Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1909
23 a fejünkhöz: »Ellenségük csak az, ki nem barátja az igazságnak.«1 Ha a temetőben a jezsuiták fel is tudták törni a sírokat és el is tudták rabolni az ott talált drágaságokat, de a lelki kincseket még sem bírták elsikkasztani. Severini János, az evang. gimnázium egyik legnagyobb igazgatója, 1778-ban újra megnyitotta a felső osztályt és a bölcsészeti tárgyak előadását újra megkezdette,2 hogy azontúl soha se szűnjék meg ez a mi hitsorsosaink vérén táplált evangélikus gimnáziumunk a lelki szabadság szabad hirdetője lenni. A selmeczbányai középiskolák történetének egyik jellemző vonását: miként hódított itt a magyar nyelv? — a következőkben legyen szabad feltüntetni. Ma már minden kérkedés nélkül elmondhatjuk, hogy Selmeczbánya erős vára a magyarságnak. De nem így volt az a régi időkben. A város polgársága német eredetét, szellemét, szokásait féltékenyen őrizte minden a magyarosításnak kedvező törekvéssel szemben. Más felvidéki városainkban is ugyanezt tapasztaljuk. Magyar nemes ember csak a legritkább esetekben telepedhetett le a város falain belül, mert a nemesi kiváltságokat e városok nem tartották összeegyeztethetőknek azokkal a köteleségekkel, melyek a város kiváltságait élvező polgárra háramlottak. Minden város tulajdonképen egy kisebb államot képezett az államban s a kisebb állam érdekeit a polgárság sokszor előbbre valóknak tekintette az országos érdekeknél. Ebből magyarázhatjuk meg, hogy a városi atyák, prudentes et circumspedi, az alkotmányos küzdelmek alatt hol labancok, hol kurucok voltak. Politikájukra bécsi gúnyát húztak, ha ez látszott előnyösnek; vagy kuruc mentét öltöttek rá, ha ez látszott biztosítani a polgárság jólétét. A főtörekvés az volt, hogy a város ép bőrén kár ne essék. Többször nem vált be e politika, de még többször igen. Ilyen viszonyok között nem kell csodálnunk, ha az iskolák nem tudtak beleilleszkedni könnyen abba az árba, amely lassan bár, de föltartózhatatlanűl előbbre vitte a magyar nyelv győzelmét. Még a tót nyelv is hamarább jutott hajlékhoz a 1 Szártorisz, 21. 1. 2 Breznyik, II. 229. I.
