Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1889
8 Rákóczi akadálytalanul nyomult Erdélybe, szept. 24-re Marosvásárhelyre országgyűlést hivatott és itt újra fejedelemmé választatta magát. De a porta ezt nem tűrhette. Rendeletek mentek a basákhoz s megkezdődött a háború. 1600. május 22-én Rákóczi a Gyalu és Fenes közt vívott ütközetben súlyos sebeket kapott, melyekben Váradon jun. 7-én meghalt. Kemény János a marosvásárhelyi gyűlés után azonnal visszavonult s kevés idei Erdélyben tartózkodás után kiment aranyos-medgyesi jószágára, hol másodszor nősült, a nádor egy rokonát, Lónyai Annát véve feleségül. n. Barcsainak Rákóczi elestén nem sok oka volt örvendeni. Május 28-án indult el Szebenből, hol Rákóczi őt ostromolta volt s a nélkül, hogy vetélytársa sorsáról biztos hirt hallott volna, nyomult előre s csak midőn Rákóczi legyőzőjével, Szeidi Ahmed basával találkozott, értesült biztosan a gyalui ütközet eredményéről is ; de egyszersmind arról is értesült, hogy nejfi Szeidi Ahmeddel a szerdái- seregéhez kell csatlakoznia. A szer- dárhoz érkezve Barcsait letartóztatták és tudósították, hogy a szultán Váradot el akarja foglalni, mert Barcsai két év óta az adóból majd semmit sem fizetett be. Igaz, hogy Várad Erdélyé ; de hát Erdély nem a hatalmas császáré ? vígasztala a szerdái- Barcsait. Barcsai szigorú parancsot küldött Erdélyben hagyott helytartóira, hogy a sarczot és adót teremtsék elő. Ezek óriási összegeket vetve ki a népre, a követelt összeg egy részét el is inditák Váradhoz, de eredménye csak annyi lett, hogy Barcsai szabadon bocsáttatott; Várad még az adó beérkezése előtt, aug. 27-én 44 napi vitéz ellenállás után török kézre került.1) Barcsait, a török fogságból kiszabadulása után, egy pillanatra, mintha valami jó szellem szállotta volna meg: a Tény az is, Frank szerint (u. o. 1659. sept. 27-ró'l) hogy Kemény, miliőn felszólittatott, hogy először szavazzon Rákóczira, izgatott kedélyhangulattal jelentette ki, hogy előbb szemben akar lenni vele. ‘) Török-Magyarkori államokmánytár III. 482—486. 1.1.
