Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1912
11 gató feleségének, szül. Szentkatolnai Künnle Teréz úrasszonynak a fájdalomtól még máig is sajgó szivén kívül legnagyobb űrt maga után kétségkívül kollégiumunknál hagyott, mert Ő a főgondnoki méltóságot — pedig ez igazán csak nobile officium — magára nézve elhivatásnak, isteni küldetésnek ismerte s az ezzel járó kötelezettségeket szent kötelességeknek tartotta. Élénken élt lelkében az a felemelő, de ma már halványulni kezdő tudat, hogy kálvinista anyaszentegyházunknak kifogyhatatlan és megdönthetetlen ereje eleitől fogva a hívők önzetlen hitbuzgó- ságában állott, hogy ez az a szilárd fundamentum, melyen anya- szentegyházunk s ennek veteményes kertjei, az iskolák felépültek a múltban, s hogy ez az az éltető forrás, melyből táplálkoznak kell a jövőben is. Ezen önzetlen buzgóság ápolását hangsúlyozza az erdélyi református Kollégiumok tanárainak hazánk millenáris évében tartott értekezletén, midőn eszmékben gazdag megnyitó beszédében éles látással reá mutat a kálvinizmus erejének megszilárdítása céljából a második ezer évben követendő irányelvekre is. „Most — úgymond1 — midőn az egyéni érdek erősen kidomborodva, fokozott elégitést vár, sőt követel úgy az államban, mint az egyházban, ha a mi protestáns buzgóságunk nem mérsékli egyéni követeléseinket, ha egyházunk szeretete nem indít arra, hogy az ellenszolgáltatás mérlegelése nélkül is szolgáljuk, akkor fogyatékos anyagi forrásai elég biztosítékot nem nyújthatnak, hogy mint protestáns egyház meg is vívjuk a harcot, mely reánk a második ezer évben várakozik.“ A protestáns buzgóság ápolásában látta anyaszentegyházunk középiskoláinak legfőbb feladatát, mert — igy szól említett megnyitójában — „eme buzgóság szülője a kötelességérzetnek, mely egyedül biztos iránytűje bárkinek az életpályák bármelyikén s a megpróbáltatások útvesztőjében“. Ebben az irányelvben csúcsosodik ki a nevelés és tanítás terén vallott meggyőződése is, melynek alapján nem értett egyet mindenben a középiskolák mai rendszerével. „A mai tanterv tul- követeléseivel a kötelességérzet fejlesztésének nem kedvez, — igy vélekedik — mert a kötelességérzet csak akkor fejlődhetik, ha kinek-kinek erejéhez van szabva kötelessége“. ‘Jegyzőkönyv az erdélyrészi ref. Kollégiumok tanárainak 1896. május 21. és 22-ik napjain Sepsiszentgyörgyön tartott rendes értekezletéről. Sepsiszentgyörgy. Jókai-nyomda 1897. 4. 1.
