Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1914

5

falat állottak a fehérruhás növendékek, mintegy jelképezve a tavaszt; a dermesztő hidegből való ébredést. Szimbolizálva a jövőt. A tavasz tündéreinek ajkáról csengő éljen hangzott fel a sebesült vitézek láttára. Könny ragyogott a szép szemekben. Könny fátyolozta el a marcona hősök tekintetét: a hála könnye . . .“ Hogy ez a kis ünnepély mennyire helyénvaló volt, eltekintve az ennek megismétlése alkalmával befolyt s a Vöröskereszt javára juttatott 132'50 K-tól, bizonyítják a sebesült katonáknak az igazgatósághoz intézett köszönő emlékiratai: „Fogadják durva külsőnk alatt dobogó sziveinkből őszinte köszönetiinket és legmélyebb hálánkat. A sors bármerre is hányjon el bennünket ... ez a nap felejthetetlen emlék marad a mi hazáéit dobogó sziveinkben.“ Vagy egy másik emlékirat : „ . . Hálánkat csak úgy róhatjuk le, hogy visszatérve a harcok mezejére, még nagyobb odaadással harcolunk, mert felemel bennünket az a tudat, hogy itthon ilyen lelkes honleányaink vannak, kikért küzdeni, őket védeni s ha kell, értük meghalni érdemes . . . Mindent elkövettek, hogy a háború szenvedéseit velünk feledtessék.“

Növendékeink honleányi kötelességtudásának bizonyítékául még rengeteg dolgot említhetnék, ezeket azonban helyszűke miatt mellőzöm. Nem hallgatom el a május 16-án a Vöröskereszt Egylet, illetve a sebesült katonák ellátási alapja javára rendezett műsoros estélyünket, melynek 403 korona 90 fillér tiszta jövedelme tanúskodik az erkölcsileg, anyagilag szépen sikerült ünnepélyről. S bár növendékeink úgyszólva egész iskolai éven át lankadatlan lelkesedéssel, egymást fölülmúló tevékenységgel és áldozatkészséggel iparkodtak a háború parancsolta társadalmi kötelezettségből kivenni részüket: iskolai kötelességeik teljesítéséről sem feledkeztek meg, mert példás magaviselet és ernyedetlen szorgalom árán érdemelték ki úgy a tanári kar, mint szüleik elismerését. Bizonyítékul a négy osztályban elért eredményt említem, mely szerint az 5 érdemfokozattal történő osztályozás általános eredménye: 1*91.

Jelentésem befejezéséül még arról számolok be, mennyiben érintette intézetünket az általános mozgósítás és a követő népföl- kelési szemlék. A mozgósítás alkalmával hadbavonult Sághi Tamás rendes tanár és Rózsa Albert intézeti kertész. Sághi Tamás az élelmezési osztálynál, Rózsa Albert a tüzérségnél teljesítenek szolgálatot. Mind eddig megőrizte őket a Mindenható, hisszük, reméljük, hogy imánkat továbbra is meghallgatja az Ég s visszavezérli őket körünkbe. A szemlék alkalmával Bodor Dénes gyakorlóiskolai tanító és Hatvani Lajos zenetanár találtattak hadiszolgálatra alkalmasnak. Az előbbi — mint nélkülözhetetlen tisztviselő — fölmentést nyert; Hatvani Lajosnak azonban be kell vonulnia. így a jövő iskolai év küszöbén, valószínűleg, ismét hiányozni fog körünkből egyik kedves tanártársunk. Amily őszinte lelkesedéssel indul harcba ő, éppoly szeretettel várjuk körünbe vissza mi.

„A haza minden eiőtt!“