Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1883
13 Uniót, egy testet, melyben a tagok közösen érzik a jólétet, közösen megsinlik az ellenkezőt, úgy liogy, a mi illik az egyikre, oda tartozik a másikra: az egészre. Azért már korán rá kell szoktatni az ifjút, liogy örüljön az örülőkkel és sírjon a silókkal — emlékeztetvén a Seneca szavaira: „Mindenkivel megtörténhetik, a mi más valakivel megtörtént“. Mindazáltal a keresztyén ifjú nem oly módon nyilvánítja örömét és szomorúságát, mint közönségesen tenni szokták, hogy t. i. a szerencsében elbizakodjék, a szerencsétlenségben pedig türelmetlenkedjék, elcsüggedjen vagy kétségbe essék; hanem, minthogy egy és más baj, küzdelem nélkül az életben el nem lehetünk ha máskülönben értelmesek vagyunk úgy kell az előbbit mérsékelni s az utóbbit szerényen hordozni, tűrni, hogy az illendőségtől ne távozzék el senki; egyszóval: minden dolgot nyugodt lélekkel kell elviselni. Nem kívánhatjuk, hogy az ifjútól minden öröm és élvezet meg legyen tiltva, hol többen együtt vannak, pl. családi-, évi ünnepélyek, lakodalmak, névnapok, színjátékok stb. alkalmával; mert azt látjuk, hogy a népmulatságokat Krisztus sem vetette meg. Jobb ha már az ily dolgoknak meg kell történni hogy nyilván és nem elrejtve, titkolózva és gyanús helyeken történjenek. Mert sokan vannak, kik az emberek tömegétől sokkal jobban félnek, mint saját lelkiismeretűktől. S megromlott, gonosz léleknek kell lenni annak és attól semmi jót várni nem lehet, mely nem átallja egy társasággal szemben az illetlen és tiltott dolgot elkövetni. De a társas összejövetelekből mindig nyerjen az ifjú magára nézve valami haszonra méltót, hogy ne kelljen — mint Socrates panaszkodik — boszusan hazamenni a társaságból. Azért az ily összejöveteleken szorgalmasan ügyelje meg, a mit a társaságban tiszteletre és követésre méltót talál; ellenben kerülje a szégyenteljes és erkölcstelen példákat. Isten után szülőinket kell légink á b b b e- csülnünkés tisztelnünk. Ez még a pogányoknál, hitetleneknél is erkölcsi kötelesség ős erény. A jól nevelt ifjú nekik mindenben engedelmeskedik. És ha történetesen ők (a
