Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1905
12 mányszéknek orvoslását kérő panaszát személyesen vigye az udvarhoz fel. A mint azonban előre látható volt, e vállalkozásának eredménye siker helyett személyes szabadságának elvesztése lön. Csak 10 hó múlva bocsátották haza Olmützből. És itthon mi várt reá ? Zaklatás, felelősségre vonatás korábbi hazafias ténykedéséért az abszolutisztikus kormány részéről és gyanúsítás itt is, ott is honfitársai részéről. Vissza kellene élnem a n. é. közönség türelmével, ha az általános szokásnak engedve, megrajzolnám ennek a mozgalmas kornak a képét, hogy abban domborítsam ki az ő honfiúi jellemét. Különben is eléggé ismeretes az a n. é. k. előtt. Csupán a nagy hatásra irányítom a figyelmet tehát, mellyel a nagy küzdelmek hullámai oly különböző módon érintik egyesek lelkét és irányítják cselekvését. Az egyiket végletekre ragadja a lelkesedés, a nemes szenvedély, mig a másikat tehetetlenné nyűgözi a koczkáztatni semmit sem merő aggodalmas óvatosság. S szabad-e kétségbe vonni — haj pedig a küzdelem hevében kölcsönösen mily sokszor kétségbe vonják — hogy mindkettőt vezetheti az igaz honszerelem. És a kettő között halad a harmadik, a ki az óvatosság útját sem akarja eltéveszteni, de az elvhüségben is szilárdan állja meg helyét. Oh nem kell azt hinni, hogy ez a közép ut már rózsákkal van hintve. Ellenkezőleg. A közbizalom mellett sokszor a minden irányból való elitéltetés is itt összpontosul. Mély bölcsessége, igaz honszerelme, szelíd lelkülete ezen az utón vezeték Mikót. És tartozunk elismerni, hogy az ő útja a legnemesebb hazafiság útja volt. Őt mindenben a tapintatos erély vezeté. Lehetséges, hogy nehéz megérteni ezt. Viz és olajkeverésnek kiálthatja az oly kor, melyben az egyik az önérzet nélküli csúszás- mászásban keresi a tapintatosságot, a másik az oktalan falnak- menésben találja az erélyt. Mikó igaz hazafisággal igyekezett kerülni és elháritni a végzetessé válható nagy megrázkódtatásokat, összeütközéseket, de önérzettel állott szembe a hazafiság kisértéseivel. És a mi ily magatartás mellett ki nem kerülhető: a felülről való kegyvesztés, az alulról jövő gyanúsítás fáj szivének, de meg nem ingatja jellemét. Pál apostol belső megnyugvásával tűri ezeket, szólván: „Kívánnék átok lenni — szívesen leszek átkozott — az én atyámfiáiért!“ Önfeláldozón szolgál, mig lelkiismerete parancsolja, de nincs hatalom, mely rábírhatná, hogy lelkiismerete, hazafiui önérzete ellen tegyen. így szakad meg hazatérte után politikai pályája.
