Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894
14 egy helyhez kapcsolta. A földmivelés tanította meg az enyém és tied fogalmára, a tulajdonjog tiszteletére és a földmivelés csepegtette a hazaszeretet boldogító érzetét az emberi szivekbe s alapitotta meg a törvények tiszteletét és védelmét, — s igy a földmivelés istennője a polgári rendtartás, a törvények őre lett P Innen Thesmophoros mellékneve, mert a görögök hite szerint a szántás-vetés behozatala által ő vetette meg az alapját a társas életnek, törvényes házasságnak és az ezeket szabályozó törvényeknek.2 A földmivelésnek azonban a békés élet legfőbb feltétele, innen van, hogy Demeter a harczias homerosi költeményekben oly ritkán szerepel.3 Nem igen vett részt az istenek olymposi tanácsában sem, mert a szelid, áldástosztogató istennő szívesebben marad a földön, az emberek között. Mint ethikai istenség is legbensőbb összefüggésben áll a növényi élettel. A mytho sokban kevés szerepe van, mindössze a Persephoneval, leányával való történet alkotja központját az összes mythosai és cul- tusainak, jóllehet tisztelete el volt terjedve már a palasg korszakban.4 Persephonet, a Demeter leányát ismeri Homeros is,5 de az elrablását legelőször a homerosi hymnusokban találjuk leirva.0 A mytlios szerint Hades, az alvilág istene Persephonét elrabolta, midőn egy alkalommal Sicilia rétjein virágot szedett játszótársaival, s az alvilágban nejévé tette. Kilencz napig kereste leányát a vigasztalhatatlan anya s midőn végre a mindent látó Hélios tudtára adta a történteket, haragjában és bánatában átkot mondott az egész földre. Hasztalanul igyekeztek a többi istenek kibékíteni a kesergő anyát, a ki kijelenté, hogy csak akkor vonja vissza átkát, ha leányát újra láthatja: Zeus tehát kénytelen vala Hermest az alvilágba küldeni, hogy visszahozza Persephonét. Es az ellenkező érdekeket akként egyeztető ki, hogy Persephjnó az óv két harmadát a föld szilién, anyja társaságában, egy harmadát pedig az alvilágban töltse. Egy természeti jelenség van kétségkívül e mythosban megszemélyesítve, a melyben Persephoné a növényvilágot, Demeter meg az anyaföldet jelképezi. S az egész mythos nem egyéb, mint a gabona történetének kifejezése, a mely télen a föld kebelében marad, tavaszszal pedig a zöld kalász képében ismét elő- buvik. Csakhogy idővel a köztudatból egészen kiveszett az ere' V. ö. Dr. Geréb J.: „Az Olympos." Budapest. 1898. 1(58. 1. 2 V. ö. Preller id. mű. I. köt. 607. 1. 2 11. II. 696., V. 500., XIV. 326. és Od. V. 125. 4 Herodot. II. 271. „ 5 Od. XI. 217. 4 Hóm. Hymnus V. Baumeister-féle kiadás.
