Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1908
11 Az erdélyi egyházkerületnek e cinrerét verettük ki tűzben, aranyozott féldomborműben a múlt 1907—8-ik évben kollégiumunk diszzászlójának rudvégződésére, a magyar korona és legnagyobb alapítójának Sepsiszentgyörgy városának címere közé, hogy e jelvények az egymás nyomába lépő nemzedékeket hazaszeretetre, hit- hüségre és az alapítók iránti hála buzgó ápolására lelkesítsék. Bethlen Gábor e nemesitő levelének érvényét egészen II. József idejéig kétségbe se vonták. Ő azonban 1786-ban kiadott rendeletében csak azokra a családokra nézve ismerte el, a melyeknek lelkész elődei a kiváltságlevél kiadása előtt tényleges egyházi szolgálatban állottak.1 Halálos ágyán kiadott rendeletével ez a korlátozás is hatályon kívül helyeztetett s az erdélyi papság a nemesi kiváltságokat tovább is élvezte 1848-ig. Az egyházak belső ügyeinek igazgatása terén fejedelmileg biztosított és a gyakorlat által szentesített létjogosultságát a Kommunitásnak semmiféle törvényes intézkedés se támadta meg. 1867 után kezdődő magyar alkotmányos élet központosító korszellemének hatása alatt erről mintegy önként mondott le. A fennebbiekben vázoltuk a Rikánbelőli Kommunitásnak eredetét, kiváltságait és törvényeken nyugvó létjogosultságát. Lássuk most szervezetét és hatásköreit. II. A Rikánbelőli Kommunitás szervezete és hatáskörei működésének fénykorában. A Rikánbelőli református és unitárius egyházak a kölcsönös védelemre törekvés mellett közös ügyeik, az egyházközségek igazgatása és a híveknek egy s más ügyes-bajos dolgaik eligazítása céljából egyesültek. Hogy ezen egyesülés megvolt már 1614 előtt, azt a Bethlen Gábor kiváltságlevelének 3. pontja kétségtelenné teszi. Hogy pedig ezen közgyűlések Kommunitás név alatt szerepeltek, erre vonatkozólag legrégibb hiteles adatunk 1718-ból való. Ekkor kelt az a jegyzőkönyv, melynek cinre igy hangzik: „Sanctae Communitatis Trisediensis protocollon ecclesiasticum, in quo cau- sarum ecclesiasticarum per vianr apellationis ad sanctam Commu- nitatem devolutarum copiae reperiuntur“, azaz a Háromszéki szent Kommunitásnak egyházi jegyzőkönyve, melyben a felebbezés utján a szent Kommunitáshoz került ügyek elintézése található meg. A 1 A királyi rendeletet lásd Háromszékvármegye levéltárában No bil itaria 349. levéltári szám alatt.
