Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1907
8 ne csodálkozzunk mélyen tisztelt hallgatók, ha az éhezők, a mezítelenek, a hajléktalanok panaszkodnak, zúgolódnak, tán követelőznek is, hiszen csak az élethez való jog szól belőlük. Ámde az is igaz, hogy ezt a kérdést zúgolódással, követelőzéssel s erőszakkal megoldani nem lehet. De nem is szükséges. Mert hiszen megmutatta a megoldás módját már 2000 évvel ezelőtt az Ur Jézus. A türelemben egyrészt, a felebaráti szeretetben másik oldalról. A könyörülő szeretet és irgalom az óvilágban ismeretlen érzések voltak, sőt a bölcsek nyilván hirdették, hogy a szegénység gyalázat, az azon való könyörüld pedig esztelenség. E hamis felfogás s a betüszolgálat aztán útját vágta minden emberies érzésnek a szerencsétlenek és nyomorultak iránt. Ki sem törődött a más bajával. Éhezőnek kenyerét nem szegte meg senki, ruhátlant nem volt ki ruházza, betegnek hajlékot, bánatosnak szivet, nem nyitott senki. Oh, hogy mennyi könny maradt letöröletleníil, azt csak a jó Isten tudja, hogy mennyi sóhaj hangzott el részvét nélkül, csak a jó Isten tartja számon. De megszületett Betlehenben a szeretet s jászolbölcsője felett angyali sereg hirdet jóakaratot az emberekhez. Ő maga egész életén a sirók és szenvedők vigasztalója volt, gyógyította a beteget, táplálta az éhezőt, vigasztalta az elhagyottat s követőinek is ezt az önzetlen, maga hasznát nem kereső szeretetet tette kötelességévé, melyre ő maga olyan szép példát adott. És a jó lelkek meg is értették, teljesítették is ezt a kötelességet minden időben. S ahova csak egyetlen sugára ennek a jótevő szeretetnek elhatott, ott könnyet szárított, aggodalmat oszlatott, békességet és reményt ültetett a sokszor csalódott szivekbe. Ennek a jótevő szeretetnek jegyében született meg ezelőtt egy évvel a vezetésemre bízott intézet tanári testületének lelkében az eszme, hogy segélyalapot létesítsen s azt N e m é n у i Imre miniszteri osztálytanácsos ur nevéről nevezze el, ki a modern tanítóképzés apostola, ki a kötelesség lelkiismeretes teljesítésével minden néptanító eszményképe, kinek nevéhez fűződik tanítóképzőnk fejlődése. Jót akarunk tenni, aggodalmat oszlatni, nélkülözést enyhíteni növendékeink között. Sok ezek között az árva, a szegény, ki nemes ideálokért, a népnevelésért lelkesedve jött ide, de lelke szárnyainak kibontását
