Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1912
12 Gondnoki működése alatt szerzett tapasztalatai alapján is rendületlen híve maradt a régi, egyszerű kálvinista rendszernek, melyben Ő részesült. S ebbe annyira beleélte magát, hogy nemcsak a tanulókkal, hanem a tanárokkal szemben is a régi professzorok puritán életének igénytelenségét szerette követendő például felemlegetni. A nevelés és tanítás kérdéseivel szakszerűen nem foglalkozott, de éles elméjével észrevette s már másfél évtizeddel ezelőtt hangoztatta azokat a jogos kifogásokat, melyeknek megszüntetését ma már az illetékes körök is napról-napra fokozottabb mértékben sürgetik. Az Ő meggyőződése szerint is a tananyag arányosabb beosztása, a középszerű tehetségek erejéhez alkalmazkodás s a gyakorlati élet szükségleteinek nagyobb méltánylása lennének a megszívlelendő irányelvek. Főgondnoki működésének másik sarkköve a tanuló ifjúság iránt tanúsított nagy szeretete volt. Az egymás nyomába lépő nemzedékeknek mindennemű érdekeit igazi atyai szeretettel képviselte s védte minden körülmények között. Ez az őszinte szeretet irányította az érettségi vizsgálatokon elnöki minőségében kifejtett lankadatlan és fáradhatatlan buzgóságában is. Páratlan figyelemmel kisérte végig az összes feleleteket s akiben a jóra való törekvésnek csak némi jelét észrevétte, annak érdekében hathatós támogatását készségesen érvényesítette. Igazi örömérzés hatotta át lelkét minden év végén, valahányszor az érettségizett növendékeknek újabb és újabb raját bocsátottuk ki az élet küzdő tereire s búcsúbeszédei, melyeket hozzájuk intézett s melyekben az ő életének legfőbb tényezőit, a buzgó kötelességteljesítést és az alma mater iránti hálát kötötte a távozók szivére, őszinteségükkel is mély hatást gyakoroltak mindannyiszor. A főgondnoki méltóságra már vonzó egyéniségénél fogva is praedestinálva volt, mert egyéniségének legfőbb alkotó elemei a higgadtság, nyugodt életbölcsesség és a kedélyesség valának. Derült világnézet, kifogyhatatlan humor jellemezte egész élet- felfogását. Higgadtsága, mint elnöklő, vezető főgondnokot soha se hagyta el s mindig felül emelte a pártokon. Lelki nyugodtságát, jó kedélyét a legszenvedélyesebb vita hevében se veszítette el, sőt annál nyugodtabb magatartást tanúsított, minél hevesebbek voltak körülötte a vitatkozások. Ezen valóban isteni adománynak köszönhető, hogy a vitás ügyeknek legbonyolultabb szövevényeiből is könnyű szerrel választá ki a dolog lényegét s állapitá meg mes-
