Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1908
táblához teszi át. Itt azonban a kérdés a belső rendre nézve nem nyert kedvező elintézést, mert a királyi tábla 1754-ben a B e t h 1 e n Gábor kiváltságlevelének két első pontját azzal az indoklással, hogy az országgyűlésen való kihirdetés nem történt elég szabályosan, érvénytelennek nyilvánítja, s csak a három utolsó pont érvényességét ismeri el.1 A Kommunitás felebbezése rendjén e döntés a királyi udvarhoz került s a királynő, Mária Terézia a privilégium érvényességét a maga egészében elismerte.2 A támadásoknak oka első sorban abban keresendő, hogy a lelkészek és iskolamesterék e privilégiumuk alapján, mely örökölt vagy szerzett magán vagyonukat is kivette minden közteherviselés alól, ha egy kis vagyonra szert tettek, szívesen vonultak a magán életbe és Így sok Vákáns (állás nélküli) lelkész és iskolamester lett, a kiknek nagy száma miatt a köznép terhe megfelelő arányban emelkedett s e miatt még a jobbágyős nemesség is állandó hadi lábon állott az egyházi tisztviselőkkel. A kiváltságok védelmezésére azonban különös helyzete is kényszeritette a belső rendet, mert az akkori választási-viszonyok mellett nagyon kívánatos volt, hogy az egyházi tisztviselők ingatlan vagyont szerezzenek, mivel az egyházközségek á papi és iskola- mesteri állásokat nem töltötték be állandóan, hanem csak egy évre, melynek végével búcsúzni tartoztak s ha a hívek többsége meg nem marasztotta, állás nélkül maradtak mindaddig, mig egy másik egyházközségbe megválasztották.3 Az évenkénti papmarasztás fennmaradt egészen 1778-ig, akkor Mária Terézia királyi rende- . lettel törölte el. ’ : : ' T A királynőnek ez a rendelkezése tisztán pénzügyi okokból folyt, mivel a papmarasztás miatt sok vákáns (állás nélküli) egyházi tisztviselő szerepelt. Ez a körülmény pedig a közadózási viszonyokra befolyással volt és a háromszéki határőrezred katonaság rendjével és pontosságával éles ellentétben állott. Maga az erdélyi egyházi főtanács is ajánlotta e szokás megszüntetését, a melynek megszüntetése saját hatáskörében többszöri kísérlet után se sikerült.1 1 Corpus Transmissionis in causa productionali Cleri Trisediensis Reformati et Unitarii 70. 1. (Kommunitás levéltárában 9—1871. leltári szám alatt.) 1 Salamon József: De statu cccl. ev. ref. in Transsylvania com- mentatio. Kolozsvár 1840. 24. 1. és Supplex libellus Communitatis, 37. 1. “Dósa Elek: Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana. Pest. 1863. 1Q0. 1. 1 Pokoly József: ld. mű. V. K. 47 1.
