Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894
15 deti jelentés s a természet szemléletből eredő mytlios etliikai képpé vált. Persephone elrablásának és a Demeter elveszett gyermekéért való fájdalmának mythosa alkotta az eleusisi mys- teriumoknak is legfőbb tartalmát. 5. Phoibos Apollon, latin néven Apollo. A napnak és a nap által kifejtett legfőbb hatásnak, a világosságnak istensége Phoibos Appollon. Delphi városa az Apollon cultus és mytho- soknak ős hazája, a hol, midőn tapasztalták, hogy a napnak éltető hatása nem nyilatkozik mindig egyenlő mértékben, a népszellem mindjárt megalkotá a mythost, a mely szerint Apollon egy távoli országban, a Hyperboreusok földén tölti a téli hónapokat S ünnepi szertartással búcsúztatták el őszszel ; ujjongó dalokkal üdvözölték visszatérését tavaszszal. Mert Apollon eltávozásával és visszatérésével magyarázta meg a görög népszellem a természet őszi elhervadását s tavaszi uj életre ébredését. Hiszen az Apollon távoli országból való visszatérésének mythikus képében kétségkívül a tavasz megérkezésének öröme rejlett. A világosságnak a sötétből való eredése van kifejezve születési mytliosában, a mely szerint Apollon, a világosság istene Zeusuak, az ég királyának és Létonak, a sötétségnek gyermeke. A világosságnak a sötétség feletti győzelme vagy a természetnek a tél álmából mintegy küzdelemteljes felébredése van symbolikusan kifejezve a szörnyű daemonokkal való küzdelmében, a melyekben a sötétség szörnyei a tél zor- donságának, az ifjú Apollon pedig az ébredező tavasznak jelképe, a ki fegyvereivel — a nap sugaraival — győzelmet arat a tél daemoni hatalma felett. Mint ősi napistenséget összeköttetésbe hozták a földmiveléssel és baromtenyésztéssel. Védő istene volt a növényi életnek, főkép a gabona termésének. Védője volt a legelőnek, nyájaknak és pásztoroknak. Az ő védelme alatt állott az emberi élet fejlődére, ő volt az ifjú erő táplálója, a testi erő és egészség adója.1 A napnak és világosságnak istensége volt tehát Apollon . az ős természet vallásban, de a hellén korban a napnak hatását egy más istenségnek Heliosnak tulajdoniták s Apollon, mint a világosság istene, elveszitvén a természettel való benső összefüggését, lassankint ethikai istenséggé vált. Mint Létonak, a sötétségnek és Zeusnak fia s Artemisnek testvére jelenik meg a homerosi költeményekben.1 2 S mikép a napnak fénye, a világosság forrása a természetben található összhangnak, rendnek : igy a világosság istene pártolója, védője minden igaz, 1 Od. XIX. 86. 2 II. I. 9. 36.
