Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1889
5 Feszült figyelemmel várta mindenki, mit lioz a jövő. A tatár khán fiával Erdély szélére küldé Kemény Jánost, hogy úgy fordulván az alkalom, annál hamarább tehesse meg fejedelemmé. Kemény János be is küldé Szigethi Pétert, hogy a rendeknél útját egyengesse,1) de a török nagyvezér ezalatt már elintézte Erdély sorsát. A nagy-sinki országgyűlésről 1658. szept. 4-én követség ment a Jenő alatt táborozó nagyvezérhez alkudozás végett, A követségben jelen volt Harcsai Ákos, a lengyel hadjárat alatt fejedelmi helytartó is. A nagyvezér ráparancsolt Barcsaira, hogy fogadja el a fejedelemséget, Erdély fizessen 500,000 tallér hadisarczot, évi adóba 40,000 tallért s engedje át Lúgost és Karánsebest. A tizenkét napig tartott alkudozásoknak semmi eredménye sem lett, a nagyvezér kívánságait teljesíteni kellett, különben azzal fenyegetőzött, hogy feldúlja az országot, hogy kő kövön nem marad, s pasát tesz Erdélybe.2) Kemény Jánosnak most már az uj fejedelemtől kellett várnia, hogy a fogságból kiváltsa. Nem is késett azonnal felkeresni, de Kemény Jánosért egyedül 40,000 tallért követeltek s ezt az összeget csak országos adakozás által lehetett előteremteni, a mihez szükséges volt az országgyűlés beleegyezése. Az 1659. januári dézsi tábori országgyűlés alatt már tett is lépéseket Barcsai Kemény érdekében,3) de országgyűlési *) *) Kraus I. 356. 1. a) Harcsai levele gr. Csákyhoz. Századok 1873. 408. 1. 3) Barcsai levele gr. Csáky Istvánhoz 1659. január 16-ról keltezve. Századok 1873. évf. 60. sz. 408. lap. Barcsai ezen levelében igy ir: „Esedeztünk ő nagyságának, (II. Rákóczi Gy.), hogy ha semmi egyéb okok útját (a lengyel hadjárat) meg nem gátlanák és tekinteteket előtte nem viselne is, akár csak az porta Ilire s engedelme nélkül ne menne el az megnevezett útra. Kedvünk ellen esik, Kemény János uramat ez dologban nem menthetjük, noha Isten bizonyságunk, minémii indulattal legyünk ő kegyelméhez és mint szorgalmafoskodunk megszabadulásához való eszközöknek elkövetésében.“ Érdekes most szemben elolvasni II. Rákóczi Gy. 1659. aug. 15-én kelt s az erdélyi rendekhez intézett levelét, melyben védekezik az erdélyi rendek állal ellene több ízben emelt vádak ellen, különösen, hogy a lengyel, hadjáratot saját fejétől kezdette volna, s igazolásul csatolja Harcsai Ákos, Haller Gábor és Hasa Tamás ez ügyben hozzá irt levelét. A Harcsaié kelt 1656 szept. 6-án Lúgoson. Az egész levél a körül forog: a svédekkel vagy a lengyelekkel ajánlatosabb-o a szövetség? Határozottan kárhoztatja a neutralisságot. Basa Tamás nem kételkedik, hogy Rákóczi azt fogja tenni most is, a mi az országra nézve legjobb. Egyedül Haller Gábor figyelmezteti, hogy még a töröktől is szár- mazhatik veszedelem. Deák Farkas, közölve a Századok említett helyén Barcsai levelét, jegyzetben igy kiált fel: „Szalay, Kemény János Önéletírása toldalékjában azt állítja, hogy Kemény ellenezte a lengyel expedicziót (?!)“
