Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1909
24 városban, mint a magyar, mert a kultúrailag-alacsonyabb fokon álló tót szellem nem fenyegette végveszéllyel a polgárok német kultúráját. De még a tót nyelv terjeszkedésének a kezdete is tele volt akadályokkal, mennyivel inkább a magyar nyelvé, mely nemcsak hogy sikeresen vehette fel a versenyt a némettel, de egyedüli uralomra van predestinálva e hazában. Ennek biztosítékát kell látnunk abban, hogy felvidéki városaink rendre levetették magukról az ó-embert és uj emberekké, magyarokká lesznek. Selmeczbányán immár minden ifjú szív a magyarság győzelméről szövi biztos álmait. Ám míg eddig eljutottunk, addig sok víz folyt el nemcsak a Dunán, hanem a selmeczi patakon is. A magyar nyelv tudásának a szüksége nem lehetett ismeretlen dolog a selme- cziek előtt, hiszen ipari s kereskedelmi viszonyaikban gyakran kellett érintkezésbe jönniük a szomszédos megyékben lakó magyarokkal. Ennek adott kifejezést 1647 decz. 4-én a városi tanácsban Pistorius, az evang. gimnázium scholarchája, midőn azt ajánlá, hogy jó volna, ha valami magyar tanulót lehetne kapni, ki az ifjúságot magyar nyelvre tanítaná, mert a városban sokan vannak, kik arra szívesen áldoznának, csak gyermekeik magyarúl tanulhassanak.1 Ez az első és hosszú időre az egyedüli adat is, amely a magyar nyelv tanítására vonatkozik. Pistorius uram terve azonban, úgy látszik, csak terv maradt. Körülbelül másfél századon keresztül többé semmi hír a magyar nyelvről. 1776-ban jött Selmeczbányára a legmagyarabbnak mondható szerzetesrend, hogy a volt jezsuiták gimnáziumát átvegye. Remélni lehetett, hogy a piaristák letelepedése a magyar nyelvnek győzelmes bevonulását hozza magával városunkba. Báró Görver János, piarista rendfőnök, már 1757-ben léptette életbe a kegyestanitórendnek saját tanítás-módszerét, amelynek intézkedései között ott találjuk, hogy a magyar nyelvet minden osztályban kell tanítani.2 De Selmeczbányán ez az intézkedés még mindig keresztülvihetetlen volt. A megújhodás kora itt hiába kopogtatott. A német partikularizmus ha nem is dühöngő 1 Breznyik, II. 79. 1. 2 Varjú, 357. 1.
