Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1909

Selmeczbánya középiskoláinak történetéből.

Midőn a szem kegyeletesen megpihen valamely régi épület elomló romjain, melynek köveit az idő vasfoga szétroncsolta s maradványai szinte elvegyülnek a föld porával, — a lélek elmerül a múlt napok ködébe, visszavarázsolja a letűnt dicsőséget, képzelete felépíti roncsaiból is az épületet, megálmodja mindazt, ami talán már rég a feledés sírjába került s göröngyein elszállt élet visszatérő érverését érezi. Mi az, ami a késő utódnak megnyitja szemét, hogy lásson életet ott is, ahol más csak hamu és por fölött botorkál? Mi az, ami elandalítja a fiú szivét, ki a porban őseinek nyomdokait keresi, a romokban heverő épületköveken névtelen apáinak kéznyomát látja? A nemzedékről nemzedékre átöröklődő lélek visszaemlékezése az, avagy csupán a szív vágyainak fata morganája?

Elmúlt idő! A szárnyait kibontó lélek ihletének kútfor- rása, melyből irányt, eszmét merít a jövőre. A hideg szemnek azonban csak sír, melyben ott pihen az emberiség bölcsője, az emberi lélek legkezdetlegesebb megnyilatkozása, alkotásvágy, romboló düh, szeretet, gyűlölet, meleg szív és véres kéz.

És mégis a búvárkodó elme összegyűjti a porban heverő kőmaradványokat, összerakosgatja s következtet az építő kézre, mely az épületet egykor megalkotá, és a dúló ökölre, mely azt xomba dönté.

Selmeczbánya múltjáról sokat regél sok bemohosodott kő, sok porrá vált emlék. Mondák talaja ez, ahol a nép ajkán régi idők csodás történetei teremnek, hogy annak virágaival eltakarja napjainak kopárságát. De azért a történetírás is kies ligetet talál itt, ahol még sok rejtett kincs pihen. Kinek hagyná érintetlenül figyelmét az a körülmény, hogy egy krónikás kéz feljegyzi ez ősi város alapításának csodaregébe illő idejét? E szerint ez a bérces város csak 8 esztendővel volna fiatalabb, mint az I5i$k város, Róma. Kr. e. 745-ben kezdték volna meg