen természetű ja­vaslatot. A népi kamara felhívása az össznémet tanácskozás összehívására továbbvitele Grotewohi elvtárs múlt év december I-l javaslatának az össz- német atkotmányozó tanács létrehozá­sára. Grotewohi elvtársnak ezt a ja­vaslatát — bár az egész Németor­szágban hatalmas népszerűséget ví­vott ki magának —, a bonni kormány­körök annakidején elvetették. Az el­utasítást azzal indok ;lták, hogy nem lehet, paritásos a’apon (egyenlőszámú képviselő részvételével) tárgyalni, mert Nyugat-Némstországban a néme­tek kétharmada, a Német Demokra­tikus Köztársaságban pedig egyhar- mada éi. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya, hogy elhárítsa az akadályokat a tárgyalások elöl, új ja­vaslatában lehetetlenné tette a bonni kormányköröknek ezt az érve'ését. Mi­vel a tárgyalások részvevőinek száma nem elvi fontosságú egy ilyen tanács­kozásnál. kifejtette, liogv hajlandó ke­vesebbszámú megbízottat küldeni, mint a bonni kormány. A népi kamara felhívása világszerte, elsősorban Németországban hatalmas visszhangra talált. Nyugat-Németor­szág lakossága határozatok százaiban adja tudtára a bonni báboknak, hogy helyesli az Össznémet tanácskozás ösz- szehívását. A sollngeni munkások fiagyfyű ese például a következő hatá­rozatot hozta: „Üdvözöljük a népi ka­mara felhívását. A mi véleményünk az, hogy a szövetségi gyűlésnek azon­nal el kell fogadnia ezeket a javasla­tokat, mert a német népet csak a né­met egység helyreállításával lehet megmenteni a pusztulástól.” Még a nyugati burzsoá sajtó is kénytelen volt „reálisnak” és „elfogadhatónak’1 elis­merni a népi kamara fe hívását. A bonni bábkormány azonban, fity- tyethányva a német nép erőteljesen megnyilvánuló követelésére, visszauta­sította a javaslatot. Adenauer rádió­beszédében arra hivatkozott, hogy Nyugat-Németország már elkötelezte magát a nyugati hatalmak oldalára és hogy az össznémet tanácskozás meg­hiúsítaná a három nyugati külügymi­niszter washingtoni határozatainak megvalósítását. Adenauerék hangja — nem Nyugat- Németország lakosságának hangja. Vi­szont a népi kamara felhívása sem Adenaueréknak szólt. Grotewohi elv­társ fürstenbergi beszédében félreért­hetetlenül megmondotta, hogy a népi kamara nem a bonni bábokhoz, hanem a nép bonni képviselőihez küldte felhí­vását. . A Német Demokratikus Köztársa­ságnak az egységes, demokratikus, bé­keszerető Németország megteremté­séért fo ytatott harcát — mint a Pravda írta — „a fö'dkerekség va­lamennyi országában élő, egyszerű emberek százmilliói támogatják, mert a német kérdés békés megoldásában az új háború elhárításának egyik leg­fontosabb feltété ét látják." Az egészséges világgazdasági kapcsolatokért A nemzetközi he'yzet jelenlegi fe- szü'tségének okai és feltételei között nem az utolsó he'yet fog'a’ja el a normális gazdasági kapcsoatok impe- ria'ista felbontása á kapitalista nyu­gat és a Szovjetunió vezette béketábor országai között. A gazdasági kapcso­latok meggyengülése egyá ta ában nem a két gazdasági rendszer közötti kü­lönbség következménye. E lenkező eg, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyes országok közötti kereskedel­mi kapcso'atok kifej esztése teljes mér­tékben lehetséges — függet'enül az illető országok álamrendszerétő! és társada mi rendjétő'. A Szovjetunió mindenkor a két rendszer közt!_ keres­kedelem fenntartása és fej'esztése me1- lett vo't. Ha ma mégsincsenek meg az egészséges világgazdasági kapcsola­tok, ezért a fe'c'ősség te jes egészé­ben az amerikai agresszív körök po-, litlkáját terhei. A Wa'l Street már hosszabb idő óta korlátozások egész sorával igyekszik elsorvasztani a Kelet és Nyupat kö zött még me{ I vő gazdaság: kancsó lato'at. Ez év júniusában az USA kormánya t'ibbczer, úgynevezett „straté­giai fontosságú” cikk jegyzékét hozta nyilvánosságra, azzal az utasítással, hogy a jövőben sem az USA, sem csatlósai nem szállíthatják ezeket a békéi ábor országaiba. Ezen a listán olyan, „katonai szempontból fontos" árucikkek is szerepelnek, mint pél­dául az úszónadrágok, a ricinusé aj, a tollak és a női ruha. Augusztusban az USA képviselőháza és szenátusa elfogadta az úgynevezett Battie-tör- venyt, amely kereken megtiltja az USA csatlósainak, hogy kereskedel­met fo'ytassanak a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Mi több, gazdasági megtorló intézkedésekkel fenyegeti meg Őket, ha nem engedel­meskednének az USA kényszerparan­csának. A világgazdasági kapcsolatoknak ez az aiáásása szerves alkotó része az amerikai monopolisták agresszív, új világháborút előkészítő politikájának és jelentősen hozzájárul a nemzetközi fe­szültség fokozásához. Másrészt a gazdasági korlátozások poétikájává! a Wall Street meg szorosabban magához akarja lánco'ni a Marshali-tervvel már amúgyis amerikai pórázra fogott „szö­vetségeseit”. Teljesen függő helyzetbe akarja hozni őket és meg akarja sem­99 Morrison úr, ha szólásszabadságot akar tapasztalni, hallgasson meg nálunk egy termelési értekezletet“ Levelek, amelyek dolgozóink hatalmasan megnövokedett érdeklődését bizonyítják a nemzetközi kérdések iránt Nemcsak az újjáépített Margit-híd lett nagyobb, mint amekkora volt, megnőttek azok is. akik rajta járnak. A magyar dolgozó népre egyre inkább az a jellemző, hogy látóhatára kitá­gult, hogy felismeri, mit jelent az a hely, ahol áll, az a munka, amelyet végez, nemcsak sajátmaga, ^de az egész nép, sőt az égési békeszerető emberiség számára. A Szabad Nép szerkesztőségébe érkező levelek egyre nagyobb része bizonyítja, milyen ha­talmas mértékben megnőtt az érdeklő­dés dolgozóinkban a nemzetközi kér­dések iránt. Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy a magyar dolgozók jól látják: a Koreában gyilkoló háborús gyújto­gatok ott vannak Tito képében déli határainkon is, ott leselkednek a* sza* badlábrahelyezett nád tábornokok mögött Nyugat-Németországban. „Pi masz szemforgatással .tüzet szüntess'- hajlandóságukat hangoztatják, ugyan­akkor a legborzalmasabb légitámadá sokat hajtják végre és gázbombákat használnak.” — írják a Cső- és Sze relvényértékesltő V. 4. sz. telepének dolgozói és rögtön hozzáteszik: „Ugyanezt a módszert látjuk csatló­suknál, az aljas Titónái is. aki nap mint nap véres támadásokat hajt végre határainkon." A Standard-gyár 5. műhelyének dolgozói levelükben arról értesítenek, hogy a keszoni tár gyalásokról szóló híreket figyelemmel kísérve, elhatározták: még elszántab- ban harcolnak a békéért. „Még kemé­nyebb helytállás a munkánkban — ez a válaszunk az angol-amerikai impe­rialistáknak és aljas zsoldosuknak, Utónak” — írja Szablya Imre, a Tex- tilmintagyártó V. dolgozója. Különösen jól mutatják dolgozóink érdeklődését a nemzetközi kérdések iránt azok a levelek, amelyek egy-egy kü.politikai cikkhez, információhoz fűznek megjegyzéseket. Morrison angol külügyminiszter tudvalevőleg arra a „csekély” feladatra vállalkozott a rendelkezésére bocsátott Pravda-hasábokon, hogy bebizonyítsa: a fehér — fekete, az angol kormány — békét akar, az angol munkáspárt — a munkások pártja A kommunizmust építő szovjet népét akarta félrevezetni, nem csoda, hogy rajtavesztett. De le­veleink arról tanúskodnak, hogy ma már a mi hazánk dolgozóit sem lehet félrevezetni. Morrison többek között azt állította, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban nincs szólásszabadság. „Morrison úr úgylátszik London valamelyik mun­kásnegyedében Járt, amikor a szólás- szabadság korlátozásáról szóló hazug­ságához anyagot gyűjtött — írja leve­lében Páriák László budapesti lakos. — Ha szólásszabadságot akar tapasz­talni, fülével és szemével érzékelni, jöjjön el hozzánk és hallgassa meg a leiszabadított ország dolgozóit. Hall­gasson meg egy termelési értekezletet, nézze meg, kik és hányán szólnak a gyár vezetésének ügyeibe, ott, ahol valamikor Morrison úr magyar kebel- barátainak volt egyedül szavuk”. „Önnek, Morrison úr — írja leve­lében Krausz Sándor budapesti lakos — tíz fáj, ugye, hogy például ma az ipari tanulók nem úgy élnek nálunk, mint ahogyan én éltem, amikor 12 éves koromban .inas' lettem. Tizen- két-tizennégy órát do'goztam, és ami­kor ,felszabadultam’, csak akkor kezdtem valójában tanulni a mester-' séget, mert addig másra használtak. Emberi jogokról fecseg ön (és tár­sai) most, amikor nálunk minden be­csületes embernek van joga, több mint bármikor, de egu szavuk sem volt, amikor milliókat fosztottak meg emberi jogaiktól, amikor a munkát- kenyeret követelő munkásokat kard­lappal, bikacsökkel, boxerrel ütötték az önök szövetségesei, a Horthg-ban- diták. Én most 250 dolgozótársam­mal a visegrádi szanatóriumban töl­tök négy hetet, csodás levegőn, bősé­ges ellátásban, kényelemben. Mondja, Mr. Morrison, Ang iában, vagy az .életformáját' fennen hirdető Ameri­kában van-e ilyen a dolgozók szá- mára?” A Morrlson-nyilatkozat fogadtatásá­nak sorsára jutott a Svcrnyik elvtárs­nak küldött Truman-féle üzenet is. Nem a jelzőkkel teleaggatott cikor- nyás szavak, hanem a tettek alapján ítélnek dolgozóink. „A nagy szovjej nép nagyon jól tudja és a szovjet nép vére árán ml is megtanulhattuk ~~ írja Mezei Géza budapesti lakos —, hogy hiába húz a farkas magára bá­ránybőrt, farkai marad. Tessék az USA urainak leülni a zöldasztalhoz és aláírni az öt nagyhatalom közötti békeegyezményt! így mutassák meg, hogy nemcsak szavakban akarják a békét!” Szenvedélyesen, az igazi hazafiság lángoló füzével, az őszinte békcszerc- tet és az ellenség ellen végtelen gyű­löletet sugározva szólnak ezek a le­velek a legkülönbözőbb nemzetközi kérdésekhez. Kapcsos Istvánná, a Cse­pel Autógyár dolgozója auguszíus 17-i „Atomcirkusz”*címíi cikkünkkel kap csolatban arról ír, hogy „úgylátszik, a háborús gyújtogatok is tartanak öt­letnapokat, de ők a háborús uszítás ér­dekében”. A szolnoki DlSZ-alapszerve- zet tagjai a Szabad Német Hiúság szervezetének betiltása ellen tilta'.óz­nak, Érsek Gyula felslítárkányi lakos „A kitelepítés és az imperialisták” című cikkünkkel kapcsolatban mutat rá, hogy „a most ügy sopánkodó impe­rialisták cseppet sem sajnálkoztak volna a magyar dolgozók halomra­gyi'kolásán, ha sikerül Grőszék és többi ügynökeik aljas terve. Ez a so- pánhodás leplezi le legjobban, hogy a magyar kormány intézkedése az ö embereiket, az ö támaszaikat érte”. A sok-sok levél közül végezetül hadd idézzük Gössy Józsefné levelét, mint olyat, amelynek hangja, mon­danivalója jellemző szinte valamennyi levélre, jellemző az ege íz szabad ág­szerető, szocializmust építő magyar népre: ..Siófokon nyara! unk, ahová a munkásnép azé ott csak cselédnek jö­hetett — ha volt hozzá protekciója. Ebéd Után olvasni kezdtem a Szabad Népet, szokásom szerint hangosan, és megakadt,a szemem egy rövid újság­cikken. .Palánk a hősök emlékműve körül’ — ez volt a címé és a tar­talma jellemző volt az USA-ra. Szom­szédaim felháborodva hargatták a piszkos haőttgyalázást. Milyen aljas gyávaság kell az ilyen és hasonló cselekedethez. Mi, magyar dolgozók mély undorral ítéljük el ezt a [elhá­borító intézkedést és azt üzenjük: hiába a deszkapalánk, a szovjet hősök emléke örökre él az emberiség szivében, és ha ezer kerítést húznak is fel, a békeszerető emberek mégis tudni fogják, mivel tartoznak drága emléküknek. Hiába állították jel a pa- lánkot és üldözik a berlini VIT-re igyekvő fiatalokat és ölik halomra a hős koreai népet, a béke fennmarad és tarlós lesz, ha mi, dolgozók (min­denütt) jól harcolunk érte. Ezt mon­dotta Sztálin e'.vtárs, és mi hiszünk a béke ügyében, mert megtanultunk élni a szabadsággal és harcolni is érte. Ezt üzenjük nekik, akik még a hősi halott katonák emlékétől is felnek." Egy francia és egy magyar békebizoffsági titkár levele Casilloud asszony Arlodból (Fran­ciaország) a következő levelet írta a „Francia Nők Lapjá"-nak: Jól tudom, hogy mint munkás- feleség és háromgyermekes anya nem tarthatok igényt semmi felesle­gesre: nem gondolok üdülésre, vagy arra, hogy egyszer a fodrászhoz men­jek, nem is beszélve egy szép lakás­ról. Pedig a férjem jó munkás, ügyes és józan, egy héten legfeljebb ha egy liter bort iszik — s még a dohány­zásról is lemondott. Ejt nappallá té­ve dolgozunk, nélkülözünk, hogy el tudjuk tartani három gyermekünket. Most azonban — mióta férjnél va­gyok, először — előfordult, hogy még kenyerünk sem volt. Férjem 18 napra kapott 6000 frankot, s ebből ötünk­nek kell megélni. Ha a kenyér 50— 54 frankba jog kerülni, akkor egyál­talán nem tudok majd kenyeret veh- ni a gyerekeknek Most még nem kaptam meg az augusztusi családi pótlékot. Tegnap viszont kaptunk egy felszólító leve­let a háztulajdonostól, hogy július 1-ig, visszamenőleg a 33 százalékos házbéremelést fizessük ki. Nemsokára hozzák a villanyszámlát és ki kell fizetni a szenet is... Nyomorunk egyre növekszik. De azért nem csüggedek. Habozás nélkül beléptem a helyi békebizottságba, és titkára lettem. Dolgozom a Nösző- vetségben, a férjem a szakszervezet­ben. Ores főzeléket eszünk, csakhogy meg tudjuk Venni a haladó lapokat. Nem viszüpk magunkkal uzsonnát, amikor 30 kilométert gyalögolunk a táros környékén és békealáírásokat gyűjtünk... Collonges-ben 780 béke- aláírást gyűjtöttünk és 350 aláírást Henri Martin kiszabadításáért. Gyermekeink kenyeréért és békés életéért mindent megteszünk, ami erőnkből telik." (Franciaországban szeptember 10- én 50 frankra emelték a kenyér árát, Szerk.) s Tegnap lettem sztahanovista. Éle­tem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor az oklevelet átvettem. Munka­társaim jöttek üdvözölni és én nevet­tem és sírtam is egyszerre. . Este kis családi ünnep volt oda­haza. Férjem szavadból, gyermekeim szerető mosolyából boldog büszkeség áradt. Bizony, nem gondoltam ezt valaha, amikor heti 8—9 pengőért 10—11 órát is dolgoztam naponta a tégla­gyárban, vagy akkor, amikor Schnel­ler dobozgyártu ajdonos dühében a hidegtől kékre fagyott kezeimhez vágta kulcscsomóiát, hogy ekkora megbecsülésben lesz részem? Körülnéztem lakásunkban. Mennyire megváltozott itt minden az utolsó két év alatt. Uj szobabútort vettünk, új függöny került az elkopott, régi he­lyére, térítők, képek teszik barátsá­gossá otthonunkat. Elnézem néha, mit játszanak gyermekeim. Iskolásdit, óvodásdit, mert lányaim pedagógus­nak készülnek. Kisfiam azt hajtogatja, hogy ő „hadnagy bajtárs'’ lesz És miért is kételkednék abbán, hogy az lesz? Játékuk a jövőt tárja elém. Két hetet töltöttünk Siófokon a nyáron. Azelőtt csak hírből ismertük vagy képeken áttuk a pompás nya­ralóhelyeket, most magunk is élvez­tük az üdi'lést, a szórakozás gyönyö­rűségeit. Pedig mi egyszerű munkás­emberek vagyunk. Én gombolyítónő vagyok a Ganz Villamossági Gyár­ban, férjem pedig filmnyomó a Gdd- bergerben. Munkánk után nagyon szé­pen élűnk, hiszen csak én magam 1670 forintot kerestem az elmúlt hó­napban. Nagy vásárlást is csináltunk. Több mint ezer forint értékű ruha­neműt vettünk magunknak s gyer­mekeink számára. A könyvnapon sok könyvet vásároltunk. Munkámmal — amellett, hogy sa­ját keresetemet is növelem — a békét védem. Üzemünkben egyhetes mű­szakkal készü ünk most a néphadse­reg napjára. Én. mint a műhely béke- blzottságánák titkára, elhatároztam, hogy ezen a héten 195 százalékon a ul nem teljesítek. Jelen Károlyné. Ganz Villamossági Gyár sztahánovistája. misftenl gazdasági önállóságuk utol:ó maradványait Is. A Szovjetunió következetes harcot folytat a kereskede’mi kapcso'atok megjavításáért. A Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnöksége az ame­rikai kongresszushoz intézett váaszá- ban fe'eme'te szavát az e"en, hogy „az amerikai Egyesü't A'lamok hatal­mi szervei megkülönböztető po itikát fo'ytatnak a Szovjeíunlóva1 szemben, mesterséges kor átokat eme nek, ame- 'yek akadályozzák a szovjet és az amerikai népek szabad érintkezését és elválasztják egymástól országaikat.“ A világ békéjének megerősítése a norma’is gazdasági kapcso’atok he'yre- á látását é? m’ndenolda'ú fej'esztését teszi Szükségessé va'amennyi ország között. A Béke Világtanács fontos kez­deményezést vá Iáit magára a nemzet­közi gazdasági kapcso'atok megjavítá­sára. Eve eje! berlini ülésszakán e ha­tározta hogy Moszkvában még ebben az évben egybehívja va'amennyi or­szág közgazdásza™';, technikusainak, nagyioarosalnak, üz'etembereinek és szakszervezeti funkc!onáriusa:nak nem­zetközi gazdasági értekez'etét. Ez a határozat nagy érdeklődést keltett vi­lágszerte a nyugati üz'eti körökben. J. J. Caburol, a francia fémipari ka­mara elnöke pé dául a La Tribune des Nations című lapban kifejtette, hogy az értekez'et sikere va'amennyi jóaka­rata ember érdeke. Va’óban — mint a moszkvai rádió egy kommentárjában rámutatott —, „á vi'ág minden pépének érdeke, hogy a különböző országok között normális gazdasági kapcso ato- kat he yreáUítsák, eme jék é'etszinvo- na'ukat, megé énkítsék m nden ország iparának tevékenységét és munkát ad­janak millió és millió embernek.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom