Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1885

goktól megfosztott nemzet érdekeit társadalmi téren karolva fel: közmivelődési s közgazdasági intézetek és jótékonysági egyletek alapításával s buzgó támogatásával, a derék ősükhöz méltó tettekben nyilatkozott s 18 évi szívós kitartás után alkotmányos szabadságunk visz- szanyérésével k( »szoruztatott.

Egyéni, nemzeti és egyházi jogainkul feszélyező megpróbáltatások azon korszakában Háromszék népe áldozatkészségének egyik nemes gyümölcse: ezen sepsiszentgyörgyi ev. ref. Székely-Mikó-kollegium.

Elhunytak már legjobbjaink s kevesen vagyunk azok közül, kik élő tanúi és részesei valónk azon buzgalomnak, mely ezen nevelő-intézetnek életet s erőt adott; de én és azon társaim, kiket Háromszék ezen féltett kincsének gondozásával — születésével egyidejűleg — megtisztelt a közbizalom, ez ünnepélyes alkalommal is hálásan nyilvánítjuk, hogy könnyű és kellemes vala feladatunk a kezdet nehézségeivel mérkőzések között. Mert a terhes politikai viszonyok nyomása alatt mindig éber közügyek iránti érdeklődés, ezen egyházi önkormányzatunk védelme alá fogadott nemzeti közintézetre irányozva, elöljáróságunk és köztanitóink eljárásait figyelemmel kisérte és elismeréssel jutalmazta, vagy megrovással sújtotta a közvélemény. Alapitó gyűléseinket és közvizsgáinkat mindmegannyi népünnepély jellegére emelte az érdeklődők tömeges részvéte, kik újabb meg újabb adakozásukkal emelték a zsenge intézet életerejét. Sőt helyiségeink megszerzésében is elöljáróságunknak csak a kialkuvás és szerződés-kiállítás feladata jutott, a vétel árát és tanodái czélokra átalakítás munkáját nagy mérvben fedezte a kegyes pártfogók kimerithetlennek látszó áldozatkészsége s betetőzte ezen derék város bőkezűsége, jelentékeny területek adományozásával.

S igy azon szerény iskola, melynek bölcsőjét amott szentegyházunk bejáratánál ódonszerü kis szobákban ringatok, a közérdekeltség meleg ápolásával — alig 8 év alatt — ezen díszes piaczsorra áttelepítve, 4 elemi