Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1896
8 2. Régi nyelvnél megvan a tanulónak az a másik nagy előnye, hogy annak nyelvi és irodalmi fejlődése bevégezve áll előttünk, hogy tehát zárt téren vizsgálódhatunk szemben a folytonos fejlődéssel és változással, a melyet minden élő nyelv mutat. Iskolai ezélra — és nem szabad felednünk, hogy ez az irányadó — vizsgálódásunk körét még meg is szoríthatjuk pl. beszélhetünk és beszélünk classieus latinságról. mig ezt modern nyelvnél tennünk lehetetlen. Csak holt nyelv anyagán lehet olyan bonczolást végezni, hogy annak folytán a nyelv alkatába, törvényeibe mélyebben belepillanthatunk. És épen ez a bonczolás egyik főczél, a melyet a holt nyelv tanitása alkalmával követünk ; ez pedig homlokegyenest ellenkezik s modern nyelvek tanításának czéljával, mert ez utóbbi czélja a nyelv gyakorlati elsajátítása, tehát tanitása sem lehet azonos az ókori nyelvek tanításával úgy, hogy pl. a német nyelvet nem volna szabad úgy tanítani, mint a latint vagy görögöt, mert annak czélja gyakorlati. Csupán ferde elveknek lehet tulajdonítani, hogy ma azt is nagyrészben úgy tanítják, mint a eláss, nyelveket. Származott pedig ezen ferdeség a fent jelzett vitákból, melyeknek rendjén a eláss, és modern nyelvek egyenjogosultságát akarták bizonyítani. Jogos mindakettő, de mert az általuk elérendő czél különböző : az eljárásnak is külömbözőnek kell lennie. A régi nyelvek bevégzettségének természetes következménye az, hogy azoktól minket meglehetős távolság választ el, a mely távolság mindig csak nőhet az idővel. De hát ha csak távolságot keresünk, miért nem megyünk inesszébb vissza a héber vagy épen a sanskrit nyelvre. Azért, mert ennek a távolságnak észszerű határai vannak ; elég nagy arra, hogy összehasonlításra, tehát öntevékenységre sarkaljon és már a kezdővel sejtesse, hogy itt valami olyant tanul, a minek a mindennapi élettel semmi köze és mégis áthidalható a két nyelv (anya- és régi) közötti távolság épen azon okból, mert a modern miveltség a régin alapszik. Különös nyereség továbbá a tanulóra nézve a két eláss, nyelv és irodalom megismerése azért is, mert forrásaiból ismeri meg azon népek magas műveltségét, melyek a keresztyénséggel
