Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1883

12 izraelitákat a betörő ellenségektől megoltalmazta : kétségén kí­vül bennünket is meg fog tartani és meg fog oltalmazni. Ha­nem — midőn Istennek másféleképpen tetszik — fegyverez­zük fel és tegyük alkalmassá magunkat az ütkö­zetre abból a czélból, bogy vallásunkat és hazánkat megvédelmezzük. Végül azt kívánnám minden ifjútól, főleg azoktól, kik a tanítás és az Isten igéje szolgálatába lépnek, bogy a régi Massiliának (ma Marseille) polgárjogát szerez­nék meg, kik ugyanis magok közé senkit föl nem vettek, még közönséges lakosnak sem, ha nem értett valami mesterséghez, házi iparhoz vagy más kézi ügyességhez, melylyel' életét és fenntartását biztosítani tudta. A hol ezen eset állna be, ott a henyélés, kicsapongás gyökere és magva irtatnék ki és testünk is sokkal egészségesebb, tartósabb ős erősebb lenne. III. A nemes lélek mindenekelőtt meggondolja, hogy Krisz­tus magát halálával értünk feláldozta és az által lett ő a miénk. Következőleg nekünk is másokért kell szentelni éle­tünket és munkásságunkat s nem kell azt hinnünk, hogy csak magunkért vagyunk, hanem másokért is. Mert nem azért születtünk, hogy magunkért éljünk, hanem, hogy minden em­beré legyünk. De itt ne téveszszük szem elől, hogy mindazt, mit az Is­ten dicsőségére, a haza és a közjó előmozdítására áldozunk: nehogy összeköttetésbe hozzuk valami ördögi müvei, vagy az önhaszonnal, az önszeretettel, egyszóval az önérdekkel, úgy. hogy a mit másokért látszunk tenni, utoljára is csupán csak a magunk hasznát tekintettük. Mert sokan vannak, kik eleinte jól indulnak és jó utón járnak; de később a hiú dicsőség és tetszelegni vágyás miatt — melyek a jóakarat mérgei és meg­ölni mindent egészen megfordítva és a jóval ellenkezőleg tesznek. A ki igazán keresztyénileg van nevelve, az a mások sze­rencséjén vagy szerencsétlenségén úgy örül vagy szomorkodik, mintha saját magát illette volna akár az egyik, akár a másik. Az ilyen egy országot, egy községet úgy tekint, mint egy csa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom