Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1889
6 határozat csak a júniusi szász-sebesi országgyűlésen junius 12-én hozatott, az ő 40,000 és rabtársa, Kornis Ferencz 20,000 tallér váltságdíjában minden kapura 5 forint adó vettetvén ki, mely összeget a tatár khán Tergovistyára rendelt küldetni. A pénz felszedésével Pókafalvi Fosztó Menyhért és Kazarvári Deák Ferencz bízattak meg.1) Barcsai helyzete nagyon kényes volt, annál is inkább, mert ingatag, változékony ember lévén, határozott politika követésére nem tudta magát reá venni. Félt a töröktől is, mert ez egy perczig sem hagyta nyugton, folyton zaklatta a hadisar- czért meg az adóért; félt Rákóczitól is, hogy az segélyt nyerve a bécsi udvartól, fejedelemségétől megfosztja. A török előtt mentegette magát, a hogy s a mivel tudta ; a bécsi udvarnak szeretett volna kegyébe jutni s ezért kész lett volna kieszközölni a jezsuiták bebocsátását is; Rákóczit szerette volna minden támaszpontjától megfosztani, a mi reá nézve még veszedelmessé tehette volna. Nem elégedett meg avval, hogy visszakapta a részeket, Rákóczit és híveit, a hol csak tehette, üldözte; a szász- sebesi országgyűlés törvényei Rákóczi ellen irányultak s minden oda mutatott, hogy Rákóczi erdélyi birtokaira is rá szándékozik tenni a kezét, a mire különben a török meg nem szűnő fenyegetései miatt némileg kényszerítve is volt. A két fél között, egyfelől Rákóczi, másfelől Barcsai és az akkori országgyűlési rendek között éles tolllnirez is fejlődött ki, melyben egyik fél sem kímélte a másikat. Mindezek azt eredményezték, hogy Erdély rövid időn bel- háboru szinterévé lett. Rákóczi már júliusban készült a támadásra, miről értesülvén Barcsai, aug. 20-ra tábori országgyűlést hirdetett a Keresztesmezejére. Erre vonatkozólag Kemény Jánostól is van egy érdekes nyilatkozat, melyet az 1659. szeptemberi m,-vásárhelyi országgyűlésen tett. (L. erdélyi orsz. gy. emlékek XII. k. 378. 1. Frank szebeni követ jelentése) „A sza- mos-ujvári gyűléskor rab voltam, noha most is a vagyok, nem szólhattam captivi pro mortuis habentur, de voltak olyak, kik nem mondották ugyan, hogy Kemény János, de kimondották ugyan, hogy a ki oka annak az indulásnak, érdeme szerint szenved most: de én mindeneknek látója, soha javallója annak nem voltam, de hogy ellenzője lettem volna, a hozzám nem térhetett, mivel szolga voltam.“ Kemény János szavai nagyon is igazak; II. Rákóczi Györgygyel szemben nemcsak ő, de a többi is szolga volt. Az egész hadjáratért a felelősség legelső' sorban Rákóczit terheli. ‘) F rank szebeni követ jelentése. (Érd. orsz. gy. emlékek XII. 289.—290. 1.) Feljegyzi Frank, hogy Kemény most irt leveleiben sokszor fordul elő kegyelmes uram, mélfóztassék Ngod, míg eddigi leveleiben csak igy szólitá meg a fejedelmet: „Kgmd Barcsai uram, Kgd sógor uram.“
