Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1908
10 A belső rend nemesi kiváltságai a papmarasztás eltörlése után is érvényben maradtak 1785-ig, ekkor II. Józsel a királyi főkormányszék felterjesztése alapján az erdélyi királyi táblának 1754-iki döntésére való hivatkozással a nemesi kiváltságokat érvénytelennek nyilvánította.1 De halálos ágyán 1790-ben a türelmi pátens, a jobbágyság rendezése és a plébániák szervezése ügyében kiadott rendeletéit kivéve, összes újításait visszavonta és igy az egyházi rend nemesi kiváltságainak ismét birtokába jutott s élvezte egész 1848-ig, a nemesi kiváltságok eltörléséig. A politikai hatóságok a II. József rendeletére való hivatkozással később is figyelmen kivid akarták többször hagyni, de a Kommunitás a támadások ellen mindany- nyiszor síkra szállt s ősi jogait eredményesen megvédelmezte és ezt annál eredményesebben tehette, mert Bethlen G á bo r az 1614-iki kiváltságlevelét újból is megörökítette az Urnák 1629-ik esztendejében julius 13-án Gyulafehérváron kelt cimerlevelében,2 melyben elrendeli, hogy az „Erdélyi igehirdetőknek vagyis lelkészeknek, együtt és egyenkint valamennyiöknek, fiai és leányai mind, s ezeknek mindkét nembeli örökösei és utódai, most és jövőben, mindazokat a kedvezményeket, tisztességeket, engedélyeket, kötelezetlenségeket és mentességeket örök időkre bírva használhassák és élvezhessék, a melyeket Erdélyországunk, sa hozzákapcsolt magyaroiszági részek- beli többi valóságos, született és kétségfeletti nemesek akárhogyan, jog és ősszokás szerint múltban és jelenben használnak és élveznek.“ Ennek jeléül s a valóságos és kétség feletti nemesség jegyéül azt a címert ajándékozza, melynek leírása igy hangzik: „Egyenesen álló kék szinti vitézi paizs, a melynek lapján, vagyis mezején gomolygó felhőkből előtűnő fele oroszlán látszik, a mint bal első lábával az oltárról a bibliát veszi, jobbjába pedig alászálló angyal nyújt görbe kardot; ettől balra ily aranyos felirat olvasható: Arte et Marte dimicandum (Tudománnyal s fegyverrel is küzdjünk); c paizson levő lovagsisakot királyi korona födi különböző szinü gyöngyökkel, kövekkel ékesítve, a sisak ormáról pedig a paizs mindkét szélére lelengő szalagok vagyis orrjegyek azt helyesen környezik és ékesítik.“ 1 A királyi rendeletet lásd Háromszékvármegye levéltárában Nobili- t a r i a 349. levéltári szám alatt. 3 A cimerlevelet lásd latin nyelven Salamon József: De statu eccl. ev. ref. in Transsylv. commentatio. 26 s köv. lapokon; és Bőd Péter: Hist. Hung. eccl. Tom. II. über III. 240. s köv. lapokon; magyar fordításban pedig Váró Ferenc: Bethlen Gábor Kollégiuma. Nagyenyed, 1903. 6. és 7. lapján található meg.
