Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1904
5 gyakorlatokat, melyekben a matematika jövendő tanárai a matematikai tanításban rendszeres kiképzést nyerjenek. De, anélkül azonban, hogy a tanárjelöltek pedagógiai kiképezését kevésre becsülné, joggal utasította el magától a filozófiai fakultás, hogy a jövendő tanárok szakiskoláivá legyen; mert egyrészt kérdéses, hogy ezeknek a gyakorlatoknak meg volna-e a remélt hasznuk, másrészt az amúgy is elég rövid tanulmányidő alig elegendő a jelölteknek feltétlenül szükséges teoretikus kiképzéséhez, amire később, mint gyakorlatilag működő tanároknak, nincs alkalmuk. A pedagógiai kiképzés a szemináriumoknak és a gyakorló éveknek a feladata. Felmerül a kérdés, hogy a matematikai tanulmányok jelenlegi alakjokban alkalmasak-e felébreszteni amaz örömet, amit a hivatás érzete nyújt? Nem tapasztalhatni-e, hogy a hallgatóknál, akik a matematika legfelsőbb ágainak legfinomabb vizsgálatával foglalkoztak kizárólag, a tudományos lelkesedés tudományos gőggé fajúi, úgy, hogy mint gyakorlati tanárok, a rég elfeledett elemeket, mint hozzájuk nem illőt, ellenszenvvel veszik elő s elégedetlenséget színlelnek? És nem tapasztalhatni-e másrészt, hogy igen sok tanár, mihelyest a gyakorlatba kikerül, az egyetemen nyert tudományos kiképzését sutbadobja s hogy úgy mondjuk, közönséges verklissé lesz? Igazán szomorú jelenség, hogy — mindkét félnek kárára — az egyetemen szerzett ismeretek s a középiskolai oktatás között oly nagy hézag van. Az újabb időben megkezdték mindkét részről eme hézag betöltését. Az iskola részéről annyiban, hogy felvették a kúpszeletek tanát s a koordináták fogalmát és ajánlják a függvény fogalmának tárgyalását; a szünidei kurzusok is e célt szolgálják. Az egyetem részéről annyiban, amennyiben az alkalmazott matematikának majdnem mindenütt tért nyitottak. Egy további igen fontos lépés volna ez irányban oly előadások tartása, melyekben az elemi mennyiségtan magasabb szempontokból tárgyaltatnék. Az ilyen előadások a jelöltek későbbi pedagógiai kiképzését tetemesen megkönnyítenék s előmozdítanák, hogy a matematika tanárai tudományuknak fejlődését követhetnék. Ily nemű előadásokat egyesek már régebb idő óta tartanak az egyetemen: Weber 1888. óta s később Simon, Klein, Meyer. A külföldi szaktársak is élénken résztvesznek az elemi mennyi
