Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1891
11 íme néhány halvány vonásban feltüntetve a görög és a római szellem : melyből csakhamar felismerjük, miért karolta fel a protestantismus, melynek puritán egyszerűsége és szervezete annyira hazonlít a görög világéhoz, azt a nyelvet, mely a szabadság eszméit hirdette minden művében, inig a római kath. egyházban teljesen, minden vonásában felismerjük és feltaláljuk a római szellemet, melynek nyelvét és jelzőjét meg is tartotta napjainkig, mely pontifex maximusát a római császárok uralmával ruházta fel, már életében szentnek (szentséges titulussal) és csalhatatlannak nevezi, hierarchiája mindent hatalma alá akar hajtani a világi uralommal együtt, még a szellemet, a szabad akaratot is ; tiltja, sőt anatliemát kiált a máskép gondolkozóra, s mint egykor a római azt, a ki nem volt római, barbárnak nevezte, a más vallásut eretneknek, magát egyedül üdvözítőnek tartja és dogmában hirdeti, mig a többié a kárhozaté ; ez az egyház nemcsak nem szerette a görög nyelvet, kivéve ez egy szavát: xaífoXtxó$, sőt üldözte, s mint Nisard mondja, még Erasmus korában is „eretnekség volt a görög irodalomhoz nyúlni.“ (A renaissance és a reformatio. 141. 1. Bpest, 1875. Ford. Vajda János.) Hisz ki nem tudja, hogy a kath. egyház a bibliának csakis latin fordítását, a Vulgatát használta mindig s ezt is fordításaival együtt csak úgy engedte át híveinek, sőt engedi ma is, ha az egyházi felügyelet alatt jelent meg, a többire meg átkot szór? S ha később mégis behozta iskoláiba a görög nyelvet, az a reformátiónak érdeme, mert evvel versenyt kellett tartania. „A szellemi mozgalom —- mondja ugyancsak Fraknói (i. m. VI. 1.) — melyet a renaissance és a protestantismus nyugati Európában megindítottak, villamfolyam gyanánt vonult végig a nemzeti test minden tagjain, s fokozott tevékenységre hívta föl azokat.“ A protestantismus honosítá tehát meg hazai iskoláinkban a görög stádiumot, melynek nyelve a vallás forrásához vezetett, művei pedig a szabad szellemet élesztették. S csakugyan az első biblia-fordítónk, Károlyi Gáspár a görög bibliához fordul, mint azt „Elöljáró beszédében“ (6-ik levél) maga kifejti: „A pápisták csak arra a latin fordításra akarnak szorítani, mely „Vulgata editionak“ neveztetik . . . Mi ahhoz nem kötelezzük magunkat, hanem jámbor tudós embereket és azoknak fordításait s az 70 magyarázónak görög nyelvre fordítását, Veta- bliust, Munterust, Paganinust, Tremelliust — ki természet szerint zsidó volt — kérdezzük meg. E mellett kicsoda tilthat meg bennünket, hogy az ó-testamentom könyvein a zsidó betűt (szöveget), az uj-testamentomnál a görögöt ne tekintsük ?“ S e szabad szellemben, eredeti forrásából merített munka 1875-ig
