Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1906
6 Adózási viszonyok. s a Székely Nemzeti Múzeum levéltára is vajmi kevés értékesíthető anyagot őriznek. Szélesebb körre kellett ezért nekem is önálló levéltári kutatásaimat kiterjesztenem. E kutatásoknak eredményével azonban, melyeket az említett levéltárakon kívül főleg több Ízben a budapesti országos levéltárban, a kolozsvári érd. muzeum-egyleti levéltárban, melybe a többek közt, hogy csak a tárgyamra legfontosabbakat említsem, a gróf Kernén y-család s a báró Apor- család altorjai levéltárának értékes része is bekebelezte- tett, a gróf T ele ki-család marosvásárhelyi s a zabolai gróf Mikes-család magyarcsesztvei levéltárában végeztem, mondom, e kutatások eredményével székfoglalóm szűk keretéhez képest ezúttal csak részben számolok be. De rajta leszek, hogy azt az anyagot, mely birtokomban van s folytatott kutatásaim folyamán még birtokomba kerül, Isten segítségével egyebütt minél előbb értékesítsem. I. A székely nemzet helyzete a guberniumi korszak elején. Az Apafi Mihály fejedelem halála után s főleg a Thököly Imre zernyesti fényes diadalának, s fejedelemmé választásának hatása alatt 1690. őszén kiadott diploma 14-ik pontja okos számítással kimondotta, hogy a székely- ség, e legharciasabb emberi faj, (genus hominum belli- cosissimum) adót, valamint eddig, úgy ezután sem fizet; katonaság a nyakára sem télen, sem nyáron nem szálásolta- tik, de ennek fejében saját költségén katonáskodni tartozik. Az 1690-es évek folyamán folyton tartó fölszabadító háború tetemes költségeinek fedezésére azonban a bécsi kormánynak fokozott mértékben kellett igénybe venni a Habsburg-ház jogara alatt élő népek és országok anyagi támogatását. így az Erdélyét s közelebbről a székely nemzetét is. Ezért történt, hogy „az becsületes székely natio atyánkfiái ő kegyelmek“ már 1692-ben a diplomában 400 ezer rajnai forintban megállapított évi adóösszegnek kiegészítésére „maguk jóakaratjukból“ 22 ezer fo-
