Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1885

c

és 4 középosztályival munkálhatott az erkölcsiség és szellemi világosság terjesztésére. Szükséglete az akkori igények szerint kellő tökével biztosítva volt, sőt az újabb áldozatokra kész buzgalom segélyével főépületünk munkája is jól előhaladt.

Akkor daruit hazánk borús egére az örömsugár, hogy alkotmányos jogainkat, melyekhez rendületlenül ra- gaszkodánk, elismerte, sőt, szent esküvel biztosította és a saját érdekel felett jogos intézkedést a nemzet illetékes kezeibe helyezte a koronás magyar király.

Magasztos honfi örömmel üdvözöltük az uj korszakot, s bár láttuk, hogy a több százados küzdelmek között, a polgárosult kor igényeitől visszamaradt hazánk regenerálása fokozott áldozatokat követel; láttuk és éreztük, hogy köz- és magán-gazdászati érdekeink elhanyagolása mellett, a közelmúlt idők terhes sarczolásai s nagymérvű hazafi áldozatok az anyagi kimerültség aggasztó nyomait hagyták maguk után: azon boldogító hittel és reménynyel szálltunk a nemzeti önkormányzat révpartjára, hogy a közös szenvedések nyomása alatt megszilárdult közügyek iránti meleg érdeklődés és testvéries egyetértés varázserejével a nehézségek elháríthatok, s bizton haladhatunk azon irányban, hol azon jóslat teljesüléséhez juthatunk: „Magyarország nem volt,

hanem lesz !...“■

/

Elénk reményeink keretében fénylett kollégiumunk szebb jövője is, mint a kor igényei szerint berendezett teljes középtanoda.

Hosszú idő telt el azóta, hogy nemzeti önkormányzatunk — a legalkotmányosabb király atyai támogatásával — hazánk korszerű fejlesztésének nehéz feladatával mérkőzik. 8 elvitathatlan, hogy kitartó munkásságának eredményei csaknem minden érdekágazatokban felismerhetők. Be nem tagadható az is, hogy a fokozott áldozatokat igénylő reformokkal, fokozatosan növekedett közterhek és a terhes válságokkal küzködő agrárviszonyok súlya alatt a pauperisnms is aggasztó fokra jutott s ezzel párhuzamosan hanyatlik a közügyek iránti