Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1904
6 ségtan szolgálatában. Franciaországban oly kiváló tudósoknak, mint Appell, Boutroux, Boréi, Hadamard, Jules, Tannery nem derogált elemi mennyiségtani tankönyveket írni s feladatukat fényesen oldották meg. Olaszországban az elemi geometria Veronese és íngraminál új és szigorúbb előadást nyert; ehhez járul az elemi geometria problémáiról szóló értekezések gyűjteménye, mit Enriqueznek köszönhetünk. Végül Angliában, ahol még mindég Euldides elemei képezik a matematika elemi tanításának alapját, szintén reformtörekvések léptek fel. Ezekkel kapcsolatban felemlíhető, hogy Német-, Francia- és Olaszországban számos elemi mennyiségtani lap van, melyekben a középiskolai tanárok örömmel közreműködnek. Kérdés már most, mikor tartassanak ezen előadások és mi legyen azok feladata? Ha tekintetbe vesszük, hogy a matematikát tanúlni akaró ifjú, midőn az egyetemre kerülve megismerkedik a felső analízissel és a felső geometriával, szinte rajong e tárgyakért, ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy az elemi mennyiségtannak a jelzett értelemben való felfogása bizonyos érett matematikai ítélőképességet feltételez, amit csak a felső matematikával való huzamosabb foglalkozással lehet megszerezni: akkor köny- nyen belátható, hogy ezen előadásokat az egyetemi tanulmány idő végére kell tenni, ami egyúttal átmenetet képezhetne a gyakorlati tanításhoz. Ami a kérdés másik részét illeti, hát az elemi mennyiségtani előadások feladata legyen mindenek előtt az elemek iránt való érdeklődést felkelteni. A középiskolai matematikai oktatás természetében rejlik, hogy a tanár a tudományos vizsgálódás szempontjából teljesen befejezett, vagy legalább ilyennek látszó dolgok közlésére szorítkozik s azon van, hogy teljesen befejezett egészet nyújtson. Ebből magyarázható meg az a tény, hogy a szakbeli matematikust oly gyakran kérdezik a laikusok, hogy tulajdonképen mivel is foglalkozik, hiszen a matematika problémái alapjokban már régen meg vannak oldva. Ha a kérdezett azt leleli, hogy a matematika élénk fejlődésben lévő tudomány, ahol még nagy dolgokat lehet produkálni, hitetlen csodálkozással találkozik, mely a kérdező műveltsége szerint többé vagy kevésbbé udvarias formában nyilvánul. De sokszor maguk a matematikus hallgatók is azt hiszik, hogy az elemek régen befezett, kész dolgokat tárgyalnak s az ilyen az ifjúság
