Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1907
7 dalköre. Zongorán kisérte Benedek Irén III. éves és Tusa Eszter II. év. növ. Hogy az alap létesítésével a sepsiszentgyörgyi állami tanitónő- képző intézet tanári karának mi a célja, azt Pálmai Lenke igazgató a következő megnyitó beszédében vázolta. Azok között a kérdések között, melyek korunk társadalmát foglalkoztatják, egy sincs talán hatásában fontosabb, terjedelmére nézve általánosabb s a társadalom minden egyes osztályát közelebbről érintő kérdés, mint a szegénység és gazdagság között levő különbség kiegyenlítésének úgynevezett szociális kérdése. Foglalkoznak e kérdéssel tudományos elméletek, törvényhozások, irók, politikusok, de foglalkoznak mindenekfelett azok, kiket e kérdés legközvetlenebbül érdekel, a földhöz ragadt szegények, s a hajléktalanok ezrei. Ez utóbbiak nem mindig elfogulatlanul! Reá mutatnak arra a kiáltó ellentétre, mely van a szegény és gazdag között s azt kérdik: Igazság-e az, hogy az egyiknek kezében milliók halmozódnak össze s mértföldekre terjedő uradalmak ter- mik neki a „vadat és halat s mi jó falat szemnek szájnak kellemes" (Aranyj, van fényes neve, drága palotái, gondtalan családi élete, dicsőség, fény, hatalom veszi körül, inig a másik meg arcának verejtékével öntözi más földjének a barázdáit, vagy egészségtelen műhelyben, a gyárak romlott levegőjében, vagy a bányák sorvasztó légkörében dolgozik naphosszat s mégis, előtte a nélkülöző család, körülötte állandóan a nyomornak fenyegető réme, melynek reázuduló árjában, még a családi boldogságnak, a szeretetnek a lángja is kialszik. „Igazság-e, az kérdik, hogy a születés az egyiknek jogot ad a jólétre, másiknak a szegénységre; egyiknek a gyönyörökre, másiknak a szenvedésre". (Hock J.) Ez az ellentét csakugyan meg van az életben s keserű igazság az is, hogy az ellentéteket sokszor épen azok élesítik ki, akiknek azokat elsimítani kellene. Mikor a földi jókkal bőven megáldott ember nem ismer más célt, mint mindennap vígan lakmározni s a Lázárok számára nincs egy asztaláról lehullott morzsája sem, mikor maga selyembe, bársonyba öltözik s a koldusok mezítelenségére pedig nincs egy elvetett öltönydarabja. Mikor a fényes paloták kivilágított ablakain át a mulatság zaja zavarja fel az éjszaka csendjét, a hajléktalan csavargó meg nem kap egy zugot, hol lehajtsa fáradt fejét, akkor
