Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1889
7 Midőn az országgyűlés megkezdődött, Kemény János már rabságából kiszabadulva, útban volt. Az országgyűlésen nagyon várták; a gyűlés egyik kényes pontja volt, hogy a Rákóczi leveleit felbontsák-e, vagy felbontatlanul küldjék vissza; Barcsai azt ajánlja, várjanak holnap reggelig; akkorra megérkezik Kemény János s ő majd fog tanácsot adni. Eltelt 23-ka, 24-ke, a vita folyt, de Kemény nem jő. 25-én Ilire jön, hogy Rákóczi betört, de nem akarják hinni. 26-án végre megérkezik Kemény János, s úgy ezen, mint a következő két napon több Ízben órák hosszáig beszél Barcsaival, négyszem közt.1) 28-án ebéd után távozik Kemény a táborból gerendi birtokára. Ezen bizalmas értekezések eredménye volt az a közvetítői szerep, melyre Kemény János most vállalkozott Barcsai és Rákóczi közt, hogy a két fél között békét hozzon létre. Kemény fáradozása ez ügyben meghiúsult, mert Barcsai először Dévára s onnan Lippára futott, segélyt kérve Rákóczi ellen a töröktől.2) ‘) Frank naplója. Érd. o. gy. Emi. XII. 343—351 11. 2) Rákóczi levele Leopoldhoz. Erd o. gy. eml. XII. 359 1. Frank jelentése U. o. 1659. szept. 26-ról. Nem lehetetlen, hogy Kemény János a keresztesmezei találkozások és a közvetítés alkalmával egy merész tervhez készítette el az alapot : hogy a fejedelemséget magának megszerezze s terve megvalósításában eszközül akarta felhasználni úgy Barcsait, mint Rákóczit. , Az 1660. jan. sollomherki országgyűlésre küldött szeheni követek instrukezjójának egy helye (Erd. o gy Eml. XII. 435.) igy szól: „Ila conditióinak meg nem állásával vádoltatnék Barcsai Ákos urunk ő nga, megkérdhetni, melyik ellen vétett, mert az török kezében (közé) hogy ment, hitének felelt meg vele, onnét is volt mind magának, mind az országnak függése. Annak felette az Keresztes mezein az egész ország lelkére kény- szeritette Kemény János uram, ha ltákóczy György uram ó' nga porta ongedelme kívül az fejedelömséghez akarna nyúlni, bemenjen a törelc kezében, magát is reá ígérvén, Mihuc vajdához bemogyen, melynek senki az ország fiai közül ellene nem mondott.“ Frank naplójából (Érd. o. gy. Eml. XII. 351. 1.) bizonyos, hogy Kemény Erdélybe jövetele előtt Mihnével érintkezett, s ajánl ta Barcsainak a Mihnével alkudozást olyanformán, hogy mind a három nemzetbó'l küldessenek hozzá megbízottak. Horváth Kozma (Thaly: Tört. Kalászok 61. 1.) Írja: „Volt ilyen tractája ltákóczy fejedelemnek Kemény Jánossal: minthogy ötét a porta semmiképen nem akarja szenvedni a fejedelemségben s Barcsai Ákos is bement a törökök közé, conditiók alatt ltákóczy György Kemény Jánost promovealja az erdélyi fejedelemségre s ugyan e végett convocaltatta az erdélyi hazafiait s statusit Maros-Vásárhelyre; úgy is volt ez tudva a belső embereknél s még Kemény Simon uramnál is. Azonban magok tudhatták közelb okait a változásnak — mindazáltal némely emberek ltákóczy fejedelem mellett lévén, Kemény János nem jóakarói irigyelvén az ő eló'ine- netelét, azonban Rákóczy fejedelem is inkább szeretvén magát másnál s nem akarván más ember keblébe epret szedni, megváltoztatta minden elméjét. Ha Kemény terve volt tehát azt a két embert felhasználni, Barcsai bevált futónak, de Rákóczi mégis csak megmaradt királynak
