Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1908
12 A Kommunitásnak 1703. és 1714-ben a Superintendentiális Visi- tatio rendeli el, hogy bizonyos Praesese (elnöke), Nótáriusa (jegyzője) és Protoculutna (jegyzőkönyve) legyen.' A Kommunitásnak, mint a Rikánbelőli reformá- . , . .... , A kommumtus es unitárius lelkészek közgyűlésének kezdetben tás szerve_ épugy, mint az egyházkerületi generális zsinat- zete. nak,‘J tagja volt minden lelkész. Ezt bizonyítja az 1719. nov. 2-iki maksai gyűlés jegyzőkönyvének ez a kifejezése „Causa levata in communi congregatione nostra Maxae celebrata coram Micliaele Szentkirályi, sanctae Communitatis praeside .... et caeteris Fratribus reverendis unanimi voto in eadem sanda Communitate considentibus“. Később a XVII. század második felében, midőn a zsinat képviseleti jelleget öltött, ennek hatása alatt az egész papság a Kom- munitásbói is kimaradt és a XVIII. század első felében a képviseleti rendszer lépett életbe, a mint ezt az 1736. decemberében Komollón tartott gyűlés jegyzőkönyvének eme kifejezéséből is következtethetjük : „Causae in sancta Communitate coram reverendis et claris- simis Dominis Trium Sedium Kézdi, Orbai, Sepsi et Erdővidék Senioribus, Juratis Notariis et Assessoribus praesentibus levatae.“ Vagyis ekkor már csak az esperesek, jegyzők és ülnökök, azaz kizárólag egyházi férfiak voltak tagjai. A XVII. század végén azonban erdélyi anyaszentegyházunk, hierárchikus alkotmánya megváltozik. A XVIII. század elején pedig kifejlődik az egyházmegyei gondnoki intézmény s a gondnokok nehány év alatt tényleges beleavatkozást nyernek az egyházi ügyekbe3 s egyúttal tagjai lesznek a Kommunitásnak is. A kurátorátus először az 1746. április 18-iki gyűlés jegyzőkönyvében szerepel. Az 1747. április 20-iki gyűlés tagjai már igy vannak felsorolva : „Causa levata coram leverendő et doctissimo Domino Micliaele Szentannai, caeterisque clarissimis ac doctissimis Dominis Senioribus, et Assessoribus Juratis, ut et spcctabilibus ac generosis Dominis Curatoribus Supremis Siculicalium Ecclesiarum, aliquibus praesentibus.“ Az 1797. március 8-iki gyűlés jegyzőkönyvében pedig a 4. pont alatt azt olvassuk, hogy a XVIII. század 1 2 3 1 1795 —1851-ig terjedő jegyzőkönyv 44. 1. 2 Pokoly József: Id. mű IV. k. 166. I. Dr. Kolozsvári Sándor: Az erdélyi ref. egyházkerület egyházjoga. Kolozsvár. 1877. 162. 1. 3Pokoly József; Id. mű. V. k, 58., 59. 1.
