Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1883
4 atyja által kapott korábbi nevelése az evangélium által követelt helyes életiránynak sehogy sem felel meg. Ezért jobbnak látta a reformátor, ba kiadja őt a háztól. így kerül az ifjú Ba- selbe, Glareanus Henriknek, Zwingli jó barátjának s bécsi egykori tanulótársának szigorú felügyelete alá. Ekként az idegen befolyás és szoros bánásmód nem esett a mostoha atya rovására, mint esett volna akkor, ha az ifjút ő kezdi a kíméletet nem ismerő fegyelem alkalmazásával jó útra terelni.- Mintegy másfél év múlva Zwingli saját maga veszi gondjai alá az ifjút; a mi most annál könnyebb mindkettőre nézve, mert a lefolyt idő alatt sikerült Zwinglinelc a zürichi főiskolát a reformáczió szellemében egészen létrehozni, hol papi hivatala mellett egyúttal mint professzor jelentékenyen működött.* Miután a javulás útja az ifjú Gerold részére egészen biztosítva volt, részint ösztönzésül, részint nevelőatyai megjutal- mazásul Zwingli neki szentelte s ajánlotta azon neveléstani iratát, melyet 1523. aug. 1-én adott ki latin nyelven ily czim alatt: „Quo pacto ingenui adolescentes formandi sint, praeceptiones pauculae.“ (Nehány szabály, hogy mily módon kell kiképezni a tehetséges ifjakat.)** Azomban e munka nemcsak Meyer Gerold, hanem az akkori Svájcz megromlott társadalmi viszonyai között elfajult ifjúság jobb útra térítésére is egyszersmind közre volt bocsátva. És ez sikerült is Zwinglinek; mert nála a keresztyén komolyság finom műveltséggel és széles ember- s társadalmi ismerettel egy hár- moniaszerü egószszé párosul e műben, melyből az evangélium világítása egy, a földi életnél magasabb örökléteinek sugarait tükrözteti visssa. A miinek 3 része van. Az első arról szól, hogy miképp kell az ifjú képzését az evangélium által keresztyéni kegyes irányban vezetni; a második, hogy a szentirásból megismert Krisztus példája nyomán a keresztyén ifjúnak miképpen kell magát viselni a magánélet egyes körülményei közt; a harmadik, hogy melyek az ifjú kötelességei mások iránt és minő szabályokat kell követnie a társas életben. * L. ez adatokat bővebben J. C. Mörikofer „Ulrich Zwingli nach den urkundlichen Quellen.“ (Leipzig, 1867.) I. Theil. 204—212. 1. ** L. R. Christoffel: „Huldreich Zwingli. Lehen und ausgewählte Schriften. (Elberfeld, 1857.) 11. Theil. 29‘J—613. 1.
