Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1907
9 sokszor akadályozzák a lenyiigző anyagi gondok, megbénítja törekvéseit az a gondolat, mely az ő érte nélkülöző, tán a nyomorgó szüleinek házába száll vissza. Ezeken a gondokon akar segíteni segélyalapunk is, csendben, zajtalanul, úgy, mint amilyen csendben s zajtalanul folyik nemes munkánk az intézet falain belül. Csak most léptünk 5 év óta másodszor a nyilvánosság elé, de most sem azért, hogy a dicsőség fényében sütkérezzünk, hanem azért, hogy a jó lelkek és nemes szivek szeretetét intézetünk felé irányítsuk s hogy nemes céljaink munkásaiul, segítőiül őket megnyerjük. Fogadjanak bennünket szeretettel, áldozatkészséggel. Minden jó szívből fakadó áldozat, mely segélyalapunknak jut, nagy boldogságnak lesz a forrása, mert nemcsak a segélyezett növendéknek lesz könnyebb a munka terhe, de egy-egy kis falujában, hegyes- völgyes szép országrészünknek a szülői gondoktól komor hajlékba is varázsol nyugalmat, békét és uj reményt. S milyen felemelő gondolat, hogy ennek a boldogságnak mi is részesei vagyunk. Hiszen „nincs nagyobb öröm a világon, mint olyan boldogságot látni, melynek mi vagyunk az alkotói". Azzal az óhajtással, hogy minél több ilyen boldogságot lássunk, nyitom meg ezen ünnepélyünket, kérve, hallgassák azt jóakarattal ! S jóakarattal, szeretettel hallgattak meg bennünket, a jótékony szívek megnyíltak, szívesen adakoztak s ma — félév múlva — a létesítendő alap vagyona 1342 korona 66 fillér. Isten segítségével az alap tőkéjét, 2500 koronát minél előbb megteremtjük s mire az uj intézetbe költözünk, az alapot is átadhatjuk rendeltetésének. Az alapot a tanári testület teremtette meg. Gyarapításához hozzájárultak növendékeink is, kik közül nehányan gyűjtöttek a jószivli emberbarátok között. Mindazoknak, kik ezen a téren segítségünkre siettek, ez alkalommal is köszönettel adózom. Azonban nem csak a tanári testület igyekszik jótékonyságot gyakorolni, hanem a növendékek lelkében is él a jótékonyság vágya, a más bajával való törődés gondolata. Ennek szép jelét adták a IV. éves növendékek, december hónap 19-én rendezett lélekemelő ünnepélyen. Gyakorló iskolánkban sok a szegény gyermek, a kik egész esztendőben sem képesek magukat még a legszükségesebb tanszerrel sem ellátni; sok a szegény, kik a zord télen rongyos
