Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894
20 tűz.i Úgy de a régi népek bizonyos alkotó erővel ruházták fel a tüzet s igy természetes dolog, hogy a tűz istenségét is hatalmas alkotó lénynek gondolták. S valóban Homeros és a reá kő vetkező kor úgy tünteti fel, mint a művészethez értő istenséget, a ki a tűz hatalmával az érzéseket felolvasztja s ügyesen feldolgozza.2 Mint kovácsmester jelenik meg, de mindenütt látszik isten volta csodálatos alkotásaiban. A fémek feldolgozásának feltalálója ; Hephaistos és Athéné tanította meg az emberiséget a tűznek művészi czélokra való felhasználására s egyszóval a művészetekre.3 Hephaistos volt a tűzzel dolgozó mesteremberek védő istene, a kihez áldozattal és imával esedeztek. Kiváló művész, mert a mit kezeivel megalkot, azt előbb elméjében is megfontolja.4 Természeti alapjelentése jut kifejezésre mythosaiban. Az Olymposon, mint az istenek kovácsa szerepel, itt készített magának és a többi istenek számára művészi érczpalotákat.6 0 készítette a Zeus aegisét,6 a legfőbb hatalom jelvényét és Achilleus hires fegyverzetét.7 Az istenek lakomáján pohárnok szerepet teljesített,8 hol biczegésével sokszor jó kedvet idézett elő. A mythosok szerint ugyanis egyik lábára sánta volt; még pedig egy lcmnosi mythos szerint azon nagy esés következtében, midőn atyja Hérával való viszálykodása közben, mivel Hérának állott pártjára, az Olymposról ledobta. Az ős természeti jelentőségről megfelejtkező népszellem igy fejtette meg, de ma már elfogadott tény, hogy e tulajdonsága a tűz lángjának repdeső, lobogó természetére vall.9 Korlátlan hatalma van elemének hatáskörében. Mindent megfékező hatalmáról nyújt bizonyságot a trójai bábotu alkalmával aXanthos elleni harczban.10 Ott látjuk a Gigasok elleni küzdelemben is, hol Klytiost öli meg kőszikla darabbal.11 Hatásköre csak a későbbi mythosokban s ott is jelentéktelen mértékben bővül, igy Lemnos szigetén szerencsét küldő istenség gyanánt tisztelték, sőt még jós tehetséggel is felruházták, de hatalomkörét lényegében mégis mindig saját elemének hatásköre szabta meg. > II. XXI. 355, 366. 2 n. XV. 309 3 Od. VI. 233. 4 II. I. 608. 3 II. XVIII. 369. I. 60. 3 II. XV. 308—310. ■> XVIII. 369—617. 8 II. I. 597—600. 9 Preller id. mű. I. k. 137. 1. '» II. XXI. 357. XX. 36. 11 Apoliodor. id. mű. I. 6. 2.
