Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1910
7 mindazt, amit alakjai is átéltek. Kiváló költő azért nem dolgozott fel soha olyat, a mit maga is át nem élt, át nem érzett volna. Goethének még a legkisebb költeménye is egy valósággal átélt érzés. Petőfinek minden költeménye életének tulajdonképen egy kis epizódja. Toldiban nem ismerhetünk-e rá Aranyra ? Toldi a bizonytalan világba indul dicsőséget szerezni. Arany a színészekkel vág neki a világnak ! Milyen vonásokból kell a költőnek alakjait megszőni, hogy azt mindnyájan megérthessük, átérezhessük ? Ha Arany alakjait vizsgáljuk, azt találjuk, hogy első sorban is olyanokból, melyeket mindnyájan közvetlenül ismerünk, mindnyájunkban élő emberi vonásokból. A mit a Toldi alakjában legjobban meg tudunk érteni, azok általános emberi vonások, mint Gyulai Pál is kiemeli. A költő célja tehát olyan embereket teremteni, kik jellemükből kifolyólag szükségszerűen és következetesen cselekesznek. Csak azt hisszük el és csak az hozza képzeletünk működésbe, ami az igaz látszatát kelti. Ezt nem tényleg élő emberek utánzásával, lemásolásával éri el, hanem az által, hogy minden következetlen, esetleges vonást elhagyva belőlük, eszményi alakot, típust állított elénk. Épen ezért azok az események, azok a tettek, melyeket véghez visznek sem lehetnek egészen a véletlenen alapulók, egészen egyéniek. Olyanok, melyek csak egy emberrel történhetnek meg és senki mással. A költő az eseményekben sem az esetlegest, a ritkát keresi, hanem az élet és a történet ezerféle és ezerszer ismétlődő eseményeiben az általánost, a lényegest, a lélektanilag igazat. Mint Arany a Zrínyi és Tasséban mondja: „Az élet viszonyai, bármily tarkán jelentkeznek is előttünk, nehány . . . korlátolt meny- nyiségii alapvonásra vihetők vissza. E vonások tisztán emberi természetünk eredményei, annálfogva örök ismétlésben újulnak fel ... Ez alapviszonyok egyéni színezet, éghajlat, kor, műveltségi fejlődés által a végtelenig módosulhatnak, de mindezek csak „esetlegesek, mindennapiak“, nem általánosak, nem tisztán emberi természetünk eredményei és igy nem is lehet a lényeget, a sok egyes jelenségben rejlő általánost, az igazat kereső költő feladata. „Az általános emberi . . . örök egyformasággal lejt alá szemeink előtt“. Ezért mondja Lessing, hogy a ki Herodotost tanulmányozta, az már elég történetet tanult. Mert már ebben minden benne van, a mi az ezutáni világtörténelmet alkotni fogja. Az emberi nem törekvései, cselekedetei, fájdalma és végzete.
