Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1883
11 lohet tisztelni ez állatokat, mert ők sokkal nagyobb drágaságokat hordanak, mint akármely más ember. De ki ne szé- gyelne drága, diszes ruhát viselni, midőn hallja és tudja, hogy az Isten fia a jászolban sirt és hogy Mária Jézust csak annyi pólyába takarhatta, mennyit az ő ruhájából arra a czélra éppen fordíthatott! A ki tehát naponként, avagy még inkább napszakaszonként más és más ruhába öltözködik : az értelmetlenségének, vagy a mint mondani szokták — gyerekes gondolkozásának a legcsalhatatlanabb jeleit árulja el. Az ilyen éppen nem követője Krisztusnak, a ki éhezett, szomjuliozott és nélkülözött. Azért a valódi keresztyénnek kora ifjúságától fogva a ruha-pompát, mint sok rossznak forrását távol kell tartania. Ha az ifjú szeretni kezd, akkor mutassa meg igazán; mily tiszta kedélye, lovagias jelleme és szilárd akarata van. Pánczélozza fel magát minden oktalan szeretet és kicsapongás ellen. S majd, midőn eljön annak ideje, szemeljen ki oly jövendőbelit magának, kinek kedélye, jelleme és erkölcse a magáéhoz találó; a kihez vonzódó szeretető tiszta érzelmű és jellemes, vagyis valódi erkölcsön és hűségen alapuló s olyan legyen, mely a sírig tart. Hát az ifjak pénzszomjáról és kapzsiságáról, üzérkedési hajlamáról mit mondjunk, mikor e rut szokások még a pogányoknál is szégyenteljes dolgoknak tartattak. Nem valódi keresztyén, ki a fösvénységnek rabja ; mert ezen bűn nemcsak egyeseket juttatott tönkre, hanem hatalmas városokat rombolt le, virágzó birodalmakat semmisített meg! Hol ezen bűn uralja a kedélyeket, ott már csirájában meg van fojtva minden nemesebb érzelem. Azért a Krisztus példája nyomán minden ifjú komolyan rajta legyen, bogy ezen bűn nála fészket ne rakjon, hanem mint Krisztus, küzdjön ezen vétek ellen. A vívás és fogy ver gy ak óriás szép dolog az ügyesség kifejtéséig és addig, inig az általános hasznot és békét mozdítja elő. De a valódi keresztyénnek az ok nélkül való fegyverforgatástól őrizkednie kell. Mert Isten, ki a fegyvert fogni nem tudó Dávidot Góliáthtal szemben győzelemre juttatta, csupán egy parittyakő segítségével, és a fegyvertelen
