Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1910
r adatát, mely abban áll, hogy a művész mindig egy befejezett, harmonikus egészet, egy ideált állítson elénk, kiegészítve, tökéletesítve azt, a mit a természetben készen talál. Ez az a fontos elv, melyből kiindulva Lessingék és Goethéék az eszményítés tanát felépítették és a mely a modern klasszicismus alapja lett. Nagy fontossága van ennek az aesthetikai elvnek Kölcseytől kezdve egész napjainkig a magyar irodalomban is, és épen Aranynál jelenik meg a legtisztábban, a mennyiben őt az eszményesitésben tisztán a művészi szempont, tisztán a szép elvének megvalósítása vezeti. A művésznek nem lehet a valóságot szolgailag utánozni. Az emberek ezerféle vonásból vannak szőve, eszméik, céljaik, érdekeik, melyek tetteiket igazgatják folytonosan változnak, azért gyakran kiszámíthatatlanok cselekedeteikben, melyekben sok ellenmondást, következetlenséget találunk. A költőnek mindezt ki kell küszöbölnie és egy hatalmas érzéstől, vagy szenvedélytől áthatott alakot kell teremtenie, kinek minden tettét ez az egységes jellem, egységes cél vezeti. Meg kell figyelnie ugyanazt a lelki vonást a hasonló emberek nagy számában és ezt egy alakjában kell egyesítenie. „Feltűnővé tenni valamely kiváló jellemvonást, a remekmű célja“ — mondja Taine. Ha tudjuk, hogy valaki minden tettét egy szempontból ítéli meg, mindenben egy semmiféle hatalomtól át nem alakítható, megváltoztathatatlan elv vezeti, arról belátjuk, hogy annak csak igy és nem másképen lehetett cselekednie, annak tettei következetesek és szíikségszeriiek lesznek. Ezért tűnnek fel a költő alakjai igazaknak és tetteik valószinűek- nek. Nem azt tárja elénk, a mi egyszer, véletlenül megtörtént, hanem azt, a mi mindig igaz, mert az ember lelke és a természet megnyilatkozása. És épen ez a művészi igazság, a puszta látszatnak az eihitetése és elhivése az, a mi a művészi gyönyörködésnek feltétele. Ez teszi lehetővé, hogy mi ebben a költött alakban, a látszatban gyönyörködni tudjunk, mert a művészi igazság, mely az alakok lelkének felépítésében és tetteik valószínűségében áll, teszi lehetővé, hogy képzeletünkben egy egységes, harmonikus, élő ember jelenjék meg. Ezt a hatást fogja elérni, ha a különféle megnyilatkozásaiban megfigyelt jellemvonást nem mozaikszerüen rakja össze, hanem beleéli magát egyszersmind személyei lelki világába, átéli velük örömüket és fájdalmukat. Ha mintegy átalakul a költő az ő alakjává. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ő maga is tényleg átélte 6
