Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1882
38 c/. v;ila az emlékoszlop számára szivünkben, he hát csak egyszerű ember és barát vala-e ő, lmgy csak szivünkben emeljünk számára oszlopot V 0 a Székely-Mikó-tanoda igazgató tanára volt. Es mily időben volt! Egy sötét árny fenyegetve lebegett iskolánk felett, s habár a Gr. Miké Imre nagy szelleme eliizé e sötét árnyat, még is oly idők valának ezek, midőn nem azt kellett néznünk, hogy mit tesz, hanem hogy mit akar; igen. mert két és fél évi rövid pályája alatt a nyomasztó anyagi körülmények ólomként snlyosodtak iskolánkra. Ilogy egyebet ne említsek: ott valának asztalán felhalmozva öt évről a be- nynjtott, de vizsgálatból számadások, ott fekvőnek jobbja felől a papírok, melyeknek nagy számai oly rémitőleg kiálták az iskolát terhelő adósságot; és ott valának balfelől az okmányok, melyeken a kisbetűk oly kétségbeejtőleg suttogák az iskola szerény jövedelem forrásait. Amazokat megvizsgálni, emezeket egymással öszhangzatba hozni, nem vala kis munka. Es ő még sem csüggedett; megtörhetlen buzgalommal kezdett a nagy munkához, hogy megteremthesse az alapot, melyre szép terveinek fölépítését megkezdje, ezért viraszta asztala mellett, láttam, gyakran valók tanúja. Nagy munka után kevés eredmény: két és fél év alatt csak 10 ezer írttal köny- nyebültek meg az iskola vállai. E roppant anyagi gondok, bár idejének nagy részét fölemésztették, de nem csüggeszték el, hogy az iskola szellemi életére is kiIerjessze jótékony munkásságát; nem! hisz lelke egész odaadásával csüngött a székely ifjúság nevelésén, tudományának összes erejével munkálta tanítványainak tudományos előlialadását; ifjú füzével és erélyővel, fáradhatlan szorgalommal buzgőlkodott, hogy megvalósíthassa másik szép tervét, mi nem vala más, mint a székely nép legdrágább kincsének, a Székely-Mi kő-tanodának szellemi felvirágoztatása. Megegyengeté az utat, s már-már azon ponton álla,, honnan megkezdhető szép terveinek valósítását; a kegyetlen sors nem engedő; e pillanatban elragadó a halál. Ezek röviden az igazgatótanár érdemei; nem sok, talán kevés is — mondhatnák sokan; de hát várhatunk-e többet két és félévi rövid munkálkodás után V várhattunk-e többet főkép oly időben, midőn iskolánknak életét csak úgy kellett egyik napról a másikra áttengetni V E nyomasztó körülmény meghiusitá minden szép tervét; hisz várhatjuk-e a szellemi életnek czélba vett s követelt előlialadását akkor, midőn az anyagi körülmények megzsibbasztnak minden magasra törekvést ? S ha mindezek daczára két és félévi érdemei nem lettek
