Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1883

5

Lássuk tehát a legutóbb idézett forrás nyomán a magvas előadás fonalát a feldolgozás azon formájában, melynek irányzatát fennebb már érintem.

I.

Pál apostol szavai szerint a bit Isten igéjének hallgatásában áll. A mi azonban nem azt jelenti, hogy ha puszta füllel tanúi vagyunk az Isten igéje hirdetésének (pre- dikácziónak), már az által hit ébred föl bennünk. Nem. Hanem, ha szilárd hitet akarunk valakiben ébreszteni, annak lelkét már kora ifjúságától fogva bensőleg foglalkoztatni és Istenhez vezetni kell. Ezt pedig legközelebb az által érjük el, ha - mint Krisztus is cselekvő a maga tanításaiban — a fiatalságot a látható dolgokkal vezetjük Istennek megismeréséhez; miközben az egész világot, mint egy szép épületet, szem elé tárjuk és rámutatunk minden egyes dolognál, hogy mily nagy változandóságnak van alávetve minden és mégis semmi tökéletesen el nem enyészik, hanem a halálból élet, a múlandóságból örökkévalóság áll elő. És éppen itt utalunk rá, hogy az, ki a világot s ebben a különféle dolgokat és a köztük uralkodó öszhangzatos rendet ily csudálatos módon megteremtette: nem lehet sem változó, sem múlandó, hanem örökkön-örökkké élő lény, kit Istennek nevez ii n k.

S ha már az emberek közt lenézésnek és megvetésnek van kitéve a házi gazda, ki háztartására nem ügyel, az övéit elhanyagolja : mennyivel inkább megbecsülendő, azaz meghálálandó Istennek azon rendkívüli nagy gondossága, melylyel 0 a világ háztartását oly bölcsen és fáradhatatlanul intézi, hogy tudta és akarata nélkül még csak egy madár sem esketik le a földre és még fejünk hajszálai is meg vannak számlálva! A miből önként következik, hogy az isteni gondviselés nemcsak azokra a dolgokra terjed ki, melyek a lélekre, hanem azokra is, melyek a testre szükségesek, midőn azt látjuk, hogy a madarak az ő jóvoltából oly bőven táplálkoznak és a liliom oly pompás sziliben ruházkodik.

Es ha az emberi lélek ily módon van eltelve és meggyőződve az isteni gondviselés felől, lehetetlen, hogy valamikor,