Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894
11 ősi időben az idegen befolyású Aphrodité cultus1 kifejlődése előtt volt elterjedve A természetre vonatkozásának elhomályosulása után erkölcsi vonásai jutottak ugyan kifejezésre a mytliosokban, de hogy az ős időben Hérát is valamely természeti erő vagy jelenség istennőjének kell tekintenünk, az a görög vallás alap- rendszeréből következtethető ; habár a tudornál!) os kutatások még eddig biztos eredményre nem vezettek Ha a mythos magyarázatok történelmében visszatekintünk, az összes nézeteket három irányban csoportosíthatjuk. Már a hellén korban két kifejlett nézet állott egymással szemben, az egyik szerint Héra eredetileg a /öld, a másik szerint a levegő istennője volt. Az első nézetnek Empedocles, görög philosophus a legrégibb híve, legfőbb képviselője pedig I. G. Welcker,1 2 a másodiknak legrégibb hive Platon,3 a híres görög bölcsész, legfőbb képviselője pedig L. Preller.4 A classicue ó-korban kifejtett e két nézettel szemben egészen uj alapon nyugvó rendszerrel lép fel W. Koscher5, a harmadik irány képviselője, a ki a görög Héra és az itáliai Juno teljes azonosságát az összehasonlító niytlio- logia vívmányai alapján kimutatván, Héra személyében egy ősi hold istennőt vél felfedezni r, az összes erkölcsi vonásait ezen alap jelentésből törekedik következetesen megfejteni. E három irány között mintegy közvetítő szerepet játszanak azok, a kik két vagy három alap jelentést vesznek fel, igy p. Creuzer6. Gerhard7 és Wieseler.8 Azonban alig hihető, hogy egy oly egységes istenalaknak, mint Héra, a kinek cultusaihan lénye ges idegen befolyás korántsem található, az ősi időben több alap-jelentése lett volna. 3. Poseidon, latin nevén Neptunus. A tengernek, általában a vizeknek ura Poseidon, a ki határozottan tenger-istenség gyanánt jelenik meg a homerosi költeményekben ; de valószínű, hogy az ősi időben nem pusztán tenger, hanem szélesebb értelemben vett viz-istenség volt.9 A görög nép ugyanis 1 Cultus = az istentisztelet külső alakja és cselekvényeinek összege. 3 id. mű I. k. 363 1. 3 Cratylos p. 404. 1. 4 id. mű 1. k. 124. I. 5 „Studien zur vergleichenden Mythologie der Griechen und Römer.“ 11. Heft. „Juno und Hera.“ Leipzig 1875. " „Symbolik und Mythologie der alten Völker.“ Leipzig. 1842. III. k. 211. és 249. 1. 7 „Griechische Mythologie“ 220. §. 8 Pauly: „Real-Encyclopaedie . . .“ IV. k. 541. I. 9 Welcker id. mű I. k. 622. 1. Preller id. mű I. k. 442. 1.
