Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1907
6 Ferenc polgármester, az egyházközség főgondnoka a város és az egyház nevében üdvözölte a nagy örömmel várt főpásztort, ki a jókívánságokat viszonozva biztosította a város vezetőjét, hogy Sepsiszentgyörgy városában nagyon jól fogja magát érezni, mert magyar sziveken, székely sziveken mindig nyugodtan pihenhet meg a másik magyar testvér feje. — A díszkaputól a fellobogózott utcákon ünneplő közönség sorfala közt haladt tovább a menet dr. D a d a y Vilmos koll. orvos ur lakásáig, hol a főtiszteletü Püspök ur itt tartózkodása alatt szállva volt. Az ut fáradalmait ki sem pihenve, a főtiszteletü Püspök mindjárt megkezdte léleképitő látogatásait, melyek közül az elsők a tanári családokhoz, s az ifjúság nagy családjához, a kollégiumi internátushoz vezettek. A szombati nap az árvák örömünnepével vette kezdetét. E napon ők is érezték a szeretet éltető melegét, megszűntek árvák lenni, mert megjelent közöttük mennyei édes atyjuknak, az árvák gondviselőjének, a bánkódok vigasztalójának igaz apostola, méltó szolgája. A mi jóságos főpásztorunk felkereste a szegény apátián, anyátlan gyermekeket otthonukban: a Háromszéki fiuárva- és szeretetházban. Az árvaházi látogatás után a tisztelgések fogadása vette kezdetét. A Kollégium tágas tanácskozó termében egymásután állottak fel a vármegye területén működő hivatalok s iskolák képviselői dr. Király Aladár alispán vezetése mellett, a városunk falai között élő hitfelekezetek küldöttei lelkészeikkel élükön s végre a Kollégium elöljárói s tanárai dr. Bodor Tivadar főgondnok körül csoportosulva, hogy kifejezést adjanak a mélt. Püspök ur magas személye iránt érzett igaz tiszteletüknek s egyházfejedelmi működésébe vetett biztató reményüknek, tántoríthatatlan bizodalmuknak. Dr. Bodor Tivadar főgondnok a következő üdvözlő beszédet mondotta:
