Somogyi Néplap, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-12 / 212. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1951 szeptember 13. Míia^t fa Qaeqiws megértik exiymárf . . . írta: Peter Nipp Stuart (QaLdjQ.li, polgári foglalkozása faraktári mun­kás. Most katona. Ahogy kilépett az erdőből, körülnézett, elkárom- kodtá magát. Nem vitás, hogy el tévedt. Elküdték egy megbízássai ÍS ll úton váralWul e£í :\ehéz. géppuska tüzébe került. A gép­L.L t-AUA—Vy.} Pe)e sem voKi tréfa, a golyók úgy fü­tyültek a füle mellett, mintha igazi háború lenne. Tétován ment az úton, aztán megállt- Levette sapkáját és röy vidre nyírt sörteszerű hajába túrt, így állít egy darabig, a rábízott je ientésre gondolt, meg a nehéz-gép­puskára, azután leült egy mohos kőre. Cigarettára gyújtott. A kék füst visszaadta lei'kinyugaimát és eszébe jutott az otthoni levél,! amit ma reggel kapott. Si&arttc a ziehLből. A levelet Dolly írta Yorkshireböl. Odahaza semmi különös újság, a hús ára megint emelkedett, de ezt r.nár egyszer megírta és öccse. Charley tengerész csapattestével ú tban var;. Korea felé ... Stuart Raleigh elfüttyentette magát és elgondolkodott- Lehetsé­ges, hogy közben Bilire gondolt, a legidősebb fiúra, aki 1944-ben tcrpedónaszádjáv’ai eltűnt valahol az Atlanti-óceánon ... Kellemetle­nül érintette, hogy a kis Charley; egy ilyen véres ügybe rántották be, amilyennek ez a Korea lát­szik. állt, azután feléje indult. A york- shirei S:uart nyomban megállapí­totta, hogy bajtársa ahhoz a fran­cia csapattesthez tartozik, amely mellettük fekszik a hadgyakorla­ton. Megkönnyebülten lélegzett fel. Szélesen és kissé zavarodot­tan mosolyodott el1. — Piszkos ügy, bajtárs! — mon­dotta. Berlini tartózkodása alatt megtanult annyit franciául, hogy ezü összehozza. cÁ másik, szintiti elmosolyodott. Egy darabig néze­gették egymást és igyekeztek meg. ismerkedni egymással. Azokhoz a morzsákhoz folyamodtak, amelye­ket katonáskodásuk alatt az ide­gen nyelvekből felszedjek valahol. Nehéz és nem nagyon eredményes munka volt' ez, de végül is megér­tették egymást. Megegyeztek ab­ban, hogy a Hadgyakorlatok akkor is folynak, ha egy ideig ők távol­maradnak tőle. Mindketten leül­tek a mohos kőre, Raleigh ciga­rettával kínálta meg francia baj­társát és bőbeszédüen próbálta ki­fejteni, ho<5v az átkozott géppus­ka miatt majdnem a fűbe hara­pott- Azután Charley öccséről be­szél:, akit útnak indítottak Ko­reába és újra elkáromkodta ma­gát. c/L (randa, Jacques Douillet a picardíai Saint- Cloudból került ide. Otthon pék volt, de kemencéjét már évek óta pókok és egerek népesítik be. A „Korea“ szót gyorsan megénette és a káromkodást is. Hirtelen fel- emelkedett a kőről és jó erősen belerúgott a fenyőfához támasz­tott fegyverébe. A fegyver — ré­gi német puska a hitleri időkből — néhány lépésnyit repült és be- lefúrodott a homokba. Jacques az angolra nézett és elnevette magát, Raleigh is megragadta a nyakában lógó géppisztolyát és puska mel­lé hajította. TöatijQamn. (dkamQ&tl Kitünően megértették egymást. A francia, a homokban heverő fegyver mellé bökött az ujjával, nagyot,, szívott a cigarettájából és megvető arckifejezéssel eregette a füstöt- Aztán újból leült. — Igen, Korea ... De itt... itt Grün ... Grünewald ... DCiiszködoe, is (Lühösm. ejtette ki a szót. Grünewaldot, ahol éles töltényekkel lőnek és ahol egy új háború számára ido­mítják őket. Egy ideig némán ül­dögéltek. Jacques a kemencéjére gondolt, Stuart! talán Dollyra, vagy Charleyra, vagy a faraktárra, ahol dolgozni szokott. Azután ezt is megunták. Felkeltek és elindultak az erdei ösvényen. Csak az eldo­bott fegyverek nyomai maradtak ott a nedves homokban. Mint két aláírás a Béke Világtanács felhí­vása alatt... ,,... alighogy az egyiket, most a másikat..." — mormogta ma­gában és észre sem vette, hogy mi­lyen hangosan beszél. A leveleket meg’nt zsebrevágta és az erdei ös­vényre pillantott- ahol egy másik atona közeledett. A másik mo- orván nézett maga elé és aho- yan maga után vonszolta fegyve- ít, egyáltalában nem látszott ka. másnak. Raleigh felemelkedett és agához intette a másikat. A ka. ina egy pillanatra meglepődve Kultúrversenyf' rendez az Építőipari Szakszervezet Az Építőipari Szakszervezet szep- tember 16-án a Megyei Tanács> nagytermében kultúrversßnyt ren­dez, amelyien a Siófoki Magasépí­tési V, a Tatarozó Vállalat, a_ Bar­ed Fűrészüzem, és a Marcali Ma­gasépítő V kul úrcsoportjai színes és értékes kultúrműsorral szóra­koztatják a dolgozókat. A kultúr verseng alkalmával dolgoizóink megismerkedhetnek a népi művé­szet különböző esztétikai szépségé' vei, a népiesség egyszerű, érdekes' változatával. A kultúr csOpo'iilpk énekszámokkal, szavaldtokkal, rö­vid színdarabokkal, népi táncok­kal elevenítik meg a jelen boldog életét. KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL A Szovjet Békebizottság' teljes ülésén, augusztus 28-án megtárgyal­ták a Béke Világtanács öthatalmi békeegyezményt követelő felhí­vásával kapcsolatos aláírásgyűjtő mozgalom kérdéseit. A szónoki emelvényen Lidía Korabelnyikov a, a moszkvai “Párizsi Kommun“ cipőgyár közismert brigádvezetője. A kujbíseví vízíerőművet őríáshíd köti majd össze a vasúti fővonal­lal. A hídépítés miatt többezer köbméter föld mozgatása vált szük­ségessé. A földmunkákat nagyteljesítményű exkavátorok végzik. s* HROMEK APÓ ANGYALAI — Hát igen! nuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiMiiiffiHi — sóhajtott Hromek apó, miután letörölte a sör habját vöröses ba­juszáról. -— A háború alatt minden­féle illegális dologgal kellett fog­lalkozatok a becsülétes emberek­nek. Sajnos, a mi vidékünk nem alkalmas földalatti munkára. Ná­lunk rádió csak a csendőrőrsön volt, s az egész hat év alatt egy­szer sem került a kezembe semmi­féle titkos röpirat. Szabotálni sem volt alkalmam abban az i.denháta- mögotti erdőben. Hogyan is sza­botálhatna ott egy erdész? Nem pa­rancsolhatom meg a fának, nöjjön lassabban. Igaz ugyan, hogy ami kidőlt fa volt az erdőben, azt min­dig a mieink között osztottak szét- Magosak egy ágacskát sem kaptak abból a nácik. Azért ne gondolja azt, mintha mi nem lettünk volna kaphatók illegális munkára. Készek voltunk iiiiMiii.uimiitiitijiiiiiiülliiíHiHimiiii­mi. bármi1 yen tevékenységre a fa' sifizták Men, de erre srhogys.em nyíl lehetőség. Azonban ami igaz, a: igaz: az utóbbi időben bőisége- san kijutott nekünk a kalandokból, különösen a: angyalokkal kapcso latban. Ez még ól-ben történt, egy héttel karácsony előtt. Csen­desen pipálgatva buktattam a fék között és közben jobbra-balra fi- iijelgetlan. „Nézd csak, Vinzenz! —. szólok magamban. Majd földbe gyökerezett a lábam. — Miféle hó sapkát kapott az a magános fenyő fa, ott az irtás közepén? Csak né­zem a csudái és nagyokat pislo­gok. Te, Vinzenz! — magyarázgal- tam mag&mnak. — Az nem leheti hósapka, mert akkor nem moco­rogna“- Odasietek. Csak látom: a hó sapka alatt, a fenyő ágai között egy élő ember lóg, pontosan úgy, mint az ajándékhaba a karácsosng- fán. ... Az ördögbe! Ki vagy, hékás? — Hogy pi vagyok? Égből paty ■aiU angyal. Jól szemügyre veszem, llil!lllllllllllllllllllllll!lllllllllllll!lllll Ilii III! Illlllllllllllllllllllll s látom, zsinórokkal vesződik: húz­za maga felé traf a hó sapkát. Mind­járt rájöttem, hogy ilt nincs vala­mi rendben. — Csak kösd meg magad alapo. san — szólak fel hozzá. — Hiszen csak egy hét múlva lesz karácsony. — Jaj, ti falusiak! Értsd meg: nekem még elő kell készítenem az ajándékokat. — Akkor szállj le hál szaporán, hadd nézzem meg aziokat az aján­dékokat. ■—■ Leszállnék én, ha tudnék. Mi a csudának kellett meghagyni ez't a magános fenyőfát itt, az irtás közepén? De hát mit szaporítsam a szól: egykét perc elég volt hozzá, hogy összeszólalkozzunk. Szidtuk egy­mást, mint a bokrot. Az angyal vé 7ül megunta a veszekedést és meg­kérdezte: — Az ördögbe, npóka, cseh em­ber vagy? — Hát, mi n [eme lehetnék. —r Úgy értem, rendes, becsületes ember volnál? Biztosítot tam, hogy e tekintetben rendben a szénáin. — No, akkor figyelj ide. Én ej­tőernyős vagyok, Lojzáuctk hívnak. Egy órája vesződök itt, nem tu­lok kiszabadulni. Elvágom hát a köteleket ás- le fogok patiyanni. Ha kezem'lába.m összetörik, csak dobj n váltadra és vigyél haza. Akár ál is adha sz a csendőröknek, de két- három nap múlva idejönnek a baj társaim és akkor velük gyűlik meg a bajod. Valósággal kihozott a sodrom­ból: pont én lennék ilyen pogány? Megérdemelte volna, hogy lógni hagyjam még vagy két óra hosszat, de olyan hideg volt, hogy meg­esett rajta a szívem. Hazaszalad­tam a létráért, nagy nehezen kibo­goztam az ejtőernyő köteleit, s ki~ szabadítottam Lojzát sz°rult hely­zetéből. írta: JAN DRDA — Kit hoztál? iniiiDiimiiiiinmi iniiiiliiiliiiliiiiliiliiii — kérdi az asszony. Úgy nézett rám, mintha ecetet nyelt volna. — Nem látod? Angyalt. Csak pislog, csak mereszti sze­mét, de amikor megtudta, hogy szovjet katona tisztelte meg há­zunkat, s hogy tavaszra jönnek a többiek, mert kifüstölik innen is a náci bitangokat, csak kikecmere­gett az> ágyból. Nemcsak vacsora került az asztalra, de a rumos üve. get is a kezünkbe nyomta. — Tizen ugrottunk ki a gépből: hét o<r°sz és három cseh. Jó volna holnap felkutatni a többieket is — mondotta Lojza lefekvés előtt. Másnap berontottam a legügye­sebb ormadász kunyhójába: — Rysánek, te átkozott gazfickó! Ne is tagadd: az éjszaka megint az erdőben jártál. — Ott hát! Szamócái szedtem Marjankával —- próbálta tréfára fordítani a szót. ■— Láttalak, gazfickó! — rno-r dúltam rá. Csak legyintett BlíiiMiiiiiüBtltui Ilii itiitlIlilUillillflilil — Nem láttál te semmit, erdész. Talán égi angyalok suhantak el szemed előtt. — Helyben vagyunk, Rysánek! Éppen ezért jöttem. Én is láttam azokat az angyalokat. Nekemjött, miatt eg<y ördög. — Csalc annyit mondok, hagyd ezeket a képzelgéseket — csengett vésztjóslóan a hangja. — Miféle képzelgéseket? Tudd meg: az angyalok közül egy nálam húzta meg magát. Csak látja volna Rysáneket. Majdnem a nyakamba ugrott örö­mében. De mit húzzam a szót: öt angyal a szénapajta padlásán húz­ta a bőrt, a hiányzó négyet pedig valahol az erdőben találtuk meg. Estére már együtt volt mind a tíz angyal. Magam adtam, tanácsokat annak a gézengúz vadorzónak, ho­va állítson csapdákat a ny utaknak, mert hát valamiképpen csak táp­lálni kellett az angnalokat■ Kará­csony előtti napon félrehívott Loj­za: — Hromek apó! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Ma este ajándékot viszünk a néme­teknek. — Karácsonyifát? — Karácsonyfát. Tűzijátékot is rendezünk, hogy ünnepélyesebb le­gyen szent karácsony éjszakája. Ha kiváncsi vagy, kevéssel éjifél előtt ntenj fel az Ördögtetőre. Felejthe­tetlen ünnepi pompában gyönyör­ködhetsz. Féltizenegy felé fogom a kél csö­vű puslcát, s mert igen-igen mor­góit az asszony, odaszólok: ,,Igaz, hogy ünnep van, de a szolgálat, az szolgálat“. Ezzel leisomfo rd á Itam, s nekivágtem egyenesen az Ördög­tetőnek. Korán érkeztem. Javában tömködöm a pipát, amikor egyszer­esük hallom, hogy ropog mögöt­te ma hó. Megfordulok, hát nem az a semmirekellő RysánSk áll elöltem? — Pusztulj az erdőből, különben kipenderítelek innen! — kiáltottam rá, ő azonban csak mosolygott: — Csöndesebben, erdész. Min­denki törődjön a maga dolgával­Azzxtl leült mellém. „Na — gon­dolom __ köszönöm szépen! Lenne it t ne mulass, ha a föerdész moist erre járna“. Beszélhettem én Ry sáneknek! Csak egyre bámulta a sötétséget. Fél keltőkor már úgy remegtem- mint a kocsonya, de Rysánek rá sem hederített, a hidegre. — Hallodi-e, Rysánek: kőből fa­ragtak téged, hogy nem fázol? Meg sem hallotta liiiiiiimiiimuliiiiiiliiiiiuii KHtiiíiiiiuiiitiitii kérdésemet. A völgy felé mutatott, messze délnyugatra. Akkora tüzecs- két láttam, mint egy gyertyaláng. Néhány másodperc múlva azonban — csodák-csodájára — lángbabo­mit az ég! Óriási tűzoszlOp sza­kadt ki a földből, mintha megtárul­tak volna a pokol kapui, hogy el­nyeljék az összes fasisztákat. Vi­lágéletemben ilyent még nem lát­tam. Nagyapám mesélt valamikor gyermekkoromban hasonló lángosz- lapról, mely háborút szokott jelen-, teni. Ha látná ezt a megboldogult, négykézláb ereszkedne ő isi ijedté­ben. Még két ilyen Oszlop tört az ég felé- Rysánek úgy ugrott fel mellőlem, mint egy megriadt szarvas. És- nemsokára meghallot­tuk a tompa dörrenéseket is. — Ajándékok, iiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!ii erdész! Ajándékok! — üvöltötte Ry­sánek, mint aki eszét veszítette. Úgy letapostuk a havat az irtáson, mint csorda a vályú körül itatás­kor. Üvöltöztünk örömünkben, mint a gyermekek, mert arra gon­doltunk, hogy a mieink, ezek az aranykezű orosz fiúk jól bofütenek a hitlerista disznóknak. Reggel épen és egészségesen lát­tuk viszont minid a tíz angyalt, csak Vologyának, a biztosnak kar­colta meg vállát egy eltévedt szi­lánk. Volt aztán halleluja, az ör­dög vigye -el: úgy f elöntöttünk a garatra, hogy azt életemben sem felejtem el... Hromek apó itt elharapta a szól, felkapta a poharat ás egy hajtásra megiíta sörét. — És- mi történt azután? — kér­dezte Raus, a vendéglős. — Hogy mi történt azután? Má­jusiig ott éltek velünk: öten nálam, öten pedig Rysáneknél laktak, s annyi borsot töritek a nácik orra alá, hogy egy életre prüszkölnek tőle. Hromek apó letörölte rőt baju­száról a sör habját, s miközben ki­aludt pipájával babrált, csend,esen megjegyezte: — Hát igen. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüíiiiiiiiii Illegális munkát mifelénk nem le­hetett végezni. Erre a mi vidékünk nem alkalmas. De kaland az volt bőven, Annyi, hogy több sem k*llf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom