Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1882

II.

EM LÉK BESZÉD

NÉH. GÖRÖG ISTVÁN IGAZG. TANÁR SÍREMLÉKE

FELETT.

— Tartotta Bodor Domokos igazg. tanár 1882. nov. 13-án. —->*!*<—

A halottak csendes honába jöttünk; nem temetni, hanem, hogy felkeressük sírját egy, ezelőtt nem rég elhunyt férfiúnak. E férfin néhai Görög István, a Székely-Áliké-tanoda volt igazgatótanára. Az I <s77-ik év liozá másodszor iskolánkhoz. Nem volt oly rég; mindnyájan emlékezünk még: mily ifjú vala, tele hévvel; mily erőteljes, tele munkakedvvel; hosszú életpályán sikerdus munkálkodás álla előtte.

Fájdalom! ideje gyorsan lejárt, és igy a hozzákötött szép remények is hirtelen megsemmisttlének, midőn az 1880-ik év április 13-án megdöbbenve vettük a hirt, hogy Görög István, a sepsi-szentgyörgyi Szőkely-Mikó-tanoda igazgatótanára nincs többé! Némán álltunk koporsója mellett fájdalmas könnyüket hullatva, hisz oly kegyetlen vala a sors iránta ; pedig mi szép reményekkel fogadtuk őt; mi szőj), mi nagy tervekkel jött ő! megküzdeni ama szép, ama nemes harczot, mely reá. várakozók.

A kegyetlen sors csak két és fél évig hagyta nemesen küzdeni, s e rövid idő után a kiizdtérről le, az ágyba fektette őt; és már az 1880-ik év április ló-én az általános részvét elkísérte őt ide, a halottak csendes honába, s átadtuk e helyen az örök nyugalomnak; az óta itt pihen. - Ivét és fél év óta alszik csendesen, két és fél év óta őrzik e néma hantok békés nyugalmát, két és fél évig volt sírja oly puszta, oly elhagyatott, hogy kő sem mutatta az elhunyt nyughelyét.

Talán a felszáradt könnyük beheggeszték a sebet, a melyet halála okozott szivünkben; talán a két és fél évi hosszú idő elfeledteté nevét is annak, ki mint barát és mint ember oly kedves emlékeket hagyott hátra barátai, embertársai szivében V Oh nem! nevét ajkainkon hordoztuk mindennap, emléke mélyen élt fájó sziveinkben; kegyeletes vissza-emlékezős ;