Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1905
11 enyedi Betlilen-főiskolába járathassák. Óh mily mély bölcsesség, nagy előrelátás volt ez a főúri körökben, akkor csaknem kizárólagos házi neveléssel szemben. Igen, mert az életre csak az élet nevelhet, a közélet nyilvánulásai pedig csak nyilvános iskolákban lelhetők fel. Mikó híven használta fel és későbbi nagy áldozataiban találta meg az iskolától nyert áldást. Kitüntetéssel végzett, aztán kanczellista lett a marosvásárhelyi kir. táblán. Már ifjúságában kitűnt, hogy az ősöktől örökölt tekintély, a nagyszülők bölcs gondozásán felül még egy nagy isteni adománnyal, a tehetség kiválóságával is bir. De koránt sem szabad azt hinnünk, hogy a kiváló tehetség csupán könnyebbséget nyújt. Ellenkezőleg sok emberre nézve veszélybe sodró kisértés ez. Sokakon csapássá válik ez isteni áldás. Igen, mert olyan ez, mint a tiszta nyári napfény, vagy elbizakodottság hevével perzseli, vagy a tétlenség hüs árnyába kergeti birtokosát. Mikót megóvta e kettős veszélytől kiváló munkaszeretete. Ezt méltatta benne a kir. tábla nagytekintélyű elnöke, Székely Mihály, igy írván a nagyatyához vizsgája után: „Imrének igen szép készülete van s a mellett passziója van a munkához-----------kár volna neki egy órát is elveszíteni ilyetén készülete nem használására.“ És ő nem is veszített. Szolgálatba lépett az erdélyi kir. főkormányszéknél. És a tehetséget gyümölcsöztető munkásság meglepő haladást biztosított számára. Fokozatosan folyton emelkedve, már 32 éves korában kormányszéki tanácsos, 10 évvel később Erdély kincstárnokává lön. Nemsokára pedig báró Jósika Sámuel lemondásával az udvari kanczellária elnökségére hivatott meg. De bár alulról is újra megszólalt mellette a bizalom, mikor Erdély legjobbjai szólítják fel, hogy Bécsben maradva „hallgasson a honszeretet sugallatára, mely önt arra hívja, hogy nemcsak most, hanem a jövő nagyfontosságu országgyűlés alatt is a hon szivének tolmácsa, küzdelmeinek előbajnoka legyen“; ő csak megköszöni az uralkodói bizalmat, de nem fogadja el. Előrelátó lelke megsejté, hogy „a hon küzdelmeinek előbajnoka“ csak itthon lehet. Mégis mint kincstárnok 1848-ban a távol levő gr. Teleki helyett kénytelen volt átvenni Erdély kormányzását, a mikor a mind nagyobb hullámokat vető nemzeti küzdelem közepette is újra benne találkozik össze a felülről és alulról jövő bizalom, mikor az agyagfalvi székely nemzetgyűlés, mint kiküldött királyi biztost, egyhangúlag választja elnökévé őt. A gyorsan fejlődő események azonban nemsokára egészen a nemzeti ügy élére állítják őt, mikor megbízást nyer, hogy a kor
