Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1916
9 ni. Arany János emlékezete. — Irta s a Székely Mikó-kollegium 1917. május 20-án tartott ünnepélyén felolvasta Zayzon Ferenc főgimn. tanár. — Mélyen tisztelt Közönség 1 Kedves Tanuló Ifjúság! A már csaknem három év óta dühöngő világfelfordulás közepette, mikor lelkünk minden érdeklődését a végtelen harcvonalak eseményei kötik le, mikor az élethalál küzdelem sorsdöntő napjainak döbbenetét érezzük, mikor naponként százan, ezren esnek az emberiség őrületének áldozataiul, mikor a mindennapi kenyérért az itthoniaknak a harcolókéval csaknem egyértékü küzdelmet kell szenvedniük, mikor az orvul ránk támadó ősi ellenség okozta friss sebek gyógyításában még az első segélynyújtásig is alig jutottunk el, mikor még folyton aggódó érzéssel tekintünk a jövőbe, sokan időszerűtlennek vélhetik, hogy mi egy ember, ki még csak nem is volt sem hadvezér, sem politikus, egy költő születésének századik évfordulóját ünnepeljük s épen annak a költőnek, kinek lelke a legérzékenyebben irtózott minden háborúságtól, minden disso- nánciától, kinek élete, minden szava, lépése, cselekedete, lelki megnyilvánulása a legtökéletesebb harmónia volt. Én azonban, ki a magyar lélek megnyilvánulásait s az azokban megvalósuló örök szépet, nagyszerűt, örökértéküt itten ismertetni hivatva vagyok s a ki azokban nemzeti életünkre ható erőket és hatásokat s azokban rejlő titkos törvényszerűséget keresem, bátran merem állítani, hogy Arany János nemcsak akkor tett nemzetünknek mérhetetlen szolgálatot, mikor élt és dolgozott, nemcsak a békés idők nyugalmában és munkájában, hanem most is, ebben a szörnyűséges időben is dolgozik, hat, működik az ő lelke, szelleme itt a megfeszített polgári munka izgalmaiban, ott a harc viharos forgatagában. Hiszen ebben a nagy mérkőzésben nemzetünk viselkedését, erőkifejtését az egész világ bámulata követi, saját magunk által sem sejtett erők jutottak napfényre a magyar lélekből, olyanok, a milyenekről csak a költők énekeltek, a milyeneket csak azok látnoki szemei láttak meg, vagy talán nem is látták, csak valami csodálatos divináció, vagy aisthesis által exaltált pillanataikban megérezték, vagy megálmodtak. Ezek között pedig egy sincs, a ki a magyar erények fényét olyan színes elemeire bontva tárná elénk, vagy a ki a magyar lélek rejtett, misztikus
