Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1914

4

ruhaneműek anyagának beszerzési ára (a fenti összeg) részben a növendékek áldozatkészségéből, részben társadalmi úton folyt be ; intézeti pénzből csupán a múlt 1913—914-ik iskolai évről a slöjd- anyagok beszerzési árából megmaradt 202 K-át 156279—914. sz. miniszteri kegyes engedély alapján fordítottuk erre a célra.

A szederlevél gyűjtését elrendelő 4456—914. ein. számú miniszteri rendelet nagyfontosságát megértve, a növendékeinktől gyűjtött 12 kgr. levelet a hadsegélyző hivatalnak megküldöttem. Örömmel teszek jelentést arról is, mily mértékben járult hozzá intézetünk a 6%-os m. kir, adómentes áll. járadékkölcsön jegyzéshez. A tanári kar — noha számtalan helybeli jótékonycélú intézmény felkarolása folytán önként áldozott a haza szent oltárának s bár fizetésének 1%-át mindenkor a legnagyobb áldozatkészséggel küldte a háborúban szenvedők családtagjainak ellátására — 15.900 korona értékű hadikölcsönt jegyzett. Az 5868—1914. számú magas miniszteri rendelet a növendékek lelkében is visszhangra talált; így önkéntes elhatározásuk alapján 3 drb kötvényt vásároltak 150 korona értékben. A megvásárolt hadikölcsön kötvényeket alapítványi levélben az intézetnek adományozták, még pedig olyképpen, hogy a nemzeti történelemből, vagy alkotmánytanból az évről-évre legjobb eredményt felmutató növendék jutalmazásul nyerje annak kamatait.

A Csánki Gyula kir. tan. tanfelügyelő úr őnagysága útján nyert 12 drb „Szövetségi jelvény“ átvételével is hazafias kötelességtudásról tettek bizonyságot intézetünk növendékei. A jelvények árát 796/914. sz. alatt rendeltetési helyére juttattam.

Karácsony közeledtével a krisztusi szeretet melegétől áthatva gondolnak növendékeink a karácsonytalan katonákra. Hogy a rengeteg küzködés s viszontagságos élet napjait legalább a Megváltó születésének napján feledtessék kissé: gyűjtést kezdenek a katonák karácsonyi ajándékára s a befolyt 50 K összeget a 149078/914. számú min. rendelet értelmében szintén rendeltetési helyére küldjük.

Az áldozatkészségben kimerülhetetlen növendékeink hazánk iránt tartozó kötelességüknek talán legszebb jelét akkor adják, midőn a városunkba érkezett nagyszámú sebesült vitéz kényelméről kívánnak gondoskodni. így a IV. éves növendékek, — míg a Vörös- kereszt Egylet kórházi ágyai elkészülnek — saját ágyaikat kölcsönzik a katonai kórház részére. „Ezen tettük a hazafias áldozatkészségnek kiváló példája . . . s nemes tettükért hálás köszönettinket tolmácsoljuk . . .“ — írja br. Szentkereszty Béláné főispánná Öméltósága. Hogy mennyi szeretettel, őszinte megbecsüléssel fogadták növendékeink a városunkba érkező sebesült hősöket s hogy a hazáért vérző katonák viszont mennyire megértették, átérzik növendékeink odaadó szeretetének a melegét: megemlítem a márc. 7-én, a díszteremben a katonák szórakoztatása és megvendéglése céljából rendezett Katonák ünnepélyét, melyről a helyi lap így emlékezik meg : „A képezde lépcsőházában szíves Isten hozottal fogadta őket Borszéky Ákosné helyettes igazgató és a tanári kar. A lépcsőn sor-