Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894
19 Ionnak mintegy női képmása, de legfőbb hatáskörében, a bünbocsánat, jóslás és zene terén kevés szerepe van. Kedvelője volt a zenének, a miért kardallal ünnepelte az ifjúság 1 0 vezeti az Olymposra a bórák és cliarisek karát,1 2 de mégis a vadászatban leli legnagyobb örömét s csak ha a vadászásban kifáradt, megy Delphibe, hogy ott kipihenje magát.3 Tisztán ethikai istenség vala tellát Artemis az igazi hellén korszakban, de később épujjy, mint Apollon ismét napistenség lett a peloponnesusi háború idejében —- midőn az istenek igazi hellén jelentőségükből sokat veszítettek,4 — Artemist is összezavarták s majd azonosították Hekateval, Selenével s a többi idegen eredetű hold istennőkkel s azután pedig a holdistennők hatásköreit reá is átvitték. Azonban a hellén Artemis cultusát meg kell különböztetnünk a későbbi időben Hellasban és Hellason kívül elterjedt idegen befolyású cultusoktól, a melyek idegen elemekkel vannak keverve s a melyekben a holdra vonatkozó jellemvonásainak tisztelete jut legtöbbuyire kifejezésre.5 * 7. Hephaistos, latin nevén Vulcanus. Az emberiség művelődés történetében oly nagy szerepet játszó, hatalmas alkotó erőnek, a tűznek istensége Hephaistos, a ki, valamint a tiiz az égből származott a görögök hite szerint, az ég istenségének, Zeusnak és az ég királynőjének, Hérának fia.“ Egész lényegében természet-istenség,7 ezen alapjelentés folytán határozzák meg nevének etymologiáját. A név alapjelentését azonban ma már lehetetlen egész bizonyossággal megállapítani, de azonkívül is van döntő érvünk természet-istensége bebizonyítására. Így Homerosnál,8 még gyakrabban a későbbi költőknél a tűz istensége egészen egy jelentőségű saját elemével s többször jelölik a tüzet istenének nevével. Igen, mert a tűz hatalmát a benne nyilvánuló istenség működésének tulajdonították s személyének megalkotása, mihelyt az elemet úgy tekintették, mint az istenség tulajdonát9 természetesen bekövetkezett. Azután már, mint Hephaistos lehelete van említve a 1 II. XVI. 132.- Horn. Hymnus II. 4—21. 3 Honi. Hymnus XXVII. 4 Pauly: Real Encycl. I. 2. 1253. 1. 5 V. ö. Preller: id. mű. 1. köt. 239. 1. 8 11. 577, XIV. 338. 7 Welcker. id. mű I. k. 659. I. Preller, id. mű 1. köt. 137. I. Rapp : Roscher V.: Ausführliches Lexikon der Griechischen und Römischen Mythologie. Leipzig. 1884—1890. I. k. 2. 2036. I. “ II. II. 426. Soph. Antigone 123. Euripid. Troades 343. 9 II. IX. 468. XVII. 88. XXIII. 33. 2*
