Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1904

Középiskolai ügyek a III. internacionális matematikai kongresszuson.

A III. internacionális matematikai kongresszust a kies fekvésű, ősi egyetemi városban, Heidelbergben tartották meg 1904. augusztus 8-tól 13-ig. Tizenkilenc országból 396 résztvevő (köztük 9 magyarországi) gyűlt össze s Heidelberg város, a bádeni nagyhercegség és a porosz kormány áldozatkészsége minden résztvevőnek felejthetetlenné tette a heidelbergi napokat. Köszönettel tartozom az iskolai tanácsnak az anyagi támogatásért, mellyel előmozdította, hogy e tanulságos kongresz- szuson én is résztvehettem. Hogy a kongresszus színhelyéül Heidelberget állapították meg, annak egyik oka a város természeti szépségekben gazdag volta, másrészt az ottani egyetem hajdani tanárának, Jacobi születésének 100-ik évfordulója volt, amit a kongresszus elnökének, Webernek megnyitó szavai szerint ily módon akartak megünnepelni.

Az elnöki megnyitó beszédben megmondja Weber a kongresszus célját és feladatát. A cél: leróni a kegyelet adóját az elődökkel szemben s ápolni, fejleszteni az együvétartozás érzetét; a feladat: beszámolni a matematikai tudomány jelenlegi állásával.

Úgy vagyunk ugyanis a matematikában is, hogy többet lehet elérni, ha az egy irányban munkálkodók egyesülnek, mintha minden egyes a többitől elszigetelten halad előre. Mint minden tudománynak, úgy a matematikának is az élettel érintkezésben kell lennie és az egyesnek munkája az összességnek adózik. Mert bár a tudományokban minden jelentékenyebb előrehaladás egyes nagy szellemeknek kiváló működéséhez fűződik, a nagy folyam megszűnik azzá lenni, ha egymás melletti csupa kicsiny mederben folyik tovább. Ezért van szüksége a tudománynak az egyes mélybeható törekvések mellett összefoglaló tevél*