Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894
12 mindenütt érezte a tengernek rettentő, de egyúttal áldásos hatásait, hisz ennek köszönhette legnagyobb részben gazdagságát és műveltségét s épen ezért tisztelte Poseidont hatalmas istene gyanánt. A Titánidák legyőzése után, a világuralom feloszlásakor jutott neki osztályrészül a tenger, innen korlátlan hatalma a tenger felett, de azért testvérének, Zeusnak főhatalmát elismeri, mert ő nagyobb, Zeus atyának szólítja s majd készen áll szolgálatára1), csakhogy nem mindig : nagy nehezen, csakis a boszuálló Erinnysektőí való félelmében hajlik meg rendelete előtt, midőn Iris által felszólittatja, hogy Trója falainak ostromlását hagyja félbeI 2, majd más alkalommal Héra és Athénével összeegyezve, meg akarják bilincselni3, csak az ő távollétében határozzák el a többi istenek Odysseus hazatérését, Athene buzdítására.4 A tenger és a többi tengeri istenek felett van korlátlan hatalma. 0 igazgatja a tenger sorsát, tőle függ a tengeri vihar, hajótörés, a szerencsés és szerencsétlen hajózás.5 Ő semmisíti meg a perzsa hajóhadat, a miért mint mentő istenüket tisztelték a görögök.6 A tenger mélyében van tündöklő palotája,7 a mely nem egyéb, mint a hullámzó tenger symbo- luma. Ép igy a képzelem alkotása hatalmának legfőbb jelvénye, a három ágú szigony, a mely Poseidon kezében varázshatásu. Most a Gigásokat győzi le vele,8 majd a tengert hozza hullámzásba,9 majd a földet rázza meg, avagy a kemény sziklából fakadó forrásokat csalogatja elő.10 II A haragvó és kiáradó tenger szemlélete szülte azokat a mythosokat, a melyekben Poseidon más istenekkel viszálykodik különböző vidékeknek birtokáért. Az isten haragja a hatalmas hullámokban nyilatkozik, a melyek a vidéket elárasztják s ezáltal mintegy hatalmokba akarják keríteni. Poseidonnak tulajdonították a földrengéseket s ezért főkép oly helyeken tisztelték, a melyek ki voltak téve leginkább a földrengéseknek, igy Spártában, hol dicsőítő hymnusokat zengettek ilyen alkalommal tiszteletére,11 továbbá az aegei I II. VII. 446. VIII. 440. 0 11. XV. 185—217. 3 II. I. 399. 4 Od. I. 11—79. 3 Od. IV. 500., V. 282—332-ig. VII. 35., XXIII. 234. és II. IX. 362 6 Herodotos. VII. 192. 7 II. XIII. 21. 8 Apollodoros „Bibliotheea.“ I. 21. 9 Od. V. 291. II. XII. 27. II Pausan. „Descriptio Graeciae“ 111. 11. 8.
